Ez már nem csak szex!

24.

JK.

  Annyira dühös vagyok, megtudnám folytani a nőt, akit eddig annyira imádtam, most viszont az érintésétől is csak még jobban felmegy bennem a pumpa. Ebben a pillanatban nem tudom elviselni magamon a kézét. Hogy tehette ezt velem? Megbíztam benne, hhh duplàn vert át. Hogy merte megtenni? Miket rejteget még előlem? Olyan gyorsan hajtom az autót amennyit csak bír, az sem érdekel, ha most meghalunk, ebben a pillanatban semmi sem érdekel. Nem látok az idegességtől, azt sem tudom merre haladunk, de elég hosszú idő, telt el azóta, hogy felhajtottam az autópályára. Ideje visszafordulnom. Viola ruhájára tekintek, ami csupa vér, annak a rohadéknak a vére, akit annyira védelmezet, majd kezemre pillantok, amire szintén rá van száradva a vér. Persze értem egy percig sem aggódott, csak a volt szerelméért volt annyira oda! Biztos még most is van köztük valami. Ahogy erre gondolok, újra elönt a düh és undurral fordulok felé, de ahogy végig nézek törékeny testén, ahogy újjait törgeli és ajkait összeszorítja, rajövök, hogy mennyire megfélemlítettem. A szívem is megenyhül, mikor azt látom, hogy remeg az idegességtől, a félelemtől vagy a büntudattól. Mindegy is, én tettem ezt vele. Kezeire helyezem jobb kezem, apró kezei elférnek tenyeremben. Lágyan simogatni kezdem, hátha ezzel megnyugtatom, arcára pillantok, könnyeivel küszködik lehajtott fejjel és kezemet bámulja. Elveszem kezem, mert nem azt értem el vele, amit akartam, csak még jobban felzaklattam. De kezem után kap és ölébe rakja, mindkétkezével szorosan tartja, de továbbra sem emeli rám tekintetét. Mégis csak megnyugtattam, amivel nem is lenne baj, de épp a lehajtójoz érünk az autópalyán és váltanom kellene, újabb próbálkozást teszek kezem kiszabaditására, de nem engedi, ami mosolyt csal arcomra, mégis komoly hangon közlöm vele, hogy engedjen el. Durcásan ellöki a kezem és az ablak fele fordítja a fejét. Hmm most meg mi baja van, még ő van megsértődve!Lassan a városhoz érünk és mi továbbra sem szólunk egymáshoz egy szót sem. Úgy gondolom, hogy fel kellene hívnom  hyungom, hogy elmondjam közbe jött valami és ne aggódjon, tárcsázom is.  Nem aggódik, mert szóltak a gyárból, hogy ott vagyunk, mivel hiába hívott minket egyikőnk sem vette fel. Sűrű elnézésbe kezdek és megkérem, hogy szálljon fel a gépre, majd Violat hazajutattom. Majd a beszélgetést befejeztével, közlöm a mellettem ülő nővel, hogy pakoljon össze ha visszaértünk, mert azonnal indulunk Szöulba. Reakciójára nem számitottam, flegmán válaszol.
- Biztos, hogy nem megyek veled egy úton sehova. Rögtön felbassza az agyam.
- Nem!!! Akkor úgy mész haza, ahogy akarsz.
Fintorog és elfordítja a fejét.
- Egyebként sem érdemled meg, hogy bármit is tegyek érted.
- Nem is vágyom rá.
Feleselni azt tud.
- Legszivesebben megállnék és kiraknálak az út szélén.
A haragtól a hangom teljesen berekedt. Egyetlen nő sem képes ennyire kihozni a sodromból, mint ő. Ez nagyon jól megy neki, Nobel díjjat kaphatna a bosszantásomból.
- Mi tart vissza? Egyebként sem bírok már egy levegőt szívni veled.
- Valóban. Hát én se veled.
- Akkor mire vársz még? Állj meg!
Az idegállapotom a tető fokán így hát teljesítem akaratát. Rányomok a fékre, amitől előre dől, a fejét beverné a műszerfalba, ha nem lenne bekapcsolva a biztonsagi öve, amit idegből gyorsan  kiapcsolok. A dühtől elvakítva szállok ki az autóból,majd feltéppem az ajtaját és kiráncigálom az autóból. Majd ott hagyom az út szélén. A visszapíllantó tükörben látom, hogy toporzékol, biztosan elátkozott, "gonosz boszorka". Pár perc egyedül lét után belém hasít a gondolot, hogy mi van ha valami történik vele. Egy véres ruhában hagytam az út szélén egy csinos lányt. Örlődöm magamban, hogy vissza menjek érte vagy ne menjek. A kormányra csapok, " a fenebe is".
Megfordulok az úton es visszamegyek érte. Most már nem miatta vagyok dühös, hanem magam miatt, hogyan hagyhattam csak úgy ott az út szélén. Mekkora barom vagyok. Mi van ha történt vele valami? A szivembe szorítást érzek és eluralkodik rajtam a félelem. Kis idő múlva meglátom az út szélén sétálni, megállok mellette és kiszólok az autóbol.
- Szállj be!
- Nem szállok. Válaszol sértődötten.
- Azt mondtam szállj be!
Utasítom erőteljesebben. De neki esze ágában sincs. Tovabb sétál felemelt fejjel. Ezt a nőt az én bosszantásoma talaltak ki, az biztos. Kiszállok az autóból, remült arccal fordul felém, de azért sem áll meg. Utána megyek, és a vállamra kapom. Kapalózik és mérgesen sikítozik, hogy tegyem le, meg mit képzelek stb. Nem érdekel ellenkezése bevágom a kocsiba és rá csapom az ajtót. Beszállok én is, idegből húzom a biztonsági övét, majd bekapcsolom, mintha ezzel megakadályozhatnám, hogy elfusson. Azután már indítom is autót. Nyomom a gázt őrülten még nem a hotel elé nem érünk. Ingerültségem nem enyhült továbbra sem, ezért udvariasan kinyitom Violának az ajtót és kirángatom onnan, majd tolom magam előtt. Folyamatosan próbálja elütögetni kezem, cserébe meglököm kicsit, hogy igyekezzen, mielőtt valaki észre veszi véres ruháját és akkor bajban leszünk mindketten. A lifthez érve ő elindulna egy másik írányba ugyhogy elkapom a karját és visszahúzom. Nem tudom, mit akar elérni, mégis hova menekül? Ezt nem ússza meg ilyen könnyen, még tartozik egy magyarázattal. Megérkezik a lift, beszállunk, a karját nem engedem el immár egészen a szoba ajtajáig,ahol intek hogy nyissa az ajtót. Ekkor kirántja kezét fogásomból. És gúnyosan közli, hogy nincs kártyája, mert bent hagyta a szobában. Nem hiszem el, nincs elég bajom.
- Hogy lehetsz ilyen béna!
- Te miattad történt!
- Maradj itt! Mindjárt jövök! Felemelem az újam és erőteljesen utasítom.
- Mégis hova mennék, seggfej! Kiabálja utánam. A seggfejért még számolok vele. Lemegyek a recepcióra és kérek egy pót kulcsot. Gyors léptekben indulok vissza remélem, hogy nem ment el, mert akkor tényleg nem tudom mit csinálok vele. Szerencsére az ajtó előtt vár, úgy ahogy ott hagytam, dühösen, dacosan, mezitláb, véres ruhában. Megesik rajta a szívem, mert imádom, de most ezt félre kell tennem, mert nagyon rossz kislány volt, ezt nem ussza meg ennyivel és válaszokat is akarok. A kártyát a leolvasóhoz érintem és már nyílik is az ajtó amin belökdösöm a világ legbosszantóbb nőjét.
- Ne lögdössél! Harsan fel. Felém fordul, tekintete a gyűlölet szikráit szórja felém. Nincs benne semmi lelkismeret furdalás.
Ideje számon kérnem.
- Hogy voltál képes így átverni? Hmm?
- Mert előbb megakartam tudni, hogy pontosan mi áll benne. Mert tudtam, hogy őrült módjára fogsz viselkedni, de azért nem gondoltam, hogy ennyire!!!
- Ez nem érdekel!
- Akkor mi érdekel?
- Miért hazudtál Yoongiról?
- Én nem hazudtam.
- Akkor, miért titkoltad el?
- Nem titkoltam el!
- Tudtad nagyon jól, hogy ki ő mégsem szóltál, hazug vagy és szégyentelen.
Egyre hangosabban vetjük egymásra a szavakat oly annyira, hogy már ordítunk egymásra, Viola hangja fülsüketitő magasságot üt meg, még sohasem hallottam és láttam ezt az énjét.
- Mégis honnan tudtam, volna. Akkor láttam először, mikor belépett a tárgyalóba.
- Miért nem szóltál akkor?
- Mikor? És... nem tartozom neked magyarázattal. Semmi közöd a magán életemhez.
- Tényleg, semmi!!!
Olyan haraggal mondom a szavakat, hogy saját magam is megrémülök magamtól. Megragadom ismét a karját.
- Mit csináltatok a lépcsőn?
- Semmit! Engedj el!!
- Felmelegítettétek a régi emlékeket?!
- Te beteg vagy ! Engedj el!!!
Megpróbálja kiszakítani magát, de csak azt éri el, hogy mégerősebben szorítsam.
- Láttam, hogy akkor szakadtok el egymástól, mikor észre vettétek, hogy ott vagyok.  Mi van köztetek??? Hmm. Szereted!?
- Hogy mi van köztünk? Nem mindegy neked!? És engedd el a karom, mert fáj!
Elengedem, mert érzem én is,hogy túl erősen, fogom.
- Mond meg, mikor ismerted meg, amíg nem adsz válaszokat innen nem engedlek el.
- Rendben! Megmondom! Yoongi ugyanolyan seggfej, mint te! Igen. A pasim volt és szerettem, ahogy téged is szerettelek, de egyikőtöknek sem voltam elég. Ő is megcsalt, te is megcsaltál, ő mégsem, volt olyan gerinctelen féreg mint te. Nem hitette el velem, hogy egyik nap szeret a másik nap meg már gyűlöl! Tudtam, jól, hogy megcsal, csak elfordítottam a fejem. De benned megbíztam, és te átvertél, rohadék módon. Úgyhogy, ne játsz most meg magad, hogy féltékeny vagy! 
Hangjaban vegyül a hisztéria és a sírás elfolytása, tisztán látom, hogy könnyek gyűlnek szemeiben.
- Lefekszel vele?
- Persze! Sőt az összes pasival, aki JJK Groupnál dolgozik! Hiszen egy ribanc vagyok, megmondtad!
- Egy szerencséd van baby!
Nem fejezem be a mondatot, mert nem érdemli meg, hogy most valljam meg szerelmem.
- Szedd össze a cuccaid, lent megvárlak.
Kissé enyhébb hangnemben utasítom, mert már az összeomlás szélén van,ezért inkább elhagyom a szobát. Az ajtó csapódik mögöttem és meg valami az ajtón, valószínű utánam hajított egy tárgyat, ami épp a kezébe került és még utánam is kiabál tisztán hallom,
" gyűlöllek Jeon Jungkook, gyűlöllek". Neki döntöm hátam az ajtónak, és hallgatom ahogy összeomlik, ahogy hangos zokogásba tör ki. Sajnálom,mert szeretem, a szívem összeszorúl, ahogy hallom keserves sírását. Szívem szerint visszamennék és szorosan megölelném, azután könyörögnék, hogy bocsásson meg, mert megőrülök érte annyira szeretem, mégsem teszem. Inkább leülök a földre és várom, hogy megnyugodjon. Mikor úgy érzem, hogy összeszedte már magát, mert nem hallok semmi zajt, akkor át megyek a saját szobámba, fogom a bőröndöm és a kocsihoz megyek. Nem sokkal utánam Viola is megérkezik. Átöltözött, egy kék szoknyát és egy fehér blúzt visel, még így kisírt szemmel is gyönyörű. Elveszem bőröndjét, még bepakolom addig ő beül a kocsiba, azután csatlakozom én is. Hosszú út áll előttünk, remélem sötétedés előtt hazaérünk.

Az utazás csendesen telik, csak rádió halk zaja lengi be a kissé még mindig feszült levegőt. Bár én már úgyérzem teljesen lenyugodtam, ő fogalmam sincs talán még mindig durcás. Unottan néz ki az ablakon, hol előre, hol oldalra, de rám egy pillantást sem vet. Szívesen megkérdezném, hogy jól van e, vagy szüksége van e valamire, de még sem teszem. Ki kell érdemelni, ha azt szeretné,hogy kedves legyek vele.Az üzemanyag kijelzőre pillantok, ami jelzi, hogy ideje tankolnom. A következő lehetőségnél megállok. Kiszállok, hogy megtankoljam az autót, egy pillantást vetek rá, tanakodom, hogy megkérdezem kér egy italt, de mivel el forditja a fejét, ezért nem teszem. Ha annyit nem érdemlek, hogy rám nézzen, akkor nem én fogok szívességet tenni. Bemegyek a kútra fizetni és elveszek a hűtőbel egy fél literes kólát, még egy lépesre sem távolodok el a hűtőtöl, visszafordulok és kiveszek még egyett. A fene azt a jó szívemet. Vissza indulok a kocsihoz, beülök és szó nélkül nyújtom át az italt, amit szintén szó nélkül vesz át. Chh még arra sem méltat, hogy megköszönje.  Tovább haladunk és az út továbbra is csendes, kicsit unalmas, de nem én fogom megtörni a csendet. Mire Szöulba érünk ránk sötétedik. Haza viszem, segítek a csomagját kivenni, majd köszönés nélkül távozom.
Mikor én is haza érek, azonnal töltök egy italt és a kanapéra telepedem. Bekapcsolom a tv-t, mert ez csend frusztráló,elég volt a mainapra belöle. Kapcsolgatom a tv-t össze-vissza, de sehol sem találok semmi értelmeset, ami elterelhetné a gondolataim. Inkább magamhoz veszek egy üveg Whiskyt és addig iszom, még ki nem ürítem. Mióta visszatért ez a boszorka az életembe újra többet iszom a kelletenél, alkoholistává tesz.