Hercegem (18+)

25.

-Te azt akarod, hogy vállaljam?- Kérdem teljesen lesokkolva. Lassan bólint egyet, majd az apjára néz aki el volt foglalva Mrs. Taylor lenyugtatásával.

-Ki kell mennünk beszélgetni. - Mondja hirtelen és felállva engem is felránt.

-Megyek én is. - Mondja Mrs. Taylor.

-Elenaor ez az ő döntésük!- Szól rá idegesen a király.

- És tudniuk kell, hogy mivel jár!- Szól vissza ugyanúgy Mrs. Taylor. Mit sem törődve a király bosszankodásával velünk együtt kijött a helységből és követett minket. William nem nagyon figyelte, hogy hova megy, egyszerűen benyitott egy szobába a folyosón és miután meggyőződött róla, hogy üres, karon fogva behúzott engem, majd beengedte Mrs. Taylort.

-Tudnom kell mit gondolsz. - Kezdi azonnal rám nézve.

-William... - Kezdem de elakad a szavam reményteli szemeibe nézve. - William ez őrültség. - Szakad ki belőlem az a mondat, ami már percek óta jár a fejemben.

-Végre valaki!- Teszi össze a két kezét Mrs. Taylor. 

-Akkor nem?- Képtelen vagyok nem észrevenni a csalódottságot a tekintetében.

-Te mit gondolsz?- Kérdem aggódva nézve a szemeibe.

-Hogy a brit király felajánlotta, hogy törvényes úton, itt maradj velem. -Szakad ki belőle.

-William nem akarhatod ezt. - Szól közbe Mrs. Taylor.

-Persze, azt sokkal jobban akarom, hogy férjhez menjen. - Feleli idegesen.

-Nem lenne boldog. - Rázza a fejét Mrs. Taylor.

-Az, hogy te nem voltál boldog az csak a te hibád. - Szakad ki belőle.

-William!- Szólok rá élesen amikor meglátom milyen döbbenten néz rá Mrs. Taylor.

-Te nem érted ezt. - Néz rám eszelősen. - Elizabeth, ha ezek után is azt választod, hogy elmész innen decemberben kénytelen vagyok azt hinni, hogy nem is szeretsz. - Mondja elfolytott hangon.

-Tegyük fel, marad. - Szólal meg a nevelőnő mikor összeszedte magát az előbbi után. - Itt marad, napközben a gyermekeddel éjszaka meg veled. Évekig. - Mondja. - Szerinted ő nem akar gyerekeket? Ő nem akar majd férjhez menni? Ami kettőtök között lenne a világtól el van zárva. Az egész élete ebben az őrült burokban lenne. - Hadarja idegesen Mrs. Taylor.

-Túlgondolod!- Förmed rá William.

-Szereted te ezt a lányt?- Kérdi hirtelen. William először döbbenten néz rá, majd hitetlenkedve elmosolyodik.

-Nem egyértelmű?- Kérdi gúnyosan.

-Mióta az eszedet tudod én vagyok melletted. - Kezdi Mrs. Taylor higgadtan. - Meg tudod számolni két kezeden mikor voltam boldog?- Kérdezi feszülten.

-Persze, amikor... - Szóra nyitja a száját, de nem jön egy hang sem. - Amikor velem voltál mindig nevettél! - Mondja bólogatva.

-Mert fiamként szerettelek, de ennek csekély az esélye, hogy vele is megtörténik. - Mutat rám.

-Te azért nem voltál boldog mert összevesztél apával!- Csattan fel William a fejét rázva.

-Összevesztem vele, mert férjhez mentem!- Kiált rá Mrs. Taylor. -Képzeld el, hogy ő van a helyemben! Ilyen életet szánsz neki?- Korholja mire William rám néz.

-Menj férjhez akkor, de maradj itt. - Vonja meg a vállát. - Nem leszek olyam mint apa vele volt. - Mikor ezt kimondja Elenaor hangosan felnevet.

-El tudod képzelni, hogy minden reggel más mellett ébred? Más valaki csókolja meg és egyszer mástól lesz várandós?- Kérdi folyamatosan gúnyosan mosolyogva.