Ez már nem csak szex!

8.

...de nem a szemközti irodába, csak a szemközti asztalhoz. Megkérem Minsut, hogy ezt a mappát adja oda Mr. Jeonnak. Boldogan válallja a feladatot, én pedig hatalmas mosoly kiséretében köszönöm meg. Azután bemegyek JH- hoz, mintha teljesítettem volna a feladatot és végre mehetünk ebédelni. Gyáva vagyok. Mikor lettem ilyen gyáva?

Junghyn az asztalánál ül, a számitógépén dolgozik. Megszólítom
- Mr. Jeon! Mehetünk ebédelni.
Felnéz gépe mögül, kicsi mosoly hadja el ajkait.
- Rendben. Ma te választhatod hol együnk.
Ezt úgy mondja mintha ezer éve együtt ebédelnénk.
- Akkor ma nagyon finomat eszünk.
- ümm már alig várom. Farkas éhes vagyok.
Én nem igazán vagyok éhes, gyomor görcsbe van, de ezt nem tudatom vele. Valahogy magamba tuszmákolom majd az ételt. Legalább majd lassan eszek és nem falok, mint általában.
Elindulunk még egy utolsó pillantást veszek JK ajtójára, csak nehogy most lépjen ki. Hála az égnek az ajtó nem nyílik.

Az autóban ülve írányítom főnököm, hogy merre menjen, nem máshova mint a bátyámhoz vezetem. A parkólóból kiszállva JH szemügyre veszi az éttermet.
- Nem voltam még itt.
- Akkor épp itt volt az ideje.
- Jól főznek?
- Kíválóan. Felelem hatalmas mosollyal arcomon.
A kezével int, hogy menjek előtte. Vezetem, rutinosan egyenesen a konyhába. Ahol a batyám a főszakács, épp nagy munkában van. Írányítja embereit közben megkavar ezt azt, aztán meglát, fogait megvillantja, majd hirtelen komorrá válik. Felénk indul és ahogy látom enyhülnek arcvonásai, bár egy kicsit fura az arca. Ki van sminkelve? Mi történt? Majd később megkérdezem ez most nem alkalmas. Ahogy egyre közeledik felénk ráeszmél, hogy ugyan abba a hibába esett amibe én. Ez a férfi mellettem nem JK. Melegen üdvözöl, én pedig bemutatom a főnököm.
- A főnököm Mr. Jeon Junghyun. Mutatok rá. Majd a tesómra.
- Ő pedig a bátyám Myeong Chang Woo.
Kis meghajlással üdvözlik egymást,majd kezet fognak. Chang a kiváltságosak asztalához vezet. JH, pedig nem feledkezik meg udvariasságáról, kihúzza nekem a széket. Leülünk és Chang különös, kicsit zavarodott mosollyal ajánja a ház specialitását, ami nem más mint a bulgogi.
- Eszméletlen finom. Kacsintok főnökömre.
- Nagyon szeretem, sok helyen ettem már.
- Eredeti hagyámos módon készíti a bátyám. Az ízek berobbanak a szájában. Majd meglátja.
Illusztrálom kezemmel a robbanást. Mosolyt csalok arcára. Édes, ahogy mosolyog. Tejesen elfeledteti velem a délelőtt történteket. Megérkezik az étel, neki látunk az evésnek. A finom ételek illatára az étvágyam is megjön. De nem falok, kultúráltan étkezem. Na ezt főnökömről nem mondhatom el. Meglepettem figyelem, ahogy tunkolja magába az ételt. Teljesen elengedi magát, mintha csak otthon lenne. Észreveszi, hogy bámulom.
- Tényleg nagyon finom. Dícséri az ételt teli szájjal.
-Én meg mondtam.
Folytatjuk az étkezést, valóban nagyon izlik neki, megeszi az összest, majd megtörli a szalvétával a száját és hátra döl székében.
-Arra gondoltam, hogy szervezhetnénk egy csapatépítő programot.
Felcsillan a szemem, eszembe jut, hogy már Minsutól ezt hallottam.
- Igen! Az nagyszerű lenne! Csattanok fel boldogan.
- Az apám, szokot az alkalmazottaknak ilyet csinálni, de nem tudom, hogyan kellene.
- Ezt nem is neked kell, ön csak kiadja a melót, én meg megszervezem.
Izgatottság fut át testemen, még nem volt ilyenben részem, hiszen ez az első igazi munkahelyem.
- Remek! Csapja össze a tenyerét, azután az asztalra könyököl.
- Valami vicces, sportos összejövetelre gondoltam...ümm, persze este elengedhetjük magunkat. Jobban megismerhetnénk egymást.
Nagyszerű amit mond, de ahogy mondja azt hogy egymást, a hangsúly amit használ, mintha konkrétan rám gondolna.  Vajon tényleg engem akar megismerni, vagy csak beképzelen magamnak. Nem tudom jó ötlet lenne-e közelebb kerülni hozzá, elvégre ő JK bátyja.
- Elintézek mindent, megszervezem az egészet. Izgalmas és vicces lesz. Csak egy időpontot kell kitalálnia.
Gondolkodás nélkül vágja rá.
- Mondjuk legyen a jövőhétvége.
- Rendben legyen.
- És mondtam már, hogy tegezz.
- öö igen, csak... bizonytalanodom el, és elkezdem piszkálni a hajam.
- Értem, hogy az irodaban nem akarsz. Az rendben is van. De irodán kívűl légyszives tegezz. Jól esne.
A szívemet melegség járja át, és ahogy sötét csillogó íriszeibe nézek, felgyorsúl szívverésem. Ajkamba harapok, majd mosolyogva lesütöm a szemem. Zavarba hoz úgy érzem. Állam alá nyúl és felemeli a szemem.
- Soha ne süsd le a szemed. Ne engedd, hogy  könnyen zavarba hozzanak.  Bármit érzel belül, mindig nézz a másik szemébe. Inkabb te bizonytalanísd el a másikat, mint ő téged.
Ez jó tanács megfogadom.
- Nem voltam én mindig ilyen.
- Az üzleti életben keménynek kell lenni. Tekintet nélkül, hogy nő vagy, vagy férfi.
Mégis honnan tud az üzleti világról, ha csak most csöppent bele. Úgy értem olvas a gondolataimban, megadja a választ kérdésemre.
- Az apám felkészített mindenre. Sokat voltam vele, tárgyalásokon megbeszéléseken, üzleti vacsorákon.de.... úgy éreztem nem nekem való ez a világ. Úgyhogy leléptem Amerikába.
Ezzel be is fejezte mesélni valóját, hiába kérdezősködnék tovább, nem akar többet mondani. Felállunk az asztaltól vissza indulunk az irodába, de még előtte elköszönünk bátyámtól, égre földre dícséri az ételt, jó szívvel ajánja majd a helyet ismerőseinek. Chang szól, hogy még váltana velem egy két szót. JH érti a célzást, karomra símit és kimegy, a kocsiban megvár.
Érintésétől bizsergés járja át testem. Elmosolyodom, hogy ilyen apró simogatás mit vált ki belőlem.
Azután Changre nézek, arca komor, kiváncsivá tesz, mit akarhat.
- Itt járt tegnap Jk.
- Mi??? JK neve hallattán is a hideg meleg váltakozva fut a hátamon.
- Mit akart?
- Nem tudom, nem kérdeztem?
Nézek rá értetlenenül.
-És... sürgetem, mondja már, ne csigázzon.
- Megkapta, ami járt neki.
Áhh már értem. Kicsit örülök is, meg nem is. Végre valaki, benyomott neki, most már világos, miért volt foltos a feje. És az is miért ilyen furcsa a bátyám ábrázata.
- Szóval, ezért nézel ki ilyen furán? Ráncolom a homlokom. Arcához kap, meg dörzsöli állát.
- Solár kisminkelt, egy két folt van rajtam is, de ne aggódj nem vészes.
- Ne aggódjak!! Az a szemét vissza mert ütni. Semmi szégyenérzete nincs. Csattanok fel.
- Nem fog szórakozni veled többet.
- Na ná, hogy nem fog.
- Kerüld el amennyire csak tudod.
Kerüljem el, mégis hogyan. Ma megtudtam, hogy az ő és családja cégénél dolgozom, de természetesen ezt nem mondom el. Nem kell több balhé, ez pont elég. Megölelem jó szorosan, majd JH- hez sietek. Visszamegyünk az irodába. A nap hátralevő részében nem történt semmi izgalmas, nem is hiányzott, pont elég volt ami történt. Sunmi tájékoztatja főnökünk, hogy JK hazament, de szeretne vele vacsorázni. Így hát a délután nyugis, még a gyomor görcsöm is elmúlt.

Haza érve rögtön az ágyba vetem magam. Hosszú volt ez a nap. Nagyon hosszú. Egészen megnyugodtam, még társaságban voltam, de most hogy egyedűl vagyok, csak JK-n jár az eszem. Mit fogok csinálni, holnap és azután. Meddig kerülhetem. És mi lesz, ha ő is meglát, hogyan fog reagálni. Aggódom nagyon, félek a vele való találkozástól. Félek a szemébe nézni. De miért is? Teszem fel a kérdést magamnak. Már rég elkellett volna felejtenem a múltat. Miért nem tudom túl tenni magam? Ki kell próbálnom hogyan fog viselkedni. Holnap beszélek vele. Ugyan annyi esély van rá, hogy bunkó lesz, mint arra hogy normális. Talán megkomolyodott, hiszen menyasszonya van. Lehet csak túl kombinálom az egészet és semmi gond nem lesz. Érett felnőtt emberek vagyunk, a sérelmeket félre téve, tudnunk kell ezt a helyzetet kezelni, ha mégsem akkor felmondok. Nem is agyalok tovább. Ez így lesz. Két felnőtt ember vagyunk.
Veszek egy forró habos fürdőt. Teljesen ellazít, megnyugszom, majd pizsamába bújok és lefekszem aludni.