Hercegem (18+)

21.

-Terhes vagyok. - Szólal meg
Katherine hangosan. William
döbbentségében az asztalra köpi a pezsgőt és tátott szájjal néz rá.

-Mivan??- Kérdi kikerekedett
Szemekkel.

-Terhes vagyok.- Ismétli el higgadtan.

-Jóságos Isten!- Kap a szívéhez királyné. - Ez biztos?- Néz a védőnőre.

-Teljesen biztos.- Bólint. - 6 hetes lehet a drága.- Mosolyog kedvesen.
Ekkor mindenki elkezdett gratulálni a párnak, majd köszönetet mondani az égnek. Erre vártak. Mintha hátulról figyelném az eseményeket, csak nézem Oliver királyt ahogy a pincéreket kéri, hogy a legfinomabb pezsgőből hozzanak nekünk, mert ezt meg kell ünnepelni. Lorene királyné szüntelen Katherine-t ölelgeti a könnyeivel küszködve. Joshua előttem jókedvében csak nevet mindenkire, és próbálja elkapni az apja tekintetét, hogy együtt tudjanak örülni.
William pedig az állát támasztva bámulja –kissé rémült szemekkel– Katherine-t. Vagyis csak a hasát.

-Azt hiszem mi megyünk, hagyjuk a családot együtt ünnepelni.- Szól Mrs. Taylor felfedezve, hogy mi és a vendégek nem vagyunk oda valóak. Sokkoltan követem Mrs. Taylort kifelé és mögöttünk jön mindenki, aki nem vérrokon nekik. William tekintete le sem szakad Katherine-ről, szerintem még mindig nem hiszi el, hogy ez megtörtént. Sóhajtva elfordítom a fejemet és kimegyek az ajtón.

-Jól vagy?- Súgja a fülembe Jason.

-Persze.- Bólintok és magamra erőltetek egy mosolyt.

-Gondolom itt vége a szerelmeteknek.- Intéz felém egy mosolyt Gabrielle. Kérdőn fordulok hozzá, mire mosolya szélesebb lesz.

-Ez nem változtat semmin. - Mondom sértetten.

-Már hogy ne változtatna?- Horkant fel. - Williamnek lesz mostmár egy családja. Család, az tudod mit jelent?- Szótagolja a "család" szót és gúnyosan vigyorog hozzá. Erre a mondatra Mrs. Taylor is felkapta a fejét.

-Elizabethnek nincs szüksége ilyen téren felvilágosításra, köszönjük szépen Gabrielle. Menj aludni.- Mondja szigorúan Mrs. Taylor.

-Csak beszélgetünk.- Forgatja meg a szemét. - Én csak mondtam neki, hogy ne számítson arra, hogy minden ugyan olyan lesz. Katherine-nek szüksége lesz Williamre, a babának meg még jobban. - Ismerteti az álláspontját.

-Saját maga mondta William, hogy teljesen mindegy, mi történik Katherine-nel, az érzései nem változnak.- Mondom mérgesen.

-Drágám, ezt egyszer nekem is mondta.- Mosolyog lesajnálóan, nekem pedig ez a mondat olyan volt, mintha kést döfött volna a szívembe. - Aztán anyuci-apuci közölte vele, hogy meg kéne házasodni és nézz ránk.- Nevet gúnyosan. - Milyen örökké is tartott.- Csóválja a fejét mérhetetlen haraggal a szemében.

-Mi mások vagyunk.- Mondom dühösen.

-Hát persze.- Bólint rá túl hamar. -Sok boldogságot.- Mosolyog rám és azzal hátat is fordít nekem.

-A büdös kis kurva.- Mondja Jason amikor befordult a folyosóra és akármennyire is megrémisztettek Gabrielle szavai, most elnevetem magam. Fürkészve a nevelőnőre pillantok, aki szigorú tekintettel mered maga elé.

-Igaza van?- Kérdem halkan. Felkapja a fejét és mondani akar valamit, de végül nem teszi. A szeme elárulja azt  hogy vele is ugyan ez történt csak éppen 20 évvel ezelőtt.

-Menj aludni. -Szólal meg végül és ő is magamra hagy. Vagyis magamra, meg Jasonre.

-Ez de szar.- Szitkozódik mellettem Jason.