Ez már nem csak szex!

41.

Sziasztok drága olvasóim!

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hozok új részt, de hogy mentségemre legyen, senki nem követelt tőlem további részeket egészen mostanáig.

Meg volt a folytatás is a gépen, de valami gonoszság folytán eltűnt minden, így csak az emlékeimre hagyatkozhatom.

Borzasztóan örülök, hogy ilyen sokan olvastátok a történetemet és néhányat ezt csillag formájában ki is fejeztétek.

Remélem tetszeni fognak a következő részek, igaz egy év alatt sokat változtam én is és az írásom is, ezért ne haragudjatok, ha nem tudom hozni azt a hangulatot, amit eddig, de nagyon igyekszem.

Ha továbbra is tetszik a történet, akkor bátran kommenteljetek, borzasztóan örülnék, ha megosztanátok a véleményeteket velem.

És megragadnám az alkalmat, hogy itt külön köszönetet mondjak férfi olvasóimnak, persze a nőknek is nagyon köszönöm, hogy rám találtak, de sosem gondoltam, hogy férfiak is olvasni fognak.

Jó olvasást kívánok!

Puszi

Sarangheo

Csöngettek.

Megérkeztek a szüleim. Aggódtam, nem kicsit. Egy légtérben lenni Jeonék-kal, a szüleik házában, rémisztő. Még mindig nem tudom megérteni, miért kell velük vacsoráznom és miért, és hogyan lettek barátok, és korábban miért nem tartották a kapcsolatot? Túl sok kérdés merült fel bennem.
Kitártam az ajtót, miközben széles mosolyra vontam ajkam. Apám fess volt nagyon is, sötét szürke öltönyt viselt, igazán drágának tűnt.

– Kincsem – Megölelt, még az ajtóban. Anyám, megkerülve minket belépett a lakásba. Egy doboz volt a kezében, csak reménykedtem benne nem az enyém.
– Drága bogaram, te még nem készültél el! – édesanyám megrovón sikoltott fel, majd gyorsan tekintetével felmérte alakom és elmosolyodott. Megölelt, de nem puszilt meg, vörös rúzsa nehogy elkenődjön.
– Őszintén szólva reménykedtem benne, hogy utolsó pillanatban lemondjátok.
– Kicsim, mikor nősz már fel.
– Felnőtt vagyok. – Megforgattam a szemem, miközben a konyha pult mögé vettem az irányt. – Apa, iszol valamit, esetleg egy kávét?
– Nem köszönöm. Készülj el, és induljunk, nem szeretnék késni. – apám túl komor volt, nem tetszett, de nem ellenkeztem és nem is tettem szóvá.
Édesanyám nem törődött semmivel, egyenesen a hálóba vonaglott, kitárta a gardróbszekrényt és csalódotton mustrálta a felhozatalt. Ő, aki mindig nagyon figyelt a külsőjére nincs megelégedve a választékkal. Pedig amióta a JJK Groupnál dolgozom merőben megváltozott a stílusom és igenis csinosan öltözöm.
– Kincsem, szinte tudtam – fáradtan sóhajtott, majd kiment, a dobozzal tért vissza. – Ebben csodás leszel? – elégedett mosoly kúszott arcára, miközben elővett a dobozból egy rózsaszín ruhát.
– Hát nem is tudom. – összeszorítottam a szám és arra gondoltam, hogy az anyám még mindig hercegnőnek néz, pedig tudja nagyon jól, hogy nem vagyok az. Talán pont azért nem annyira jó a viszonyunk. Vagyis igen, jó persze, szeretem és ő is, de ha nem ellenkeztem volna kamaszkoromban és farmer helyett rózsaszín ruhákban flangáltam volna, akkor bizonyára meghittebb is lehetne a kapcsolatunk.
– Szeretném, ha minden szem rád szegeződne – büszkén pislogott rám, majd megfogta a kezem és a tükör elé vonszolt. – Gyönyörű vagy életem és ez nagyon fontos nap, mindenki számára. – Megemelte a hajam és úgy tett, mintha feltűzné, majd lengedte és igazgatni kezdte. A tükörben figyeltem mozdulataid és az áhítatot ahogy nézett, furcsa volt, mintha nem engem nézne, nem is azért lett volna ajkán a büszke mosoly, mert engem szépnek látna, hanem valami egészen más miatt. Van egy gyanúm, hogy hamarosan ki fog derülni.