Hercegem (18+)

27.

-Hívok egy takarítót.- Mondom végül a szőnyegre meredve.

-Ne!- Azonnal felül.- Még ne.- Rázza a fejét. 

-Nem maradhat itt.- Mutatok az összehányt szőnyegre.

-Elhiheted, hogy a legkevésbé izgat most a szőnyeg.- Az arca még mindig falfehér, de most feláll hozzám, megfogja a szőnyeget majd egyszerűen bedobja a fürdőszobába és becsukja az ajtót.

-Ha mosdóba szeretnél menni és elfelejted ezt az esetet, elég kellemetlen lesz oda belépni.- Pislogok nagyokat, de meg sem hallja a hangomat. Fel alá-járkál, a tarkóját fogva.- William..- Sétálok oda hozzá.- Azt mondtad van egy terved.- Két kezembe fogom az arcát és úgy nézek a szemébe.

-Igen. Nos..- Idegesen megnyalja a száját.- Az nem volt teljesen igaz.- Nyel egyet nekem pedig a szemöldököm az egekbe szökik.

-Hogy érted, hogy nem volt teljesen igaz?- Kérdem vékony hanggal.

-Úgy, hogy csak bizonyos esetekben működik..- Zavarában a száját rágcsálja.

-Mik azok a bizonyos esetek?- Kérdem nagyot nyelve és leülök az ágyra mert el kezdtem szédülni.

-Ha Katherine lányt szül, te pedig fiút... Vagy ha mind a ketten lányt. Minden másik lehetőség nem túl jól végződik.- A lábfejét bámulja mint egy kisfiú miközben ezeket motyogja. 

-Tudnom kell mi van akkor, ha sikerül a terved és mi van akkor ha nem.- Egyre jobban szédülök.

-Ha sikerül, akkor te szülöd meg a trónörököst, találunk egy okot amivel az egyház elfogadja, hogy elválok Katherine-től és elveszlek feleségül. Te leszel a jövőbeli királyné.-A végét kimondva rám mosolyog, de nem viszonzom. - Ha mindketten lányt szültök, akkor ugyanez, az örökös részt kivéve. De akkor majd ráérünk csinálni egyet.- Néz rám, reményekkel teli.

-Mondtam már neked, hogy nem akarok királyné lenni.- Sütöm le a szemeimet. 

-Nem kell szerepelned. Évente egyszer kimész egy erkélyre, ahol látnak és már elégedettek leszünk.- Vonja meg a vállát. 

-És ha Katherine fiút szül?- Nézek rá egyre feszültebben.

-Akkor.. Lesz egy tárgyalás.- Mondja elhúzva a száját.

-Miről?- Kérdem mert nem nagyon látom rajta, hogy akarja folytatni. 

-Arról, hogy mi legyen.. Veled. Veletek.- Megint a száját rágcsálja. 

-William hogy érted ezt?- Hirtelen szomorodom el, fátyolos tekintettel meredek rá.

-Ne félj.- Térdel le elém.- Én döntöm el mi lesz a vége.- Néz mélyen a szemembe.- Megkérdeznek majd sok dologról, elém tárnak pár esetet és én választom ki melyik legyen.- Bólogat.

-És milyen esetek lesznek?- Kérdem félve mire gondterhelten emeli rám a tekintetét.

-Az a baj, hogy fogalmam sincs.- Mondja szomorkásan. -De minden áron megvédlek oké?- Simítja meg az arcom.- Nem hagyom, hogy bajod essen.- Bíztatóan mondja, de nem hiszek neki. Mi van akkor, ha minden lehetőség amiből választhat rossz, és nem egy jót, hanem egy kevésbé rossz sorsról dönthet? -Beszélnünk kell Mrs. Taylorral, majd... Apával.- Nehézkesen mondja ki. 

-Oké akkor... Menjünk.- Állok fel mire megfogja a kezem és visszahúz az ágyra.

-Először akarok valamit.- Néz a szemeimbe, majd folytatás helyett megcsókol és szinte azonnal alatta találom magam.

-Bolond vagy.- Kuncogok és próbálom lelökni magamról.

-Elizabeth babát várunk, ezt meg kell ünnepelni.- Mosolyog rám édeskésen.