Ez már nem csak szex!

12.

   Reggel fitten kelek. Nyújtózkodok egy nagyot és az ablakhoz sétálok. Széthúzom a sötétítő függönyt és  az arcomba vílágít a legfényesebb csillag az égen. Fantasztikus idő van. Készítek egy turmixot és elmegyek futni. Nem veszem igénybe a liftet, leszaladok a lépcsőn. Lefelé menet összefutok az egyik szomszédommal Sam- mel. Vidáman üdvözöljük egymást. Ahogy elhalad mellettem, utána fordulok és jól megnézem. Rohadt jó pasi. Izmos test, szökésbarna haj, kék szem, formás fenék. Mi kell még? Most dőbbenek rá, hogy végre visszatértem, újra megnézek más pasikat, boldogság járja át testem. Mégtöbb energia szabadul fel bennem, ezért el határozom, hogy ma körbe futom a parkot. Fülesbe Eminem szól természetesen, írány célom megvalósításába. Valóban jó formában vagyok, csak úgy hasítom a levegőt. Útközben egy ismerőst vélek felfedezni Tae személyében, mellé futok, és együtt futunk tovább. A tavat megkerülve lassítunk és sétálva folytatjuk utunk.
- Jól megy a futás. Mondja.
- Ja, neked is. Viszonzom dicséretét.
- Gondolkodtál a hétvégén?
- Nem és nem is akarok.
Nem igazán értem, miért akar mindenáron oda rángatni.
- de, tudom már, miért voltál a múltkor olyan kiváncsi, hogy hogyan reagálok JK-re.
- Csak nem talalkoztazok? Pimasz mosolyra húzza a száját. Beleütök a vállába.
- Ez valami összesküvés ellenem?
Ő, csak tovább mosolyog, sőt most már nevet.
- Nem, dehogy! Csak, hogy az istenbe tudtál munkát találni pont a Jeon vállalatnál!
Újból megütöm a vállát és már én is mosolygok ezen, mert hát igaza van, hogy történhetett meg.
- Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
A mosoly eltünik arcáról és tovább érdeklődik.
- és JK hogy viselkedett?
Fel kuncogok.
- Jól! Kifejezetten jól.
De aztán órámra pillantok és elég későre jár, gyorsan elszaladt az idő, mennem kell. Elköszönünk és rohanok tovább.
Még azért utánam kiabál, hogy vigyázzak magamra, visszfordulok és intek neki egy katonásat, mosolyog én szintén. Hazaérve gyors zuhany, majd feöltözöm. Erre a csodás meleg napra valami világos könnyed ruhát választok. Rózsaszín szoknya, fehér lenge blúz. Leheletnyi smink és már indulok is.

Vidáman érkezek munkahelyemre. Mondhatnám, hogy furcsa a mostani hangulatom, de megkönnyebültem. És bár, még mindig úgy érzem szeretem, már nem lehet köztünk semmi. Ő megnősül, én pedig kinyithatom a szívem a világnak. Azt hiszem könnyebb lesz elfelejtenem, bár tudom ez hülyén hangzik, hogy most majd látom minden nap, de valahogy legbelül így érzem. A legfelső emeletre érve hatalmas mosollyal üdvözlök mindenkit. Minsu, aki mindig mosolyog, jó kedvem látva még szélesebbre húzza száját.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt Viola! Ma igazán jó kedved van!
- Igen! Jól aludtam. Mr. Jeon? Érdeklődöm főnököm után.
- Mindkettő bent van. Mutat az ajtó fele.
- Rendben.  Válaszolom és leülök asztalomhoz. Kisidő múlva nyitódik az ajtó, a fejem felkapom, JK lép ki rajta, rámnéz majd utasít, hogy azonnal menjek az irodájába. A mosoly lefagy az ajkamról. Nem volt valami biztató a hangja. Mit akarhat? Felállok és megyek utána,ahogy az irodája felé közeledünk úgy gyorsúl a szívverésem. Kinyitja az ajtó és előre enged. Kicsit izgulok, de mosolyt erőltetek magamra, azután megfordulok hogy megérdeklődjem mit akar. Abban a pillanatban kezét a derekamra helyezi és szorosan magához húz, mire eszmélnék már ajkai az enyémet kényesztetik. Puha párnái nyári szellőkén simogatják ajkaim. Hajamba markol, ajkaim autómatikusan szétnyílnak, ezzel felbátorítva, hogy szenvedélyesebben csókoljon, de akkor egy hang megszólal bennem, hogy ezt nem kellene hagynom. Ellököm magamtól és a tenyerem már csattan is az arcán. Dühös vagyok rá és magamra is, hogy ilyen könnyen hagyom magam, hogy elfelejtettem minden szemétségét egy pillanat alatt.
- Ne csináld ezt többet! Utasítom.
- Azt szeretnéd?  Önelégült mosolyra húzza ajkait.
- Igen! Harsanok fel. Egy lépést tesz felém, én pedig hátrálok.
- Ne érj hozzám többet!
Meg nedvesíti ajkait én pedig addig hátrálok még az íróasztalnak nem ütközöm. Innen már nincs tovább.
Arcátlanlanul magához szorít, majd egy kis helyet hagy köztünk és végig mér. Érintésétől a testem lángol, a szívem pedig kalappál. Nem tudom, miért van még mindig ilyen hatással rám, de úgy érzem nem tudok uralkodni a testemen. Mintha teljesen mást akarna, mint az agyam.
- Ha azt akarod, hogy ne érjek hozzád, akkor ne öltözz így.
- Így? Ellököm magamtól és az ajtó felé indulok. Természetesen nem hagy elmenni, csuklómnál fogva visszaránt és megszünteti a távolságot közöttünk ismét. Feszes kemény teste az enyémhez simul, ajkamba harapok. Kezem mellkasára helyezzem megpróbálom ellökni, de esélytelen megsem rezzen, hiába is próbálnék mennekülni.
- Nem vehetsz fel többet ilyen szűk szoknyát!
- Akkor mit vegyek fel?
- Mondjuk nadrágot.
- Nem mondhatod meg, hogy mit vegyek fel!
- De igen, megtehetem. Én vagyok az igazgató. Na ná, hogy megtehetem.
- Miért zavar, hogy miben járok?Hunyorgok közben és kutatom szemeit. Vajon féltékeny?
- Eltereled a figyelmét a férfi alkalmazottaknak, beleveszem a munkahelyi szabálykönyvbe,hogy....
ezen hamisan felnevetek.
- Mit, hogy Viola nem vehet fel szoknyát.
Megszorítja derekam. Levegőt is alig kapok, olyan erősen szorít hogy a vigyor is lefagy az ajkamról. A lábaim úgy remegeknek,hogy attól félek, ha elenged összeesem. Nem tudom eldönteni, hogy azt akarom, hogy tovább szorítson, vagy inkább engedjen el.
- Csak tedd amit mondtam!
Arca komolyá valtozik, tekintete szigorú, valóban komolyan gondolja. Bólintok egyet, enged a szorításból, ami pont elég ahhoz hogy ellökjem magamtól és összeszedjem a bátorságom, közben persze hátrálok, hogy minnél messzebb kerüljek tőle, amikor elég biztonságosnak érzem a taválságot, flegmán oda vetem neki.
- Nem mondhatod meg, hogy mit vegyek fel akkor sem, ha te vagy az igazgató. Talán nem kellett volna, mert egy szempillantás alatt elém kerül és a falnak vág. Ajka lecsap és erőszakosan az enyémre tapad. De nem engedek, összeszorítom a szám és mindkét kezemmel megróbálom eltolni, de sokkal erősebb nálam. Ajkaival ostromol, nyelve bejutást kér, de továbbra sem hagyom. Két csuklómat megfogja és fejem fölé emeli, olyan erősen szorítja, hogy már fáj, önkénytelenül egy au hadja el szám. Ami pont elég arra, hogy nyelvével a számba hatoljon. Ezen a ponton elvesztem az önuralmam, amint nyelvünk találkozik vad táncot kezd járni. Bele nyögök csókunkba. Ezzel bátorítva,hogy puha párnái még inkább falják az enyém. Kezem elengedi, majd szoknyám alá nyúl és végig simit combomon. A testemet forróság járja át. Olyan vágyat ébreszt bennem pillanatok alatt, mint amilyen még senki nem tudott, csak is ő. Csak ő képes ennyire feltűzelni. Kizárok mindent a fejemből, nem létezik semmi más csak mi ketten. Olyan szenvedéllyel csókol, olyan tüzes az érintése, hogy mennyben érzem magam. Többet akarok, még többet.
Elengedi ajkam és hangosat sóhajt. Felajzott állapotomban figyelem, hogy most mit fog tenni. Kezeit combomról derekamra helyezi és végighúzza a mellemig,majd vissza a csipőmig, nyögve morog egyet. Minden egyes érintésével csak még nagyobb tűzet kelt bennem. Vágyom rá, a vérem felforrt. A légzésém nehèzkes, ahogy az ővé is.  Összeszorítja ajkait,majd eltávolodig tőlem, arcára megbánás vetül.
-Sajnálom! Mondja bűnbánós fejjel.
-Mégis mit sajnálsz? Kissé ingerült hangom.
- Ezt az egészet. Az ő hangja enyémmel szemben lágyabb.
Mély levegőt veszek,nem tudom mit ért az "egész" alatt.
- Hát én is. Majd dühösen távozom. Az ajtót is becsapom, amit lehet nem kellett volna, mert csak fürkésző szemeket írányítottam magamra. Vissza megyek asztalomhoz. Az arcom a kezembe temetem. Mekkora idióta vagyok. Miért nem tudott hűvös maradni, és én miért csábulok el ilyen könnyen. Semmi tartás nincs bennem. Csak ostorozom magam.
Oda az eddigi jókedvemnek,újra helyet adva a mellkasomban a szorongásnak.

Az egész napom azzal telik, hogy agyalok, hogyan engedhetek ilyen könnyen neki, hogy miért vagyok ennyire oda érte még mindig, hogy miért élvezem minden egyes érintését ennyire? Amikor főnököm behív, hogy megbeszéljünk egy két dolgot, akkor sem tudok koncentrálni. Egyszerűen nem megy. Észre veszi ő is, szóvá is teszi, hogy nem vagyok ma toppon. Próbálom mentegetőzni, hogy nem érzem jól magam, ami annyira nem is nagy hazugság, mert ha megmérnék a vérnyomásom tuti magasabb lenne az átlagosnál, a pulzusom is vagy 120. Nem tud visszatérni a normál álkapotba és az sem segít, hogy JH. ennyire kedves és ahogy mosolyog pontosan úgy néz ki mint JK.  Miútán nem haladunk semerre haza küld, hogy pihenjem ki magam és a hétvégén szedjem össze magam, mert jövőhéten nagyon sok munkánk lesz, készüljek fel, hogy csak aludni fogok hazajárni. Hálás vagyok neki, nem is húzom az időt haza megyek és lepihennek.