Ez már nem csak szex!

22.

Boldogan mosollyan nyitok ajtó es bár nem JK az, ettől még boldog vagyok, hiszen nagyszerű főnököm invitál vacsorára. Elmondja, hogy JK alszik, így kettesben vacsorázunk. Remek! Nekem így is megfelel. Megdicsér milyeb csinos vagyok, én is őt, bár ő mindig az. A hotel ettermében vacsorázunk, ami egy igazán impozáns hely, hatalmas és 5 csillagjához meltóan elegáns. Helyet foglalunk az egyik asztalnál. A pincér ott is terem azonnal étlappal kezében. JH fehérbort rendel a vacsora előtt, ami nekem is tökéletesen megfelel. Beszélgetésbe elegyedünk először csak felszínesen, azután rákérdez, hogy hol maradtunk JK - vel? Igazából fogalmam sincs mit mondjak az igazat, vagy kamuzzak. Jk vajon mit mondott. Elmondhatom e őszintén, hogy kémkedtem. Nem tudom. Valamit nyögnöm kell, mert gyönyörü szemeit nem óhajtja levenni rólam.
- Mikor visszaértetek még váltottam, pár szót Yoongival. Próbáltam kitalálni, hogy JK miért nem bízik benne, de aztán megjelent az öcséd és öömm, hogy is mondjam.
- Bemosott neki?
-Nem! nem! Csak vitatkoztak.
Elmosolyodva hátra döl székében.
- Az öcsém ilyen szenvedélyes fajta. Úgygondolom mindig is én voltam a gyugodtabb.
Zavartan mosolygok, mert tudom nagyon jól milyen, de nem szeretném bevallani, hogy már elég régóta ismerem. Megpróbálom inkább terelni a témát, szeretnék jókedvűen nyugodtan vacsorázni és nem szorongani közben.
- Mesélj nekem az Usá-ban töltött éveidről!
-ohh, mit szeretnél tudni?
- mindent.
- Szóval mindent.
Mielőtt belekezdene, még azért közlöm vele, hogy a szaftos részeket se hagyja ki. A legelején kezdi a sztorit. Mivel apja, nehezen megszerzett vagyonát nem szeretne elveszíteni, ezért úgy mint a régi időkben és ahogy a nagykutyák is teszik még néhányan a mai világban is, jó csaladba szeretné házasítani a gyerekeit. A vagyont és a hírnevünket megőrizvén, sőt gyarapítani. Mivel az ő szenvedélye a művészet, nem tudta ezt lenyelni. Ha elvégzi az egyetemet elkellett volna vennie az egyik nagyvállat lányát. Bár a lány gyönyőrű volt. De ő nem az férfi akire bármit rálehet erőltetni. Mindig is JK volt a lázadó, így belőle merített erőt azután fogta magát és amerikába költözött. Először apja nagyon dühös volt, de bízva másik fiában, megbékélt. Bár a kapcsolatuk azóta sem olyan már mint régen, és már nem is lesz soha olyan felhőtlen. Az gondolja apja egyáltalán nem büszke rá. Azért ezt én megcáfolnám. Azután mesél amerikában töltött időszakáról. Teljesen más az arckifejezése, az egész lénye sugárzik  mikor arról beszél hol dolgozott  melyik galériába, melyik újságnál még modelleket is fotózott, na meg festett is még aktot is,nem is egyszer. Mesél egy orosz balerináról, akinél csodálatosabb eltökéltebb emberrek még nem találkozott. Ezután az ismerettség után balett előadásra járt és hangversenyekre. Nagyon jó baratságot kötött. Ami nekem úgytünik, hogy több volt az, mert ahogy csillognak a szemei és ahogy ajkába harap, mikor a lányról beszél, hogy Natasa milyen ragyogó mikor a szinpadon táncol. Sźóval fantasztikus éveket töltött ott, de aztán az öccse is felnőtt és egyre többször hívta, hogy térjen vissza még végre beadta a derekát. Nem sokkal előttem érkezett Szőulba. Szóval most itt tart.
A vacsorát is kihozták közben, ami igazán ízketes a bor is finom és ez a férfi is fantasztikus. Csodásan érzem magam a társaságában.
- Most te jössz! Mondja miközben újabb italt rendel.
- Az én életem nem ilyen érdekes.
- Szerintem pedig az!
- Nem nem az. Mosolygok rá.
- mesélj nekem az egyetemi életedről,de... ahogy te mondtad a szaftos részeket se hagyd ki. Szemei furcsán hunyorítanak, nem tudom mire vélni, de lehet csak az alkohol miatt érzem, mintha többet tudna a kelleténél.
- Na gyerünk! noszogat.
Hát jó! Mesélek neki, de természetesen Jk t kihagyom belőle, próbálok vidám lenni és úgy előadni magam, hogy milyen boldog voltam az egyetemi évem alatt itt szőukban, azután angliában folytattam tanulmányimat és ott is milyen fatasztikus volt, mert rengetek barátot szereztem és sokat kirándultam. Miközben áradozok boldog éveimröl, mégis úgy érzem nem vagyok valami meggyőző. Összeszűkült szemekkel figyel, arca komor, nem tudom másra vélni ezt az ábrázatot csak arra, hogy egy szavam sem hiszi.
- Szóval. Viola! Te még ártatlan vagy?
Olyan hirtelen ér a kérdés, hogy majdnem az italomba fulladok, amit lenyelni készültem. Ezt meg miből szürte le. Zavaromban nem is tudom mit kelkene felelnem. Hol rá, hol italomra pillantok, ő pedig árgus szemekkel várja válaszom.
- Nem illik ilyet kérdezni!
- hmm.  De egyetemre nem azért járnak az emberek, hogy ....
ez meg mi! Mit akar ebből kihozni.
- Hogy... te azért jártál egyetemre, hogy kurvázz? Vágok vissza.
- Igen! Válaszolja könnyedén és hozzá öneligült fejet vág. Minden eddigi jó fiús gondolatom elszállt. Mit is képzelt, hisz egy apától vannak! Nem, lehet az egyik jó fiú a másik rossz, de nem haragszom rá. Hiszen ilyen kinézettel, én is ugyan ezt tenném a helyébe.
- csak azért mertem rákérdezni, mert a mesédben nem szerepelt egyetlen pasi sem.
- a tiédben sem.
- de igen.
- nem!!!
- Szerinted, hogyan tudtam volna nőkről akt festményt készíteni? csak simán leszólítok valakit az utcán és rögtön pucérra vetkőzik. ( igen simán eltudnám képzelni, en rólam is festhetnèl egyet)
- vagy mikor modelleket fotóztam, egyet sem vittem ágyba? ( ó drágám, milyen kis buta vagyok, hogyan is képzeltem)
- vagy a balerina lány! csak is miatta jártam előadásokra, de nem csak azért, hogy a színpadon bámuljam!
- Na jó ,ő gyanus volt. Húzom széles vigyorra az ajkam. És erre kocintunk.
- Szóval hány pasid volt?
-ümm.
Nem tudom erre mit válaszoljak, valljam meg az igazat vagy kamuzzak valamit, a kettő között talán az lesz a legjobb.
- oké. Ket pasim volt.
Elégedetten bólogot, nem tudom azért mert örül, hogy bevallotram, vagy a mennyiség miatt.
- az egyik, még a gimiben, a másik az egyetemen.
- és miért lett vége?
- átvert mind a kettő.
- mind a kettő!?
Meglepetten ismétli szavaim. Nem tudom mire vélni faggatózását, gyanus nekem. Vagy csak az alkohol játszik velem  de nem húz ki belőlem tőbbet, nem fogom elmondani, hogy mindkét seggfejt ismeri.
- ja mindkettő.
- Nem tünsz olyan lánynak akit könnyű át verni!
- háát én is ezt gondoltam, de sikerült mindjettőnek  bár az elsőnél még eg  naiv kislány voltan,.
Elfordítom a fejem és visszaemlékszem, hogyan is történt a második esett, majd csalódottan válaszolom.
- azt hiszem a másodiknál is.
Mintha valami vicceset mondtam volna mindketten nevetésbe törünk ki.
- nehéz dolog a szerelem.
- igen az! Harsanok fel egyetértően. Ís koccintunk erre is.
- egy valamire adj még választ.
Könyököl az asztalra és közelebb hajol hozzám, utánzom tettét, és várom mire kiváncsi még.
- Ugyan arra az egyetemre jártatok az őcsémmel. Biztos nem ismerted?
Szinte éreztem, hogy valami ilyesmit akar. Beleharapok alsó ajkamba, majd a maradék italom lehúzom. Mély levegőt veszek és válaszolok.
- De igen. Mély fekete íriszeibe nézek, kutatom reakcióját, de meg sem lepődik.
- folytasd!
- ööümmm.
Felidezem a múltat milyen is volt még mikor nem akartam vele szexelni.
- Nem volt olyan, aki ne ismerte volna. Az egyetem szexi macsója volt,azt is ágyba vitte aki nem akarta.
Elneveti magát.
- Igen ez az én öcsém. Imádja a nőket. Nem is értem, hogyan képes most megis megállopodni egy olyan nővel, akit nem szeret.
Szavai furcsa izgalmat és nyugtalanságot  kelltenek bennem... nem is szereti. Bár ezt gondolhattam volna, mert akkor nem kezdett volna ki velem. De a történetet ismerve így már talán világos miért történt ami történt, de ezért a tettéért JK.  büntetést érdemel. Ideje vele elbeszélgetnem. Úgy érzem elég volt ebből a napból is túl sok információt kaptam ilyen rövid idő alatt, javaslom JH nak, hogy tegyük el magunkat holnapra. Nem mondom neki, hogy nekem még program van estére, csak fáradt vagyok és reggel 9- kor indul a repülőnk és már elég késő van. Elkisér a szobámig és elnézést kér, ha vacsi alatt megbántott volna. Megnyugtatom, hogy ne aggódjon, nem tud olyat mondani amivel megbántana. Búcsúzóul szorosan átölel, meglep cselejedete, de jó érzés tölt el ahogy testünk összesímul, ezért viszonzom tettét. Szorosan átölem picike derekát. Fejem mellkasára hajtom és hallgatom sźíve dobogását Megnyugtat, ahogy így állunk pár másodpercig. Furcsa érzéseket kelt bennem, de nem hiszem, hogy szerelem lenne. Az ember amúgy sem szerethet két embert, pláne nem két testvért. Ideje eltávolodnom, már igy is tovább tartott ez az ölelkőzést, és ez még nem elég, ő ugy gondolja hogy mégjobban összezavar, egy leheletnyi csókot nyom homlokomra, amibe beleborzongok, majd jó éjt kíván es szobája fele veszi az utat. En pedig egy mély levegőt veszek es benyitok a szobámba, ledobom cipőim es felkaocsolom a villanyt. Alig várom, hogy ledobjam magam az ágyra csak 5 percre. De az ágyra pillantva esélytelen.