Ez már nem csak szex!

7.

V.

Junghyun- nal az irodában ülünk és át beszéljük a tegnapi napot. Meg van elegedve a szerződéssel, amit írtam. Már csak arra várunk, hogy Mr. Chey is aláírja. A szerződés másolatát a kezembe nyomja azzal az utasítással, ha megjön a tesója adjam át neki, hogy ő is átnézhesse.
A szerződéssel a kezemben kimegyek és asztalomhoz ülök. Belevetem magam a munkába, mikor Sunmi hangját velem felfedezni, mintha akarna valamit. Csak pisszeg, mire en felemelem a fejem. Suttog valmit, de nem értem. Ha akar valamit mondani, miér nem jön ide. Mindegy, próbálom ki venni mondandóját.
- Itt van Mr. Jeon!
- Mr. Jeon? Azt hiszem megfejtettem.
- Igen. Mutat kezével jobbra. És arcára kislányos mosoly derül. Mr. Jeon elrabolja minden nő szívét. Fogom a mappát és elindulok Mr. Jeon-t meglesni. Már nagyon kiváncsi vagyok, ki ez a szívtipró. Az irodája felé veszem az irányt, ami azt jelenti csak egyenesen kell mennem. Azután megtormanok, mikor a liftből kiszállni  egy ismerős arcot vélek felismerni. Egy pillanatra megáll az idő, ahogy az ereimben a vér is. JK mit keres itt, gyorsan emberek veszik körül, én pedig keresek egy helyet, hova is búlyhatnék el. Nem szeretném, hogy meglásson. Pont velem szembe jön, de szerencsémre nem néz rám, mert az egyik lány egy papírt nyom a kezébe. Toporgok egy helyben, mi az isten csináljak, majd a mappát az arcomhoz emelve, próbalom eltakarni magam és oldalazva az egyik írosztalhoz megyek, hogy háttal lehessek neki, a mappát végig arcomnál tartom és várom, hogy elhaladjon mellettem vagy akármerre is megy, mindegy csak ne ismerjen meg.
Hallom hangját, ahogy elmegy a hátam mögött. A szívem olyan hevesen ver, érzem a torkomban dobogni. A levegőt is szakaszosan veszem, ha egyáltalán veszek. Csendesedik körülötte a zaj, biztos bement az egyik irodába, de hogy meggyőzödjek róla, megkérdezem az asztal túloldalán ülő férfit, azt hiszem Danielnek hívják, aki elég fúrán néz rám.
- Elment már? Suttogom.
- Kicsoda? Értetlenkedik.
- Hát a férfi, aki az előbb itt ment. Mutatok a hatam mögé. Meghúzza a vállait, totál lököttnek néz.
- Nem tudom kiről beszélsz.
Meredek tovább rá, miért nem érti, ő nem látta vagy mi? Oldalra billen, úgy látom megnézi, hogy miről beszélek.  Megrázza fejét.
- Nincs itt senki.
Ah az jó. Remélem igazat mond lassan megfordulok, hogy negbizonyosodjam tényleg nincs ott JK, majd gyors léptekkel vissza megyek asztalomhoz.

Nem tudom túl tenni magam az eseten, folyamatosan lesek asztalom mögül hátha újra meglátom, mert nem vagyok biztos benne, hogy tenyleg ő volt. Lehet csak beképzelem, és egyébként is furcsa volt az arca, minta foltos lett volna. Lehet valaki bemosott neki. Ezen elmosolyodom, már igazán megérdemelte volna korabban is. Aztán a gyomrom görcsbe rándul, mi van ha ő is itt dolgozik vagy.... eszembe jut, hogy JH testvére is tegnap érkezett haza, ő is Jeon, talán ugyanaz a Jeon. Ajkamba harapok arcom tenyerembe temetem. Mivan ha a két ember ugyan az. Abba belehalok, nem lehet. Hátra dőlök székemben, egy nagyot sóhajtok, csak rém képeket látok. Biztos csak itt van dolga. Magamra piritok elég lesz, nem járhat egésznap az eszem JK-n. Dolgoznom kell. Így is teszek, belevetem magam a munkába, de valahogy csak nem nyugodni ez a dolog. A ceruzám végèt rágcsálom és oda-oda pillantok Mr. Jeon irodája felé hátha valaki kijön azon az ajtón. De akárhányszor oda pillantok a szívem gyorsabb ritmusra vált. Ebben a merengős pillanatomban lép fönököm mellém. Megköszörüli torkát.
- Viola!  Felkapom a fejem, az ismerős hangra.
- Tessék!
- Odaadtad már JK- nek a szerződést?
Sötét felhők gyülekeztek fejem fölött, amiből villámok csapnak a szívembe. A tenyerem izzadni kezd, ahogy meghallom ezt a nevet. Biztos hogy jól halottam?
- JK- nek? Ahogy ezt a nevet kimondom gombóc keletkezik a torkomban, a szemeimet akkorára nyitom, mint egy pápaszemes maki.
- Jungkooknak az öcsémnek  megbeszéltük, hogy beviszed.
Teljesen összevagyok zavarodva. Zavaromban a papirokat az asztalomon összevissza pakolom. Mire JH a mappát kezébe fogja és felém nyújtja.
- Egy kicsit szétszórt vagy ma.
-aaannyira sajnálom. Makogom, majd kiveszem kezéből a mappát, és felállok.
- Már is odaadom neki.
- Rendben, utána menjünk ebédelni. Bólint egyet és vissza megy az irodájába. Ott hagy engem a mappával és a félelmemmel. Állok egy darabig, nem visz rá a lélek, hogy elinduljak. 3 év elég sok idő, hogy elfelejts valakit. Nem értem miért nem merek vele találkozni, már nem szeretem, ő meg sosem szeretett. Semmi gond nem lesz, csak átadom neki, aztán meg eszem valami finomat jókepű fönökömmel. Aki most már értem, miért hasonlít aljas JK-re. De a lábam még mindig nem mozdul, ha nem érzek semmit miért érzek nyomást a mellkasomban, ha arra gondolok, hogy szemtől szemben állok vele. Mély levegőt veszek és elindulok...