Hercegem (18+)

14.

Épphogy csak megérkezem a szobámba, Mrs. Taylor a nyitott ajtómon kopogtat.

-William megkért, hogy ha megérkeztél küldjelek fel. - Fáradtan néz, valószínűleg nehéz napja lehetett. Bólintok egyet, hiszen számítottam erre. Gyorsan átöltözök és indulok is fel.
Vegyes érzéseim vannak. Látni akarom az biztos, de nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy csókolóztam Walterrel. Akkor annyira jó ötletnek tűnt, viszont most egész úton gyomorgörcsöm volt, ha arra gondoltam, hogy William mennyire meg fog haragudni rám. És nem.. még mindig nem vérzem.

-Miss Evans! - A folyosón a Herceg szobája felé megszólítanak, s meglepődöm, hogy Katherine, William felesége tudja a nevem. A hátam mögül jött a hang, így visszafordulok. Szokásosan a kék árnyalatai dominálnak a csodaszép ruháján, tökéletes összhangban a tengerkék szemeivel és szőke hajával.

-Tessék Hercegné.- Meghajolok, s érdeklődve nézek rá. Gőzőm sincs, mit akarhat tőlem.

-Mikor érkeztett vissza?- Meghökkent a kérdése. Tudja egyáltalán ki vagyok? Vagyis ez már kiderült.. Inkább honnan tudja, hogy ki vagyok?

-Alig egy órája asszonyom. - Válaszolok illedelmesen.

-Az jó.- Bólogat kimérten. Zavartan nézek rá. Csak ennyit akart? Kellemetlenül sokáig állunk egymást nézve szótlanul. Ő akar még valamit mondani, de nem teszi. Nekem meg fogalmam sincs mit kellene csinálnom.

-Hogy van Hercegné?- Szólalok meg végül.

-Kellemesen köszönöm szépen. - Mosolya nem ér fel a szájáig.

-Sikerült már a babaprogram?- Illetlenül teszem fel a témákat, csakhogy bökje ki kit akar.

-Az William nélkül egészen nehéz lenne.- Kínos mosolyra húzza a száját. Nem merek rákérdezni. - Maga mért néz ki ilyen esetlenül? - Bunkó lenne a kérdése, de azt hiszem neki csak ilyen a stílusa. Szemében tényleges érdeklődést látok, így nem veszem magamra a megjegyzést és válaszolok.

-Kicsit megviselt a családomtól való búcsúzás. - Mondom végül és megértően bólint.

-Van valakije odahaza?- Szinte érezte, hogy férfi van a dologban, s nem is zavartatva magát feltette a kérdést.

-Ami azt illeti lenne. - Nyelek egyet. Nem, ez így nagyon nem jó.

-A maga korában nekem is volt...- Bambul el egy pillanatra, bár úgy érzem, hogy csak megjátsza azért, hogy kérdezzek rá.

-Ki?- Bököm ki végül és egyre csak zavarban érzem magam ebben a vontatott beszélgetésben.

-Lovászfiú volt... Mogyoróbarna hajjal és igéző szemekkel.- Szinte szerelmesen bambul a mellettem lévő faajtóra. Ennek a nőnek színésznőnek kellene lennie.. Már kezdtem volna zavarban érezni magamat, de folytatta...- Miatta vagyok profi lovagló. - Mondja, s magam sem tudom mikor lett ilyen mocskos a fantáziám, de a számat beharapva is alig tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. - Kár hogy otthagytam.- Mondja végül, majd visszaveszi magára a kimért álcát, s megint rámnéz.

-De Hercegné lett.- Mondom (szerintem) logikusan.

-Igen.- Bólogat (szerintem) hamis mosollyal. - William mostanában sokat van veled.- Szinte kicsúszik a száján.

-Valóban. - Motyogom égő, vörös arccal. Most komolyan a feleségével kell ezt megvitatnom?

-Nem baj. - Válaszol végül az "elnézést kérő" arcomra. -Na menj, már biztosan éhezik, egy hét az sok idő.- Motyogja szemeit forgatva. Szemeimet lesütve érzem, hogy az arcom tűzpirossá válik, majd egy meghajlás után el is tűnök. A folyosó további részén azon gondolkodom, hogy ez azt jelentette, hogy William a héten nem is volt senkivel. Én elmentem ő pedig nem hívott senkit fel és még a feleségéhez sem ért? Ez felettébb érdekes.