Ez már nem csak szex!

5.

   Készülődöm a vacsorához, próbálgatom, hogy mit vegyek fel. Egy nagyon elegáns étterembe megyünk, nem akarok alul, de túlöltözni sem. Ne legyen túl kihívó, de azért nem árt, ha egy kicsit szexi. Ha már ilyen jóképű a főnököm, ne hozzam szégyenbe, azzal hogy az asszisztense meg egy trampli. Újra felidézem az esetet, mikor szabadkozott. Olyan édes volt. A szívem jelzi, hogy talán készen áll, és végre eltűnt belőle JK. De mit is beszélek, ő a főnököm. Az ég világon semmi nem lehet köztünk, ráadásul rohadt gazdag. Az ilyenek nem állnak szóba az asszisztensükkel. Meg egyébként is, nem akarom elveszíteni a munkám.
Úgy érzem ez jó lesz, tetszik, teszek magam elé egy ruhát. Egy kis fekete, mindig minden élethelyzetben megállja a helyét. Feldobom egy kis sminkkel, a hajam hátra kontyba tűzöm. Elég komoly üzletasszonyt külsőt kölcsönöz. Addig szőrölök, még meg nem csörren telefonom. Jóképű főnököm pontos. Azt mondta fél nyolcra értem küld egy autót. Hát itt is van. Magamra kapok egy kendőt és egy kis táskát, és már indulok is. A céges kocsi helyett egy fekete sport kocsi áll a ház előtt, amelyből JH száll ki, megkerüli az autót és kinyitja az ajtaját. Milyen udvarias, nem lepődöm meg túlzottan egy ilyen befolyásos embernél ez alap. Megdícsér.
- Nagyon csinos Viola.
- Köszönöm, ön is nagyon csinos.
Megigazítja zakóját és bólint egyet. Beszállok az autóba. Útközben megérdeklődöm, hogy miért ő jött értem.
- Azt gondoltam egy sofört küld értem.
- Mièt mennénk két kocsival? Szeretek vezetni, és így legalább megnézhettem hol lakik.
Valóbán kiváncsi volt hol lakok? Egy kicsit zavarban érzem magam. Nem beszélünk többet. Ő az utat nézi én pedig őt, persze nem feltűnően, de oda oda pillantok. Még a vezetési stílusa is hasonló életem rombadöntőjéhez. Ahogy tartja a kezét a kormányon, mintha csak őt látnám. Nem bámulom tovább hátra döntöm a fejem. Nagyon jól vezet biztonságban érzem magam mellette.
Megérkezünk a Michelin csillagos étterembe, és csak az forog a fejemben, na itt sem fogok jól lakni, viszont főnököm egy vagyont fog fizetni.
A hely nagyon elegáns, egy pincér asztalunkhoz kisér. Vendégeink még nem érkeztek meg. JH bort rendel, amíg várunk. Azután beszélgetésbe elegyedünk. Nagyon közvetlen. Egyáltalán nem sznob, és semmi felsőbb rendűség, csak mert gazdag. Felajánlja, hogy tegeződjünk, természetesen elfogadom. Ezért bátorságot érzek az irànt, hogy szerelmi élete iránt érdeklődjek.
- Van most barátnőd?
Azt hiszem ez az intimitás kicsit meglepi, de hát ő kezdte. Megköszörüli a torkát.
- Most nincs. - Végre kinyögi. -
Neked van?
- Hmm...nekem sincs.
Lehet, hogy túl bizalmas vagyok és rájátszik a két pohár bor is, amit megittam, de folytatom kutakodást.
- Megkérdezhetem hány éves vagy?
- Persze. 30 vagyok... vagyis még nem, majd a jövő hónapban töltöm.
- Remek! - Örvendezek fogalmam sincs miért.
- És miért nincs barátnőd?
Azt hiszem túlzásba estem, huncut mosolyt csaltam az ajkára, lehúzza maradék italát, majd asztalra könyököl és egy kicsit közelebb hajol.
- Mert még nem találtam meg az igazit.
- Keresed egyáltalán?
Még szélesebb mosolya engem is arra késztet, hogy ajkaim elhúzzam.
- Túl kíváncsi vagy!
- Ez már túl személyes?
- Igen.
- Zavar?
Kutatom szemeit, valóban zavarban van e? De semmi ilyesmit nem látok.
Még mielőtt választ kaphatnék megérkeznek vendégeik. Az SK Group elnöke és felesége vacsora vendégünk. Mélyen meghajolok. Nagyon befolyásos emberek. Nagyon sok mindennel foglalkoznak, de azt hiszem most leginkább a kőolaj  és telekomunikáció miatt ültünk össze.
A vacsora kellemesen telt, ahogy elnézem JH hamar belerázódik az üzleti életbe, jól csüri csavarja a szavakat. Holnap találkoznak, hogy megbeszéljék a részleteket.
Ahogy mondtam, nem laktam jól ,bár a bortól becsicsentettem. JH megáll a hét emeletes társasház előtt, ahol lakom. Kinyitja az ajtót. Bejön ez a stílus, még a kezét is nyújtja, hogy segítsen kiszállni. És szingli, azóta is csak ez kattog az agyamban. Szívesen felhívnám még egy italra, de még korainak találom, és a főnököm, ezért nem teszem. Jó éjszakát kívánunk egymásnak. Megvárja még bemegyek, még egy utolsót visszaintek. Aztán felmegyek a hetedikre. Hívnám a liftet, de rossz. Elég nagy betűkkel nyomja a szemembe egy plakát. Nem marad más, mint a lépcső. Leveszem cipőimet és felszaladok, egy darabig, aztán csak sétálok. A végére eléggé kifulladok, remélem holnapra megjavítják. Jó formában vagyok, de nem akarok ennyit lépcsőzni mindennap. Végre felértem, bemegyek lakásomban, lezuhanyzom és lefekszem. Nincs időm agyalni félisten főnökömről, mert hamar álom jön a szememre.