Hercegem (18+)

20!

-Mindenki a hálókörletbe! Elizabeth velem jön.- Utasít minket Mrs. Taylor amikor véget ért a bál. A többiek elindultak a szobájukba, én pedig ahogy kérte követtem őt az ebédlőbe. -Elizabeth ez egy családi vacsora lesz.- Jelenti ki.

-William nem mondta, hogy lesz ilyen.- Nézek rá döbbenten.

-Mert ezelőtt egy órával még nem is engedélyezték, hogy itt legyél, pedig William hetek óta küzd érte. - Jelenti ki, majd felemeli a kezét, jelezve hogy most fontosat akar mondani.  - Ezen a vacsorán csak a királyi család vehet részt és akiket meghívnak, fejenként egy-egy személy. Ezek általában a személyi szolgák szoktak lenni, Williamnek pedig én, pluszban meg most te. - Meséli.

-Rendben.- Bólogatok.

-De van még valami. - Húzza el a száját. -Részt vehetnek rajta még azok is akik vendégségben vannak a palotában.- Mondja félve nekem pedig kedvem támad a falba verni a fejemet.

-Akkor itt lesz a vöröske is.- Grimaszolok.

-Halkan! Bolond lány.- Szitkozódik.- Már lehet bent van.- Mutat az ajtóra mellettünk.

-Bocsánat. - Forgatom meg a szemem.

-A hercegnek sok munkája van abban, hogy most itt lehetsz. Ne rontsd el.- Utasít. -Mellettem és a bátyád mellett fogsz ülni rendben van?- Kérdi nekem pedig felvillan a szemem. Akkor már nekem is családi vacsora, ha Jason ott van. Nyugtázva, hogy minden rendben lesz, benyit az étkezőbe. A királyi család még sehol, de Gabrielle és családja (Benne Jasonnel) már a hatalmas megterített asztalnál ül. Ahogy mondta Mrs. Taylor Jason mellett foglalok helyet, ő pedig a másik oldalamra ül. Mind egy oldalán vagyunk az asztalnak  így gondolom a királyi család velünk szemben lesz. Amint szép lassan megtelt a mi "térfelünk" megérkeztek ők is. William aprót biccentett amikor rámnézett, mire én is egy ugyanolyat. Velem szemben Joshua foglal helyet, William öccse. Mrs. Taylor előtt Katherine ül, Jason elé pedig William került, így csupán csak karnyújtásnyira van tőlem. A királyi pár természetesen William mellett, Jason barátnője elé Oliver király, Gabrielle elé pedig Lorene királyné ült. A személyi szolgálók sorban ültek le a maradék helyre, így már teljes lett az asztal. Mielőtt el kezdtünk volna enni, Oliver király megkocogtatta a pezsgős poharát és felállt.

-Köszönöm mindenkinek aki megtisztelte a fiamat azzal, hogy elfogadta a meghívásunkat ide. Ez egy nagyon bensőséges családi szokás, amelyen csak is azok vesznek részt, akik fontosak nekünk. - Pillant hálásan a szolgálókra akikkel már szinte baráti kapcsolatot ápolnak. - Hogy ne legyek felszínes, névvel szeretnék kiemelni pár embert.- Mondja végül, nekem pedig a tekintetem Williamre téved, aki ugyanolyan meglepettséggel néz az apjára.
-Először is, üdvözlöm a vendégeinket. Nagyon örülök, hogy maradtok ma estére.- Biccent Gabrielle férjére, aki köszönésképp int egyet neki.
-Reece.- Kezdi és egy barnabőrű negyvenes vékony férfire néz. -Én magam hívtalak ide, szokásomhoz hűen. Évek óta vezeted a palota biztonsági ellátására kijelölt embereket. Ezalatt az idő alatt nagyon kedves barátom lettél. -Enged el egy mosolyt a férfire.
-Abigail.- Ezúttal egy fiatal, húsz év körüli lányra néz. - kisgyermek korod óta szolgálod ezt a családot, és szereted barátodként feleségemet, a királynőt. Nagyon hálásak vagyunk neked. - Bólint a lányra aki szinte már a könnyeivel küszködik.
-Samantha.- Néz egy idősebb asszonyra. - A legkedvesebb védőnő vagy, akit valaha ismertem. - Biccent elismerően. - És köszönjük, hogy végigkísérted, és segítetted Katherine-t ezen a nehéz korszakon.- Pillant Katherine-re.
-Elenaor.- Mellettem Taylor akkorát nyel, hogy jómagam is hallom. Egyszer azt mondta nekem, hogy 30 éve nem szólnak egymáshoz, csakis kizárólag akkor ha valami nagyon fontos dolgot kell közölniük egymással szakmailag. - Köszönjük a munkádat, de legfőképp azt köszönjük hogy a fiam mindig mindenben számíthat rád. - Szemmel láthatóan nehezére esik kimondani ezeket a szavakat így ilyen hamar abba is hagyja, s a legnagyobb meglepődésemre a tekintete rám téved.
-Elizabeth.- Biccent úgy, mintha köszönne nekem.- Valójában miattad döntöttem úgy, hogy most szólok egy pár szót. - Kezdi én pedig ijedt szemekkel nézek Williamre, aki bár nem érti mi történik, egy apró fejrázással jelzi, hogy ne féljek. - Nehéz megítélni, miként dolgozol itt, de azt hiszem nem is a munkádat köszönöm meg neked..- Akad el zöld szemeit az enyémbe fúrva. - Tudod amikor William oda jött hozzám, hogy szeretné ha itt lennél, azt mondtam döntsön, hogy vagy te leszel itt, vagy Elenaor. De ő azt mondta hogy ne kérjem, hogy válasszon köztetek mert nem tud. Ekkor gondolkodtam el rajta, hogy milyen fontos is lehetsz neki. - Bólogat magának és szinte mindenki értetlenül néz körbe. Senki nem érti, hogy ezt miért csinálja. A királynő megfogja a kezét, jelezve hogy elég lesz, de ő arrébb rakja azt. Rám néz, majd megsimítja William vállát. - Felidéztétek bennem azt, amikor én voltam annyi idős mint ti. Olyan helyzettel amilyenben most ti vagytok.- Fél pillantást idéz Mrs. Taylorra aki csendben szitkozódik az orra alatt mellettem. Bocsánatkérően pillantok Katherine-re aki észreveszi és csak mosolyog egyet. Neki tényleg nem számít ez a házasság. - Amit meg akarok köszönni neked, az az hogy ezalatt a pár hónap alatt felragyogtattad a fiam mosolyát. - Mondja végül, majd leülne de eszébe jut valami és újból rám néz.- És ha gondoljátok, decembertől biztos lesznek állásajánlatok, itt a palotában.- Mikor befejezi Williamre néz aki csak nyel egy hatalmasat. Csak úgy mint Mrs. Taylor csinálta, miután elment mint ágyas, visszahívták dolgozni ide. Rá is nézek a nevelőre mellettem aki olyan szúrós szemekkel nézi a királyt, hogy szinte meg tudná ölni vele.

-Az kéne még.- Motyogja mellettem Jason, mire rálépek a lábára.

-Te ugye a báttya vagy. - Néz rá a király. - Csak nem nem szeretnéd, hogy itt dolgozzon azután is?- Néz rá furcsán.

-Nem bántásból, de apám már egészen szép jövőt intézett neki ami nem... Hogy is mondjam. Ami nem bizonytalan.- Mondja Jason én pedig lesütöm a szemeimet. Ezt nagyon nem kéne.

-A Wales-i gazdával, ha jól tudom.- Szól közbe William, bár kedvesen mosolyogva de tudom hogy ideges.

-Igen. - Bólint Jason nem törődve azzal, hogy már szét rugdostam a lábát az asztal alatt. -Az ő érdekeit nézve- Biccent rám.- Sokkal biztosabb jövő és ezt maga is jól tudja.- Mondja, William pedig egyre idegesebbnek tűnik és ezt egyre kevésbé tudja leplezni.

-Jason elég.- Mondom halkan, de olyan nagy a csend hogy mindenki hallja.

-A kisasszony érdekeit nézve úgy gondolom, hogy azzal biztos a jövője aki mellett boldog is nemde?- Kérdi William feszülten.

-Vagy akinek nincs még felesége.- Teszi hozzá Jason, és ez olyan volt Williamnek mint egy utolsó csepp a pohárban és idegében az asztalra csapott.

-Nyugodj meg, William.- Nézek rá ijedten, Mrs. Taylor pedig mellettem elmorzsol egy szitokszót.

-William?!- Csattan fel a királynő, én pedig a szám elé kapok, mert egyébként nem hívhatnám így.

-Meg van neki engedve.- Néz rá gyorsan William.

-Nem, nincs!?- Mondja idegesen.

-Szerelmem nyugodj meg.- Simítja meg a karját a király. - Miért ne hívhatná a nevén? Fiatalok, szerelmesek...- Száll a védelmünkbe.

-Te is bolond vagy.- Vágja rá teljesen kiborulva. -Az egyetlen akinek van esze az, az az ember. -Mutat Jasonre, akivel egy véleményen vannak.

-Anya elég!- Ordítja el magát William.

-Drágám te is tudod, hogy igaza van.- Néz rá a királynő.

-Június van.- Mondja William egy fokkal nyugodtabban. - Majd decemberben eldöntjük, hogy mi lesz.- Jelenti ki és hozzá látna az ételhez.

-Mi lenne?- Kérdi tőle kicsattanva.

-Hazajön.- Mondja Jason.

-Vagy találunk neki munkát. - Mondja a király és kedvesen rám mosolyog.

-Azt hiszem, hogy ez csak Williamre és rám tartozik.- Mondom végül remélve, hogy véget ér ez a beszélgetés.

-Pontosan.- Biccent büszkén rám William.

-Amíg a trónörökössel hemperegsz, mindenkire tartozik aki itt van.- Néz rám szigorúan Lorene.

-Még egy ilyen és eltűnik az életedből a szeretett trónörökösöd. - Mondja gúnyos mosollyal William.

-Azt hiszem előbbre kell helyeznünk azt, hogy mit akar William ahelyett, hogy mit muszáj a trónörökösnek. - Mondja higgadtan Mrs. Taylor.

-Neked itt nincs beleszólásod.- Vágja rá egyből a királynő.

-Már hogy ne lenne?!- Csattan fel William.

-Mert kicsoda ő neked?- Kérdi megbántva.

-Anyám helyett anyám.- Mondja William szigorúan, pontot rakva a végére. A csönd hirtelen szakadt ránk, egyedül Gabrielle köszörülte meg a torkát kínosan, de már nem is érdekelt, hogy itt van. Nem fontos a múltja Williamnek  ha ennyire velem tervezi a jövőjét.

-Ez a lány akkor megy haza amikor én azt mondom. - Mondja megbántva Lorene egy pár perc múlva.

-Ez a lány csak az én testemen keresztül megy haza.- Vágja rá William és bele kortyol az előtte lévő pezsgőbe.

-Terhes vagyok. - Szólal meg Katherine hangosan. William döbbentségében az asztalra köpi a pezsgőt és tátott szájjal néz rá.

-Mivan?!- Kérdi kikerekedett szemekkel.

/Folytatás következik/