Ez már nem csak szex!

16.

   Gyalogosan megyünk, útközben úgy érzem magam, mint egyetemista koromban. Mindenki vidám és felszabadult, semmi görcsös komolyság. A végén még kiderül, milyen jó fej munkatársaim vannam. Bár eddig is kedvesek voltak. Semmi rosszat nem mondhatok róluk. Pár percmúlva oda is érünk és a bár nem más, mint egy hagyományos Karaoke bár. Semmi extra, egyszerű és pont ezért nagyszerű. Leülünk egy asztalhoz és már kérjük is az első kör Sojut. Chun- ho, Minsu és én az asztal egyik oldalán még a másikon Daniel, Seojun és Harin foglal helyet. Nagyszerűen múlatjuk az időt, eszméletlen jó fejek, rég nevettem ennyit, még Chun- ho asszony is eszméletlen a morcos külső egy humoros vidám belsőt takar. Na és persze a soyu is fogy rendesen, annyira, hogy itt az ideje a karaokenak. Megy a vita, hogy ki kezdje végül Daniel felpattan és megragadja a mikrofont. Nevéhez hűen Kang Danielt Paranoi cimű dalát választja. Tombolunk, sikítunk és fütyülünk mindannyian, bár közel sem olyan jó, mint az eredeti előadó, de a bátorsága és előadásmódja lenyűgőző. Mihelyst befejezi, a mindig pezsgő Minsu, kikapja kezéből a mikrofont és rázendit. Hmm nem is rossz jól nyomja a kiscsaj. Felhőtlen szórakozásom, csak addig tart még telefonomat elő nem veszem, hogy képeket készítsek és meglepetésemre egy halom üzenet vár rám. Ráadásul a 90% -a JK.
- Mikor jössz?
- Meddig dolgozol?
- Elmenjek érted?
-  Hol vagy? 
- Miért nem válaszolsz?
-  Most haragszol?
Forgatom a szemeim, hogy mit is válaszoljak, mivel csak kellene, már így is biztos zabos, nem akarom jobban magamra haragítani. Megírom neki hogy szórakozom a munkatársaimmal. Szinte rögtön válaszol, hogy eljön értem mondjam meg, hol vagyok.
- nem akarom, hogy ide gyere.
- miért?
- mert jól érzem magam.
- én viszont nem.
- az a te bajod.
- gyere fel!!!
- nem akarok.
- de én szeretném.
- talán hívd meg inkább a mennyasszonyod.
Nem válaszol azt hiszem láraztam, folytathatom a bulit. Ráadásul még a sor is rám kerül. Megmutathatom fantasztikus fals hangom, ami a soyunak köszönhetően remekül fog szólni. Odáig lesznek a többiek. Seojun átadja a mikrofont, de abban a pillanatban a telefonom megcsörren. Megnézem ki az, JK. A fenébe, azt hittem leráztam. Nem veszem fel. Inkább a színpadra sietek, vagyis csak csak sietnék, mert a telefonom újra sikít, ez nem adja fel. Kicsit kellemetlen, ahogy a többiek néznek, miért nem veszem fel. Ezért inkább Minsu kezébe nyomom a mikrofont és kimegyek a bár elé, majd felveszem a telóm, ami nem akar elhallgatni.
- JK, nem voltam eléggé világos? Kérdezem azonnal enyhe dühvel hangomban.
- Hol vagy?
- Miért érdekel annyira hol vagyok?
- Most azonnal elmegyek érted! Ha az én hangomba düh van, akkor az övében nem tudom mi. Telefonon keresztűl látom vérben forgó szemeit, igazán mérges, de miért? Elég világos voltam, hogy nem vacsorázok vele. Talán hiányzik a szótárjából a nem fogalma, vagy mi?
- Nem kell! Úgy sem mondom meg, hogy hol vagyok, és ne zaklass!
- Egy nyomkövetőt fogok rád szerelni, hogy tudjam hol vagy.
- Ez beteges! Semmi közöd hozzá, mikor hova megyek.
- és mégis kivel vagy?
Szépen elmesélem kikkel vagyok, de szinte azonnal meg is bánom, milyen kis buta vagyok, csak rontok a helyzeten.
- ha nem jössz azonnal ide, kocsiba ülök és megkereslek, és ha megtalállak nagyon megfoglak büntetni. Hangján érződik, hogy komolyan gondolja, nyelek egy nagyot és úgy értem, hogy jobban járok, ha azt teszem amit mond, vagyis majdnem. Megnyugtatom és haza megyek, csak fejezze be ezt az őrült féltékeny színjátékot. Persze nem engedi lerakni, hallani akarja, hogy fogok egy taxit. Ez durván beteges, de most az egyszer ráhagyom. Intek a kezemmel, hogy taxi, de helyette egy ismerős autó áll meg. Lehúzza az ablakot.
-Junghyun! Meglepve de örömmel mondom a nevét. A tefont pedig azonnal kinyomom.
- Szia! Hova mész?
- Haza.
- Ülj be! Elviszlek.
Hatalmas mosollyal szállok be az autóba. A szoknyám kicsit felcsúszik, de nem érdekel, ahogy őt sem rá se henderít. Örülök, hogy látom, mivel ebéd óta nem találkoztam vele és kiváncsi vagyok hova tünt. Komoly arcal vezet, szemléli az utat. Beállt a csend, ami nem tetszik, kényelmetlen és az alkohol hatására egyébként is bátrabb vagyok a kelletténél.
- Hol jártál egésznap? Simán letegezem. Elvégre ő mondta, hogy tegezzem.
- Volt egy kis dolgom. Rezzenéstelen arcal válaszol.
- Ezt már mondtad. Magán ügy?
Megköszörüli torkát.
- Mondhatjuk így is.
Nem szeretem az ilyen válaszokat, most igen vagy nem? Folytatnám kérdezősködésem, de mozdulata, belém folytja a szót. Csupasz combomra csúsztatja a kezét. Teljesen váratlanul ér. Ha nem az egyik Jeon, akkor a másik, most mit csináljak?! Bár meglepő, de kellemes érzéssel tölt el, hogy meleg tenyere combomon pihen. Ajkamba harapok és csak nézem a kezét. Nem merek szemébe nézni, de mikor hangját meghallom arcom autómatikusan feléfordítom.
- Sietsz haza?
-ümüm.  Rázom a fejem, hogy nem. Ezzel a tettemmek mosolyt csaltam arcára.
- Akkor együnk egy pizzát.
És leveszi kezét, fedetlen combomról, de az égető bizsergést ott felejti. Sóhajtok egy nagyot, amit ő is tisztán hall és orra alatt somolyog. Szótlanul utazunk az étteremig. Egy egyszerű pizzázóba hozott és imádom ezért, semmi flancolás. Az ember ki sem nézné belőle, hogy milyen egyszerűen él. Bemegyünk leülünk az egyik asztalhoz és pincérnő már hozza is az étlapot. Nézegetjük, majd az étlapmögül pislog rám gyönyörű fekete szemeivel.
- Milyen pizzát együnk? Kérdezi.
- Mexikói? Kérdezek vissza
- Estére? Hunyorog. - Biztos jó ötlet?
Megrantom a vállam. Ő oedig összezárja az étlapot.
- Akkor mexicói. Mondja mosollyal ajkain. A pincér felveszi a rendelésünk, aztán még várunk, újra megkérdezem, hol volt egész nap, mert nagyon kíváncsi vagyok, tudom hogy gáz hogy vájkálok a magánéletében, de egyszerűen szeretném tudni, hogy mit csinál.
- szóval... merre jártál egész nap? Kis izgatottsággal hangomban teszem fel a kérdést.
- Volt egy kis dolgom.
- ezt már halottam. Rántom félre ajkam. Majd iszom egy kortyot a kólából, amit a pincér az imént rakott asztalunkra.
- Milyen kiváncsi vagy? Pajkos mosoly jelenik meg arcán, szeme kissé összeszűkül, ahogy mosolyog, pont mint JK-nek.
- Mit adsz cserébe, ha elmondom.
Játékos kedvében van, ami kissé meglep, de izgatottá is tesz, mert még ezt az oldalát nem ismerem.
- hát...ö..nem tudom. Nyögöm. - Mit szeretnél?.
Hatradől székében, a pajzán vigyor most megnövekedett arcán. Szemei csillognak. Valami rosszra készűl.
- hmm.. lenne egy pár ötletem.
Karba teszem a kezem. Szemöldőköm felhúzom.
- Halljuk!
Az asztal felé hajol és elég komolyhangsúllyal, megis lazán csúsznak ki a szavak a száján.
- Tölts velem egy éjszakát.
Egy pillanatraa lélegzetem is elakad, azért erre nem számítottam. Azt hitten valami egyszerűbbel kezdjük, nem puff bele a közepébe,ez nekem túl gyors. Valami frappánsat kellene mondanom, de Joenekkal szemben mindig lefagy az agyam.
- Most is együtt vagyok.
- ühüm. Akkor mondjuk a pizza után elmehetnénk valahova!
Egyik szemökdökét felhúzza és kérdően néz rám.
Nyelek egy nagyot, rohadt könnyen zavarba hoz, de a szemkontaktust tartom, és kutatok agyamban, mit válaszoljak.
Válasz helyett kínomban csak röhögök.
- oké, már majd nem elhittem, hogy komolyan gondolod!
- Komolyan gondoltam!
Komolyan gondolta, mindjárt megőrülök. Akarom is meg nem is. A főnököm és ráadásul JK bátyja, nem feküdhetek le vele. Hogyan utasítsam vissza finoman.
- ööm, talán ha nem lennél a főnököm, akkor szexelhetnénk, de ömm....
- Ki beszélt itt szexről. Vág szavamba.
- Azt mondtad töltsek veled egy éjszakát.
Huncut nevetésbe kezd.
- Igen egy éjszakát, bulizzunk.
Egy hatalmas szikla esett le a szívemről, de nagyon kellemetlenül érzem magam. Csak fészkelődök helyemen. Most mit gondolhat rólam, egy szex őrült liba vagyok. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarignak fehemven, miközben csak csendben bámuljuk egymást, egésten addig, még  ki  nem hozzák a pizzát. Akkor végre megkönnyebülök, hogy most az evéssel foglalkozunk és hanyagoljuk a témát, na meg a szemezést. Vagy tévedtem!
- Nagyon rég nem voltam discóban. Te pedig szemtelenül fiatal vagy, biztos ismered a legjobb helyeket. Tancoljunk! Csupa vidámság árad lényéből, ahogy a bulizásról beszél. És ez bejön nekem, tetszik benne vagyok. A fönököm táncolni visz.
-Rendben bulizzunk. Egyezek bele.
De tudnod kell, hogy borzasztó mozgásom van.
- Nem számit, én jól táncolok. Nagyképüen húzogatja a szemöldökét. Annyira jól áll neki és iszonyat szexi.
- De át kellene öltöznöm, nem bulihoz öltöztem.
- Nekem meg felel, a többiekkel pedig ne foglalkozz.
Igenis értettem főnök. Annyira vidám és laza enjét mutatja, hogy teljesen oda vagyok érte. Megesszük a pizzát. És elindulunk egy jóhírű szórakozóhelyre. Bár nem mozgok túl otthonosan az ilyen helyeken, mivel 3 éve nem voltam, de meg így is tisztában vagyok vele, hogy hova érdemes menni. Megérkezünk a discoba. Nem engednek be akárkit, de mintha mindennap idejárna, és ismernék a kidobók, soron kívűl beengednek minket. A púlthoz megyünk. Megkérdezi mit igyunk. Bátran mondom hogy tequila, mivel már a soyu hatása elmúlt, valami olyasmi kell ami gyorsan üt. Iszunk egyet, aztán még egyet, meg még egyet. A negyediknél már vagánynak érzem magam és kezéről nyalom le a sót. Kisebb fajta meglepettséget vélek felfedezni arcán, de nem tart sokáig, mert megfogja kezem és a táncparkettre invitál. A zene dübörög. Riszálom magam, majd egyik pillanatról a másikra vált tancunk erotikussá. Hozzám simul, csipőjét az enyémhez nyomja és úgy táncolunk tovább. Az italtól elszáll minden gondom csak JH-re koncentrálok, ahogy csipőjét nekem dörzsöli, szexi és vadító, átadom teljesen magam, követem mozdulatait. Végül egyster csak eltávolodik és fülembe ordítja, hogy igyunk még.
Benne vagyok. Fantasztikus telik az este, iszunk, tancolunk, nevetünk, minden gond nélkül, felhőtlenül szórakozunk. Nem hittem volna, hogy ennyire jó vele bulizni, de úgy érzem teljesen kiereszti a gőzt, ahogy én is. Azért a végére azt hiszem túlzásba estünk az italozással.