Ez már nem csak szex!

37.

JK.

Összepakolom azt a kevés holmim, amit hoztam magammal, majd még egyszer lecsekkolom magam a tükörben, mielőtt indulnék. Eszméletlen jól nézek ki, ez tény. Miközben szemezek tükörképpel kopogtatnak az ajtón. Hmm biztos Viola  itt hagyott valami, vagy meggondolta magát és velem tart. Kinyitom az ajtó és hyungom néz velem farkas szemet. Kicsit fáradtnak és megviseltnek tünik. Biztos túl tolta a tegnapi bulit. Nagy örömmel fogadom és beinvitálom. Leül a kanapéra és egy italal kínálom. Valami erőset kér. Megnézem a bárhűtőt.
- Whisky? Mutatom az italt.  Bólint, hogy megfelel. Én pedig egy palack vizet választok, mert vezetni fogok. Lehuppanok mellé.
- Mi a helyzet? Elég nyúzott vagy?
Komor tekintettel néz rám. Majd meghúzza az üveget és fürkészve vizslat.
- Valami gond van?  Érdeklődöm.
- Nem nincs...gond az nincs. Áruld el nekem, hogy mit keresel itt? Mi van köztetek?
Széles mosolyra húzom a szám. Csak aggódig, hogy asszisztense szobájában vagyok, bár volt már itt este. Igaz akkor azt mondtam, hogy beszélnem kell Violaval.  Valószínű, akkor nem voltam valami meggyőző, még én sem hittem el, amit mondtam. Most viszont elmondok mindent, mivel a boldogságtól madarat lehetne velem fogatni. Egyszerűen kimondom.
- Szeretem hyung, érted! Szerelmes vagyok belé.
Összeszükülnek szemei, miközben homlokát ráncolja.
- Mikor szerettél belé? Alig ismered? Nem csak egy újabb fellángolás?
- Nem. Soha nem éreztem egy nő iránt sem ilyet, vagy hasonlót. Teljesen megőrjit.
Egészen fúrcsán viselkedik, dühösen emeli fel a hangját.
- Nem szeretheted! Csak játszol vele! Ismerlek, az öcsém vagy. Miért csábitottad el? Megmondtam világosan, tarsd tőle távol magad.
- Tudom mit mondtál, de akkor még nem tudtam, hogy kiről van szó.
- Egyetlen dolgot kértem tőled, azt sem teljesítetted.
Idegesen a hajaba túr. Szemei szikráznak a dühtől. Most mit van úgy oda!
- Nyugi már tesó! Miért vagy ilyen dühös?
- Semmi. Rángatja a fejét, majd hatradől a kanapéra és plafont kezdi bámúlni. Ugyan ezt teszem én is. Csendbe  bámuljuk pár percig a plafont, mintha az választ adna minden kérdésünkre. Vegűl, ő szólal meg előbb.
- Tényleg szereted? Hangja veszített feszességéből, lágyan és fásultan ejti a szavakat.
- Igen, imádom.
- Hogy történt?
Itt az alkalom, hogy elmeséljek neki mindent. Mivel tudja jól, hogy az egyetemen volt egy csajom, hát elmondom, hogy ő az. És nem hogy túl lennék rajta, még jobban oda vagyok érte. Egy mélyről jövő sóhaj szakad fel torkából, és térdére támasztja a kezét, majd a padlót kezdi bámulni, végül rám szegezi a tekintetét.
- Össze fogod törni a szívét.
- Nem, nem fogom.
- De igen, ismerlek. És ha összetöröd, tudod kinek a karjaiba fog rohanni?
- Senkiébe, mert nem fog megtörténni.
- Legyen úgy.
Azzal kezet fog velem, és az ajtó felé indul. Mielőtt elhagyná a szobát, megkérdezem, hogy velem tart e. Igennel válaszol.

Haza fele az út kevésbé unalmas, mint ide fele volt, végig dumáljuk az utat. Enyhül a feszültség is köztünk, így felhőtlenül tudunk beszélgetni. Végül búcsúzóul az áldását adja és számíthatok rá mindenben, segít apámat is megpuhítani.

V.

A hosszú út után végre haza érek. Igaz a mondás mindenhol jó, de legjobb otthon. Miután elrendeztem a dolgaimat felhívom Eonseot, hogy elmeséljek neki mindent. Majd kiugrik a bőréből, örül, hogy JK- vel végre egymásra találtunk, hát nem is tudom. Szerinte elkellene engednem a belém rögzült negatív sérelmeket és kezdjem el élvezni JK szerelmét. Hát.. majd meglátjuk. Junghyunggal pedig legyek egyszerűen  őszinte. Ebben a dologban teljesen egyetértek vele. Végül figyelmeztet mégegyszer, hogy jövőhèten ruha próba el ne felejtsem. Nem fogom, nyugtatom meg. Eléggé elbeszéltük az időd, megéheztem, természetesen a hűtő üres rendelek egy pizzát. Addig leülök és megnézek egy, filmet. Na ez sem fog sikerülni a telefonom csörög ,anyám az, imád trécselni.  Vidáman üdvözlöm, ő még vidámabb. Haza érkeztek Thaiföldröl és beszámol mindenről, nem hagy ki egy részletet sem. Örülök neki, hogy ilyen boldog. Én is mesélek neki, persze csak a szép dolgokról, nem akarom, hogy aggódjon. Persze ő ezzel nem foglalkozik, simán benyögi, hogy jövőhéten Jeonékkal vacsorázunk. "Nem felejtetted el igaz"!De az igazság az, hogy már elfelejtettem és semmi kedvem hozzá, de legalább megismerem Mrs. Jeont. Mekkora gáz, hogy még a kereszt nevét sem tudom. Mindegy. Elköszönünk, majd talizunk. Közben megérkezett a pizza is. Boldogan állok neki a falatoznásnak. Közben pedig azon agyalok, vajon tényleg jó döntés volt átadnom magam a szerelemnek. Vajon JK képes lesz felbontani az elhegyzését? Szeret  annyira, hogy szembe szálljon az apjával. Nem tudom és nem tudom meddig örlődöm még. Akkárhogy is engem nem győzött még meg a szerelméről. Az is lehet, hogy csak szex miatt valott szerelmet, mert hát valjuk be az tényleg fantasztikus. És még ott van JH is. Vele is hadilábon állok. Csak vonzódom hozzá vagy érzek is iránta valamit, egyáltalán lehetséges egyszerre két embert szeretni? Ez annyira bonyolult. Egy biztos holnap már tisztábban látok. Nem is agyalok tovább lezuhanyzom és bebújok az ágyba. Kényelmes ágyamban alváshoz készülődve megcsörren a telefonom. Ki lehet az ilyenkor? A telómra pillantok, JK. A szívem azonnal hevesebben kezd dobogni. Szeretem ez van, nem tudok mit csinálni. De vajon mit akar?
- Szia.
- Szia életem. " hmm. Életem"
- Milyen volt az út?
- ümm. Hosszú. És a tied?
- Kellemes. Csak azért hívtalak, hogy jó éjszakát kívánjak és, hogy álmodj velem.
- Ó, én mindig veled álmodom. ( nevet)
- Tényleg? Akkor innentől kezdve valóra váltom őket.
- Remélem is.
- Holnap találkozunk.
- ühm.
- Imádlak!
- Én is.
- Jó èjt.
- neked is. 
Azzal lerakjuk a telefont. Hatalmas mosollyal szorítom mellkasomhoz a telefont. Annyira szeretem. Olyan lágy és kellemes volt a hangja. És azt mondta, hogy imád! Ezzel a boldogságtól mámoros hangulatban alszom el.

Reggek vidáman  kipihenve ébredek. Nyújtózom egy nagyot és az ablakhoz sétálok. Széthúzom a függönyt és lecsekkolom az időjárást. Gyönyörű napunk lesz. A nap szikrázóan ragyog. Pont mint a kedvem, istenien érzem magam. Tele vagyok energiával és elégedettséggel. A szívem csak úgy kalapál a boldogságtól, a szám pedig szélesen vigyorog. Muszáj vagyok ledolgozni túlaradó energiám. Szokásos rutinom után futni megyek. Lejatszási listám első száma természetesen Eminem, dübörög a fülembe. Eszméletlen gyorsasággal szelem körbe a tavat, majd haza érve levegőért kapkodva  szinte fuldokolva üdvözlöm Samat. Aki ma is fantasztikusan néz ki. Ő is így gondolja rólam.
- Jó formában vagy!
- Igen én is úgy érzem.
- Este rendelünk egy pizzát.
- Még nem tudom, hogy alakul az estém.
- Csörögj, itthon leszek.
- Rendben.
- Szia
- Szia.
Feszaladok,gyors zuhany, azután átöltözök. Tele izgalommal válagotak a ruháim között. Jól akarok kinézni, ez van, tetszeni akarok JK- nek. Szoknyát választok akkor is, ha azt mondta nem szeretne szoknyában látni. Ebben érzem magam szexinek és csinosnak, de azért nem túl rövidet. Egyszerű grafitszürke térdfelettig érő ceruza szoknya és egy halvány rózsaszin blúzra esik a választásom. A hajam leengedem, majd büszkén mérem végig a tükörben magam. Megfelel, egyàltalán nem kihívó. Felkapom a táskám és a cipőm azután indulok is. Elég korán van még, mikor atlépem a JJK Group főbejáratát. Még sosem érkeztem ilyen korán, de nem én vagyok az első, már javában zajlik a munka, ezt bizonyítja az emberforgatag is, amikor körbe nézek.  Beszálok a liftbe és eluralkodik rajtam a szorongás. Boldog vagyok JK miatt, de szomorú JH miatt,és tartok a találkozástól, de túl kell esnem rajta. El kell mondanom az igazat, nem tarthatom kétségek között. Már így is túl messzire mentem, nem kellett volna reményt ébressztenem benne. Bár még van az esély, hogy csak egy kis kalandot látott bennem, ami nem is lenne baj, de mivel fogalmam sincs, ezért izgulok, de nagyon. A 25.-re érve, nyugodtan szemlélem hogy még nem nagy a nyüzsgés. De mivel főnököm korán kelő talán itt van már, így egyenesen felé veszem az írányt, hogy minnél hamarabb essünk túl az első találkozáson. A hatalmas mahagóni ajtón előtt.