Ez már nem csak szex!

14.

V.

   Kiviharzok a liftből. Sebes léptekkel munkahelyemre sietek. Egész testemben remegek, alig várom, hogy leüljek, és hogy a szívem végre lenyugodjon. Ahogy közeledem íróasztalomhoz Minsu meglát és már mosolyog is. Magamra erőltetek én is egy kis mosolyt. Próbálom elfedni érzelmeim.
- Jó reggelt Viola.  Üdvözöl kitörő jókedvel.
- Jó reggelt. Hogy aludtál?
- Köszönöm jól.  De rólad ugyan ez nem mondható el. Jól vagy? Aggódó tekintettel kutatja arcom.
- Igen, jól vagyok. Mondom kissé zavartan.
- Miért vagy ilyen piros? Beteg vagy? Főzzek egy teát?
Arcomhoz kapok, és zavaromban tapogatni kezdem. Vajon mennyire lehetek piros!
Kissé dadogva mondom, hogy csak siettem biztos, ezért vagyok kipirosodva. Arcát elnézve nem vagyok biztos benne, hogy hisz nekem,de nem győzködöm tovább inkább megkérem főzzön egy teát, ha már felajanlotta és egyébként is jól esne.
Boldogan megteszi nekem, de előtte még egy mappát a kezembe nyom és hozzá teszi Mr. Jeon már vár. Erre a névre összerezzenek. Felszívom magam, nem gondolok többet JK-re, teljes figyelmem jóképű  főnökömnek szentelem.
Ahogy az ajtón benyitok, JH tekintetét rám emeli és kedvesen mosolyog. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy lehetnek ezek ketten tesrvérek. Még JH kedves és udvarias, mindig mosolyog, ezzel levéve minden nőt lábáról, ahogy engem is. Addig a másik mindig morcos, fenyegető tekintete félelmet ébreszt az emberben. Angyal és az örfög. Bár külsőleg nagyon hasonlítanak, a belsőjük ég és föld. Hála istennek, mert igazán boldogá tesz, hogy JH-nak dolgozom. Kedves mosolya ragadós, viszonzom.
- Jó reggelt Mr. Jeon.
- Jó reggelt Viola.
Hogy érzed magad? Kipihented magad a hétvégén? Érdeklődésére melegség járja át mellkasom. Milyen nagyszerű férfi, bárcsak vele találkoztam volna először.
- Igen, köszönöm jól vagyok.
Egy köteg papírral a kezébel a kanapé felé indul és int nekem is, hogy üljek le. Maga mellé invitál. Problémák vannak a gyárban ecseteli, közben mutatja a papírokat. Atnézzük és átbeszéljük pontról pontra. Aztán beszél a fejleszltésről,mivel JK előnyös üzletet kötött az amerikaiakkal, ezért mindenféleképpen fejlesztenünk kell a gyár berendezéseit. Egy új épületet kellene építenünk stb. Ezt a projektet nekünk kell összehozni. De mielőtt belekezdenénk Ulsanba repülünk és megvizsgáljuk mi a helyzet ott. Hogyan tudnánk a maximumot kihozni a lehető legkölcség hatékonyabban. Ráadásul szeretne megismerkedni a gyár müszaki vezetőjével is, mert még nem volt hozzá szerencséje. Megvitatna vele egy két dolgot és szeretné kideríteni JK, miért nem bízik benne.
Valójában fogalmam sincs, hogy mit beszél, mert ott leragadtam, hogy utazzunk kettesben. Onnantól kezdve csak bámúltam tökéletes arcbőrét, vaskos nyakát, amin az erek meg meg mozdultak ahogy beszélt. Szándékosan mély levegőket vettem, hogy minnél jobban magamba szívhassam illatát. A végén pedig már annyira közel húzodott hozzám, hogy lábink összeértek. Csupasz bőröm a nadrágjához simult és ez elindított bennem egy furcsa érzést. A szívem hevesebben kezdett verni az arcomon ég bőr, biztosan vörös vagyok, mint egy rák. Tekintetem ajkára tapadt, csak azt bámultam ahogy mozgatja és néha beszéd közben meg-meg nyalja. Erre a mozdulatára én is benedvesítem ajkam. Majd egy váratlan pillanatban arcát felém fordítja, amitől egy kicsit ő is megszeppen, mivel már túl közel van ajkunk egymáshoz. Zavaromban ajkamba harapok, de mintha csak JK-t latnám, ugyanúgy érzem, hogy ösztönözően hat rá ez a tettem. Kezét combomra csúsztatja. A tenyere felforrósitja bőröm, én pedig elveszek csillogó fekete íriszeiben, megszünik a világ. Csak arra tudok gondolni, hogy megakarom csókolni, rózsaszin párnáit izlelni akarom.
Nem tudom meddig bámulhattuk egymást, de egyszer csak megszólalt a vészharang a fejemben. Ezt nem kellene, nagyon nem kellene, nem elég az egyikkel kínlódnom, most itt a másik is. Ebből csak a próbléma lehet.
Azonnal felugrok, zavartan hadoválok összevissza, el veszem kezéből a papírokat, majd én megcsínálom, minden rendben lesz, csak nyugodjon meg. Hol ott ő teljesen nyugott én viselkedem furcsán.
Látom szemeiben, ő sem érti mire ez a zaklatott viselkedés felőlem. De nem kérdezget, rám hagyja a dolgot.
- Rendben van. Akkor tégy úgy ahogy jónak látod.  És ne felejts el jegyeket foglalni szerdára. 3 főre.
- hogy.... 3 főre?
- Persze az öcsém is jön!
Tejsen természetesen mondja, pedig erről eddig szó sem esett. És nem elég még folytatja, pedig már ettől is kivagyok.
- és együtt ebédelünk ma, úgy készülj.
Remek ez nem gond, legalább csevegünk egy jót, gondolom és már ajkam húzódik is mosolyra.
- Nagyszerű.  Kitörő örömmel válaszolok
- JK is velünk tart. Na ne már! Összeráncolom homlokom, riadtan tekintek rá, a gyomrom is görcsbe rándul. Egy perc nyugtom sem lehet mostmár soha ennél a cégnél. Érzi, hogy nem repesek a boldogságtól.
- Vele is megkell vitatnunk, hogyan döntöttünk és egy finom ebéd közben, jól fog esni.
Azt tuti, egy falat sem fog lemenni a torkomon.
- iiigen, én is így gondolom. Hamis mosollyal a számon kiviharzok a szobájából.
Leülök a székemre. Asztalom gőzöl a forró tea, amit Minsu készített nekem. Kezembe fogom a csészét és megfújom. Óvatosan belekornyolok, kicsit forró, de finom.  Átekintek a szemközti asztalra, molyollal tudatom, hogy köszönöm, ő viszonozza mosolyom.  Őrülök hogy ilyen gondoskodó munkatársam van. Ahogy kortyolgatom a forró teát a szívem ritmosa is vissza áll a normál állapotba. Megpróbálok mindent kizárni az agyamból és csak a munkára koncentrálni. Kissé nehéz, de muszáj, nem görcsölhetek folyton immár két Jeonon is. Ebédig nem történik semmi lényeges, nyugodtan dolgozhatom nem háborgat senki. Aminek nagyon örülök. Majd amikor az ebédidő eljön, ami elég sokára, már majdnem három óra, a gyomrom is jelzi, hogy ennem kellene és JK is megjelenik. Rövid pillantást vet rám. Felhúzza szemüldökét halvány mosollyal kiséretében, azután bemegy főnökömhöz. Kisidő múlva megjelennek mindketten. JH.  Megkérdezi mehetünk e. Természetesen. Felállok követem őket. A liftbe beszállva kicsit kellemetlenül érzem magam, mivel autómatikusan lejátszódik minden fejemben, ami délelőtt történt. Sóhajtok egyet, amit JK is észre vesz, nem könnyít rajtam csak még inkább zavarba hoz, ahogy csábosan néz rám, miközben ajkaba harap. Valószinű ő is arra gondol amire én, csak rajta egyáltalán nem vehető észre a szenvedés miközben én csak az ujjaimat piszkálom és a fülledt levegőtől egyre rosszabúl érzem magam. Ráadásul az sem segít, hogy jóképű főnököm is felfigyel idegességemre.
- Jól vagy? Kérdezi arcomat fürkészve.
- Persze, csak olyan meleg van itt. Ruhám nyakát rangatva lihegem.
- Biztos jól vagy, eleg hűvös van itt.
Megnyugtatom, hogy persze, nincs semmi gond. Aztán elkezdi ecsetelni JK nek, hogy pénteken hazakükdött, mert rosszúl éreztem magam, amin JK csak somolyog, mert tudja nagyon jól, hogy ez ő miatta volt. És még rá is játszik.   Érdeklődik, hogy biztos jól vagyok e? Esetleg útközben beugorhatunk egy gyógyszertárba venni valamit. Szívesen mondanám hangosan, hogy seggfej nem kell túl tolni, de inkább megtartom magamnak.
JK autójával utazunk, aminek az ajtaját udvarias főnököm kinyitja előttem, be huppanok hátra. Nem messzire megyünk, csak pár sarokra. Még ők kényelmesen beszélgetnek, addig én az ablakon nézem a városi forgalmat, a rohannó embereket. Végül megérkezünk, ahogy elnézem nem egy 5 *- os etterem aminek nagyon örülök, mert nagyon éhes vagyok, remélem jól főznek, és nem fogom vissza magam, degeszre fogom enni magam.