Hercegem (18+)

7.

-Hölgyeim ma nagy nap vár minket! Hova aludnak hát hasukra süt a nap!! 10 perc múlva kérem mind a 28 lányt az udvaron sorakozni! - Ordít a szobaajtók előtt a nevelőnő ezzel felriasztva 28 édes álmot, köztük az enyémet is. Csakúgy mint (gondolom) a többiek azonnal kipattanok az ágyamból és szinte rögtön öltözni kezdek. Nem azért mert olyan kipihent vagyok, hanem azért mert az udvarra vezető út körülbelül  5 perc sietve, így a fennmaradt, rendelkezésünkre álló 5 perc magába foglalja az öltözködést, fésülködést és jobb esetben a fogmosást. Valakinek nagyon sietős ma reggel.
Csaknem harmincan gyülekezünk  a palota egyik belső, gyanítom ritkán használt, vagy esetleg szolgálóknak fenntartott udvarán.  Fegyelmezetten sorakozunk, mint a katonák pedig mi csak a herceg ágyasai vagyunk. Amy érkezett legutolsóként és gyorsan odafutott hozzám, majd helyet keresett mellettem. Amint az összes lány egysorban, síri csendben a nevelőnkre figyelt, az elkezdte a mondanivalóját egy hangosbemondóban ismertetni.

-Mindenki hatalmas nagy örömére, ma hercegünket meglátogatják szeretett unokatestvérei. -Hangzik el az első mondat nekem pedig összeszorul a gyomrom. Átéltem már egyszer egy ilyen eseményt.- Mégpedig névszerint: Robert Jones Észak-Írországból, Charles Garcia és John Garcia Edinburghból, Richard Thomas és Michael Thomas Skóciából, valamint Sebastian Wilson Walesből.- Utolsó név hallatán 29 szempár szegeződött rám, nekem pedig a legszimpatikusabb választás volt az enyéimet olyan szorosra összecsukni, amilyen szinten már színeket és formákat látok magam előtt. A nevelőnő kis időt hagy nekem összeszedni magam, majd folytatja; - Számítunk mindannyiótok megjelenésére. Az este folyamát és szabályait valamennyien tudjátok, aki esetleg nem tudja, az tájékozódjon a többiektől. Kérek mindenkit, hogy ne hozzon rám szégyent ezek a férfiak egytől egyig nemesek, tisztelettel valamint alázattal beszélni és bánni velük. A kiválasztottak pedig nem elkeseredettek, hanem szerencsések. Köszönöm szépen a figyelmet. - fejezi be és a lányok kezdenek eloszlani. Én mit sem törődve a többiekkel azonnal el kezdtem futni a nevelőnő után, aki láthatóan elindult a palota felé.

-Mrs. Taylor.- Kiabálok utána s neve hallatán megáll. - Tudom azt mondta, hogy mindenki megjelenésére számítanak, de én ezt egyéni okokból kifolyólag kérhetném, hogy ma engedélyt kapjak arra, hogy ne jelenjek meg a herceg unokatestvérei előtt?- Hadarom el egy levegővel. 

-Miss Evans, nem akarok túlságosan ellenszenvesként viselkedni, de ez a parancs nem tőlem jött, hanem jóval fentebbről. Ha esetleg tényleges engedélyt kér a mai nap kihagyására, azt a herceggel kell megbeszélnie.- Mondja tehetetlenül. 

-Akkor megtenné nekem, hogy szól William Hercegnek, hogy szeretnék vele beszélni és, hogy hívjon fel magához?- Mondom elkeseredetten.

-Nekem ez nem áll a munkakörömben.- Jelenti ki én pedig már mindjárt sírok. -Viszont most véletlenül pont a herceghez vezet az utam és lehet megemlítek pár dolgot az előbb felsoroltak közül. -Sóhajt egyet megadva magát és máris hátat fordít nekem.

-Köszönöm!- Kiáltok utána.

-Elizabeth!- Fut oda hozzám Amy. - Jól vagy?- Kérdezi mire csak bólintok. - Megengedte, hogy ne jelenj meg?

-A herceggel kell beszélnem. - Húzom el a szám és együtt elindulunk a szobák felé.

-Óh, akkor nem kell aggódnod. Biztos megengedi.- Mondja nyugodt szívvel.

-Most ez annyira nem biztos.- Dünnyögöm.

-Mert?- Kérdezi aggódva.

-Hosszú. Majd máskor elmesélem. - Mondom és megölelem amikor az ajtajához érünk. Miután Amy bement én úgy döntöttem, hogy megvárom a nevelőnőt a lépcső alján, hogy minnél hamarabb értésüljek arról, mit mondott a herceg. Pár perc elteltével már jött is Mrs. Taylor.