Hercegem (18+)

3

Álmomból felébredve zöld szem titkos bámulását vélem felfedezni. Vajon mióta néz engem?

-Jó reggelt.- Nyújtózkodom.

-Korán van még Elizabeth, pihenhetünk még.- Kedves hangon szól hozzám. A feje az egyik kezén fekszik, a másik kezével hajamat cirógatja. A kezemet az arca felé indítom, de félúton megállok. Nem szabad. Súgja egy hang. Éjjel merészebb vagyok. -Hozzám érhetsz.- Vet véget hezitálásomnak, és szabadságot nyújt kezeimnek. Hüvelykujjammal egy elkószált göndör fürtöt seprek hátra, hogy tisztábban lássam gyönyörű arcát.

Nem szabadna ezt éreznem. Hasít belém egy gondolat. Hiszen azt sem tudom mit érzek. Hogy állíthatnám meg?

Óvatosan közelebb húzódik és megcsókol. Helytelennek érzem, de nem akarnom megakadályozni. Nem értem mi történik velem.
Forró csókja jól esik az éjjel kiszáradt számnak, boldogan viszonzom. Akár a szerelmesek. Mosolyodom el a gondolatra.

-Mi az?- Suttogja. Nem érti a mosolyom.

-Semmi. - Rázom a fejem kedvesen majd markomba szorítok pár barna hajtincset a feje tetejéről. Azt hiszem tetszik neki. Újabb csók közben óvatosan meghúzom, mire felnevet. Olyan édesen nevet.

-Ha megengeded.- Mondja mély hangon, s lábaim közé mászik, de nem akar semmit tenni. Melleimre hajtja fejét és a derekam körül ölel meg. Így kíván pihenni. Akaratlanul de elmosolyodom. Túl jól esik. Karjaim a fejét fonják át. Hol vállát simítom, hol pedig a hajával játszom. Tegnap estétől meztelenek maradtunk. A herceg mindent megenged, szótlanul fekszik csukott szemmel rajtam. Alig lehet 7 óra, s jól esne így aludni. Nem is tudom hány percig feküdtünk úgy, s az is lehet, hogy már eltelt egy óra is de a megnyugvásunkat hangos ajtónyílás zavarta meg. Elpirulok. Meztelen testem egyedül a Herceg takarja el, s az a férfi nyit be akivel tegnap az ajtó előtt találkoztam. A herceg ijedten kapja az ajtó felé a tekintetét, de van olyan kedves, hogy abban a pillanatban feljebb húzza paplanunkat, takarást nyerve felsőtestemre.

-Elnézését kérem uram, kötelességem volt megnézni, hogy minden rendben van-e. - Hebegi megilletődve. A herceg apró hitetlen mosollyal kírési mondanivalóját.

-Amint látja Paul... Minden rendben van.- Tárja szét karjait William Herceg, Paul pedig vérvörösen zárja be az ajtót. Magyarázatot várok, a herceg pedig csak sóhajt egyet gondterhelten, majd visszafekszik.

-Ez meg mi volt?- Kérdezem lesokkolva, amikor a szó nélkül újra elhelyezkedik rajtam.

-Ő csak.. Ügyel arra, hogy meg ne haljak. Vagy hogy ne ölj meg.- Mondja ki (leginkább hamis) nevetéssel kísérve.- Apám ragaszkodik a védelemhez.- Rázza a fejét kifejezve nemtetszését.

-Ő itt állt egész este?- Mutatok az ajtóra és próbálom feldolgozni a hallottakat. A herceg felnevet.

-Valószínűleg jó éjszakája lehetett. Nem hiszem, hogy létezik olyan férfi akinek ne indulna be a fantáziája hangod hallatán Elizabeth. -Pajzán mosollyal közelít ajkaimhoz. Mondandóján zavarba jövök, amelyen ismét jót mosolyog. -Csak tudnám nappal miért vagy ilyen szerény Kisasszony.- Nevet s visszahúzódik melleimre.

-Látom megtalálta kényelmes helyét Herceg.- Nézek önelégülten a plafonra. A herceg válaszra sem méltatja, csak nevet. Majd Pár másodperc gondolkodás után válaszul szájába veszi az egyik mellbimbómat, és gyengéden el kezdi csókolni. A váratlan gyönyörtől halkan nyögök, érzem ahogyan keményedik az ingerelt terület. Hosszú ujjaival a másik mellem cirógatja. Érződik a gyakorlata. De túl kevés amit csinál. Nem tudom, hogy adjak hangot vágyaimnak. Teste köré fonom a lábaim, majd elrugaszkodom és máris felül vagyok. Hátravágja a fejét és úgy nevet.