Ez már nem csak szex!

38.

🔞🔞🔞

V.

A hatalmas mahagóni ajtón előtt egy mély levegőt veszek, majd benyitok.  Az irodában egy lélek sincs, még nem érkezett meg főnököm. Nem is időzöm tovább kimegyek. Ahogy asztalomhoz sétálok, csak akkor veszem észre hogy Bonsai díszeleg asztalomon, egy rózsaszín szalaggal átkötve és egy kisérő kártya is van hozzá tűzve. Azonnal mosolyra húzodik a szám és a szívemet melegség járja át. A második ajándékom Jungkooktól vagyis remélem tőle, ki mástól lehetne. Az iroda ajtaja fele pillontok, hát ő is itt van, nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen korán érkezett. Kezembe veszem a kártyát és elovasom az üzenetet.
Légy türelmes kérlek, és úgy gondozd ezt a növényt, mintha a szívem lenne.
Ó istenem milyen kis édes, szívesen sikoltanék, de vissza fogom magam, csak csendben örülök és egy kis puszit nyomok a kártyára. Szeretem ez van, és biztos vagyok benne, hogy ő is szeret. Elhelyezem a Bonsai fámat a leendő helyére, majd tenyerem állam alá teszem és csillogó szemekkel bámulom, egészen addig még Minsu megnem érkezik. Kitörő jókedvel üdvözöl.
- Jó reggelt! Fülig érő szájjal köszönt.
- Jó reggelt neked is.
- Kitől kaptad a bonsait?
- hát ő.... most mit mondjak, biztos vagyok benne, hogy tudja, de azért nem szeretném hangosan kimondani.
- Tudod mit, ne is mond. Legyint a kezével.
Tudod mit jelképez ez a növény?
- Igen azt hiszem. A türelem és a szerencse szímbóluma.
- igen és a harmónia. Ümmm szeretnék kérdezni valamit? Kissé szégyenlősen teszi fek a kerdést, ujjait maga előtt összekulcsolva és folyamatosan pislogva. Érzem, hogy a hétvégével kapcsolatos lesz, de egye fene, nem szeretném, hogy a kíváncsiságba bele betegedjen.
- Halljam!
- Most akkor melyiket választod?
Egy pillanatra megdermedek, erre nem számítottam, valami egyszerűbbre gondltam.
- ööö nem értem a kérdést?
- Ugyan már! Felbátorodik és még ő lazán viselkedik, engem teljesen zavarba hoz.
- Jungkook vagy Junghyun? Húzzogatja a szemöldökét.
- Hát, öö... nem tudom, én... nincs közöm egyikhez sem. Makogok össze vissza.
- Oké, elmondok neked valamit. És bizalmasan közelebb hajol,majd lehalkítja a hangját.
- A srácokkal fogadást kötöttünk, hogy melyiket választod, mivel mindkettővel összemelegedtél. Én személyszerint, nagyon örüknék, ha Jungkookot választotanád, 10.000 wont raktam rá.  Boldogság vetül arcára örömében még ugrálni is kezd egyhelyben.
-Olyan szép pár lennétek! Én amúgy sem bírom azt a karót nyelt Heejit. Próbálom csitítatani, nem kell hogy valaki felfigyeljen ránk, mivel már az emberek szálingóznak, én pedig nem szeretném ezt az egész dolgot nagy dobra verni, bár azt gondolom, hogy felesleges megjátszanom magam, hiszen már mindenki tud mindent.
- Figyelj Minsu.
- Igen.
- Most ez komoly, hogy fogadást kötöttetek?
- Igen.
- Ezek szerint mindenki látott?
- Hát, amilyen szenvedélyesen táncoltatok Junghyunggal, az nem tudta elterelni a figyelmét senkinek. És hát azt is tudja mindenki, hogy JK- vel egy szobában voltatok. És nem tőlem. Igazából nekem már sokkal hamarabb feltünt, csak nem mertem rákérdezni.
Ő továbbra is örül ennek, miközben én szégyellem magam a történtek miatt. Mit gondolhat mindenki. A fejem az asztalra döntöm és egy párszor bele is ütöm. Egy idióta vagyok, folyton ilyen szerencsétlen helyzetbe kerülök.
- Nyugi, nem itélel senki! Tökre fel van dobódva mindenki, igaz a legtöbben JH- re voksoltak, de azért én remélem végül Jungkook nyer.
Felemelem a fejem és kétségbeesett pillantások küldök felé, mire ő a hüvelyk ujját mutatja és közben Hwating hajtogatja, majd a konyha felé veszi az irányt. Remek az egész cég tudja, hogy mit csináltam a hétvégén, egy ribanc vagyok, most útálni fognak, és én is útálom magam. A bonsaiomra tekintek. Szerencse mi!  Választ nem kapok, hiába is várom.
Ahogy így elmélkedem szemem sarkában észlelem, hogy megérkezik főnököm, azonnal ráemelem tekintetem, és üdvözlöm. Udvariasan köszön mindenkinek, ahogy nekem is. Tekintetünk találkozik egy pillanatra, de semmit nem tudok leolvasni gyönyörű szemeiből. Fogalmam sincs, hogy haragszik, dühös vagy bármi más. Elbizonytalanodom egy kicsit, de nem kerülhetem el a sorsom, beszélnem kell vele. Talán főzök egy kávét, vagy hagyjam egy kicsit szuszanni előbb?Ó, istenem ez annyira nehéz!