Hercegem (18+)

19

-Na most már mars a szobádba!- Mondja újra.

-Hogy mi?- Hökkenek meg.

-Menj a szobádba Elizabeth, ez egy egyszerű mondat, melyik része nem világos?- Kérdi szemtelen mosollyal miközben az ingjét gombolja.

-Szerinted miben változik a szex előtti véleményem a szex utáni véleményemtől?- Nézek rá bosszúsan.

-Jó tett helyébe jót várj nem?- Hajol le hozzám nevetve.

-Utállak ilyenkor.- Duzzogok és a fejemre rakok egy párnát.

-Én is imádlak.- Nyom egy puszit a hasamra és hallom hogy tovább öltözik.

-Hát.. Ha nem akarod hogy ott legyek veled az első és az utolsó együtt töltött szülinapodon akkor... Jó megyek a szobámba.- Sóhajtozok egy kicsikét túljátszva a szerepemen.

-Elizabeth ne csináld ezt.- Mondja háttal ülve nekem, mivel a cipőjét húzta fel, de leállt azzal is amikor értelmezte amit mondtam.

-Nem, nem az csak.. - Veszek egy nagy levegőt. - A következő szülinapodon már lehet, hogy egymás nevére sem fogunk emlékezni.- Mondani szokás minden vicc félig igaz, amilyen jó kedvvel kezdtem el most én is a könnyeimmel küszködöm.

-Olyan nem lesz, hogy én elfelejtselek.- Fordul hátra sértetten. - Eltelhet akár 60 év is, én még mindig rád fogok gondolni.- Néz mélyen a szemembe.

-Gondolod? - Húzom szomorú mosolyra a szám.

-Tudom.- Mondja és hátrasimít egy hajtincset az arcomból. Fájó szívvel megcsókolom, mintha csak ez lenne az utolsó csókunk, amit átélhetek. -Öltözz vissza, várnak ránk. -Suttog mire hatalmas mosoly szökik az arcomra.

-Komolyan?- Kérdem vigyorogva.

-Életedben egyszer látnod kell milyen szánalmasan érzem magam amikor el kell fújni egy gyertyát.- Mentegetőzik mire felnevetek.

-Szoktál kívánni valamit közben?- Kérdem kíváncsian.

-Nem hiszek az ilyenekben.- Nevet zavartan.

-Most sem fogsz?- Biggyesztem le az alsó ajkamat.

-Szeretnéd?- Mosolyodik el mire vadul bólogatok. - Jó, akkor most fogok.- Vonja meg a vállát mosolyogva.

-És mit?- Kérdezek vissza azonnal.

-Hé! Azt nem szabad elmondani nem?- Vonja fel a szemöldökét.

-Jó igaz.- Mondom elhúzva a számat.

-De nem olyan nehéz kitalálni, hogy mire vágyom a legjobban nem?- Simítja meg a vállam.

-Azt hiszem ez közös. - Sóhajtok és átkarolom. - Most komolyan elhoztalak a saját szülinapodról?- Sütöm le a szemeimet nevetve.

-Igazából én rángattalak el téged onnan.- Vonja meg a vállát mosolyogva.

-Menjünk vissza.- Bólintok és elkezdek öltözni én is, amit csak (egyébként hatalmas) figyelemmel kísér mivel ő már rég felöltözött.

- Gonosz vagyok ha azt akarom, hogy ne legyél többé szerelmes?- Suttog erősen rám koncentrálva. Minden porcikámat végigméri miközben öltözködöm és szinte csak magától kérdezte meg.

-Ha ez gonosz, én ugyanolyan gonosz vagyok mint te.- Nézek mélyen a szemébe és hozzá sétálva nyomot egy puszit a homlokára. -Ne beszéljünk erről jó?- Simítom meg az arcát. - Elég akkor rá gondolni ha már itt van.

-Egyre közelebbnek érzem.- Nyíl meg nekem.

-Rengeteg időnk van még együtt. -Nyugtatom meg és kezét megfogva felhúzom az ágyról, majd kivezetem. Eltelhetett egy óra is mióta eljöttünk. -Akkor ugye nem baj, hogy itt vagyok?- Nézek rá a bálterem ajtajánál.