Hercegem (18+)

17

Az előző résztől számítva három hónap múlva.

-Gyönyörű vagy.- Puszil bele a nyakamba William a derekamat hátulról átölelve. - Ebbe gyere.

-Nem tetszik.- Húzom el a számat a tükörben magamat vizsgálva.

-Szerintem gyönyörű.- Nézünk mindketten a(z egyik) rózsaszín selyemruhára amit ő  ajándékozott nekem.

-Olyan... Királyi. - Vonom meg a vállam.

-Mert a királynőm vagy.- Ad még egy puszit én pedig eltolom magamtól és a többi ruhára pillantok.

-Egyik sem illik hozzám.- Toporzékolok.

-Mindegyik tökéletesen állt, nem értelek.- Sóhajt.

-Miért nem mehetek a saját ruháimban? A többi lánynak biztos nem lesz ilyen szép ruhája, én nem akarok kitűnni!- Húzom el a szám.

-És akkor most tegyünk úgy, mintha hónapok óta nem csak veled lennék és hasonlítsunk a többi lányhoz. - Bólint egyet cinikusan.

-Én csak nem akarok úgy kinézni mint a családod.- Rogyok le az ágyra ő pedig felnevet.

-Köszönöm szerelmem, ez kedves volt.- Mosolyog és ő is lenéz a ruhákra amiket adott nekem.

-Mármint nem akarok úgy kinézni mint aki családtag. A vendégek azt fogják hinni, hogy én is az vagyok, pedig csak rám aggattad ezeket.- Mutatok az ágyon lévő ruhákra.

-Szegény Elizabeth, az emberek azt fogják hinni, hogy gazdag! Jaj nekünk, most mi lesz?- Tettet rémületet és a szívét fogva hüledezik.

-Nem érted a problémámat igaz?- Nézek rá unottan.

-Csak a szokásos.- Mosolyodik el és újra közeledik hozzám. - Akik este eljönnek az mind a családom és a barátaim. Ha aranyruhát adok rád, akkor viseled, ez ennyi. - Vonja meg a vállát könnyedén és újból csókokat nyom a nyakamra.

-Anyukád akárhányszor meglát a palotában szemmel megöl, biztos nagyon fog örülni ha most hercegnőnek öltöztetve megyek el. - Sóhajtok.

-Elizabeth. Ez az én szülinapom. Azt csinálok amit akarok, senki nem szól bele, főleg nem az anyám, már rég elmúltam 6 éves.  - Rázza a fejét.

-De nem szeretek kitűnni a tömegből.- Forgatom meg a szemeimet.

-A Buckingham-Palotában leszel egy bálon, egy selyem ruhában és neked az a bajod, hogy ki fogsz tűnni a tömegből?- Kuncog.

-Csak egy feltétellel veszem fel.- Sóhajtok gondterhelten.

-Bármit amit kívánsz.- Húzza szemtelen mosolyra a száját, kicsikét félreértelmezve a kijelentésemet.

-Aj, nem olyan.- Jövök zavarba és seperc alatt vörösödik el az egész arcom. - Én felveszek egy ruhát ezekből és a többit leadjuk a lányoknak, hogy ne csak én hordjak ilyet. - nézek a szemébe mostmár komolyan.

-De neked hozattam őket- Biggyeszti le a száját.

-Úgy is csak egyet viselnék és csak ma. A többit hagy vegyék csak fel ők, ha már az egész palota részt vehet. - Vonom meg a vállam.

-Rendben.- Sóhajt. - Egyéb kívánság?- Néz gúnyosan a szemembe, majd harmadszorra is a nyakamhoz emeli az ajkait.

-Neked van szülinapod és én kívángatok.- Nevetek kínosan a fejemet felemelve, hogy helyt adjak a csókjainak.

-Én is kívánlak. - Suttogja két csók között mire felnevetek.

-Készülnünk kell!- Húzodom el tőle de a könyökömnél fogva visszahúz és ott folytatja ahol abbahagyta. - Nem fér bele egy rövid sem.- Kuncogok.