Ez már nem csak szex!

39.

Nem sokkal később megjelenik főnököm. Semleges arccal mondja, hogy mehetünk ebedélni. Kicsit izgulva, de boldogan tartok vele. Bármilyen is legyen a kapcsolatunk, ő talpig úriember, kinyitja a kocsi ajtót előttem, majd ő is beszáll. Tartózkodóan viselkedik az úton, nem esik szó egyébről csak a munkáról. Mikor megérkezünk az étterembe, meglepetten húzza fel a szemökdökét.
- Francia étterem! Hmm. Tetszik.
Melegség járja át a testem, örülök, hogy tetszik neki. Gondoltam, belefér egy kis változatosság az életünkbe. Az étterembe érve a pincér asztalunkhoz kíség, azután átnyújtja az étlapot és aperitifként francia vörösborral kínál. Mielőtt elfogadnánk, JH rámpillant.
- Van jogosítványod?
- Igen, miért?
- Akkor te vezetsz.
Majd közli a pincérrel, hogy egy egész üveggel kérünk. Szúrós tekintettel nézek rá.
- Nem lesz ez még korai?
- Nem. Van egy találkozóm délután, amihez szükségem van egy kis feszültség oldóra.
Most aztán igazán megkönnyebültem, mert nem miattam akar inni, viszont aggódom is, mert kivel találkozhat akihez bátorító alkohol kell. Nem tudom, hogy most hányadán állunk. Milyen a viszonyunk. Szeretnék rákérdezni kivel találkozik. De azt hiszem várok még vele.
- Rendelünk?
- Persze.
Azzal szétnyitom az étlapot és a szám már félre is húzom. Mikor asztalt foglaltam, azt gondoktam, ha kóreiul nem is lesz feltüntetve az ételek neve, de angolul biztosan. Hát tévedtem. A franci tudásom igen csekély. Az étlap mögül lesem főnökömre. Biztosan tud franciául, mert nagyon bele van méllyedve az étlap tanulmányozásába. Bátortalanul zárom össze az étlapot és reménnyel telve pislogok rá, hogy majd ő szépen elmagyarázza, mi micsoda. Lerakja ő is menüt és az asztalra teszi  kezét, íriszeit pedig rám szegezi.
- Mit rendeljünk?
- aaammm. Forgatom a szemeim, de végül kibököm, persze csak suttogva.
- Egy szót sem értek belőle.
Bólogat és az étlapra tekint, majd újra rám és mosolyra húzza ajkait.
- Akkor ma zsákmacskát eszünk.
- Ne már! halkan kuncogok. -azt hittem te tudsz franciául?
- én meg azt, hogy te.
- Ez jó buli lesz.
Bólint és vadul mosolyog, majd oldalra biccenti a fejét és megdörzsöli az állát, azután szemembe néz csillogó fekete íriszeivel.
Végül megköszörüli a torkát és az étlapra tekint.
- Szóval mit rendeljünk? Talán parmentier? Franci akcentussal ejti az étel nevét, amire elnevetem magam, de gyorsan komolyra váltok, mert hát csak egy elegáns helyen vagyunk.
- vagy Bouillabaisse?
Oké. Nem tudom vissza fogni magam, muszáj nevetnem, annyira édes és vicces. Ő sem bír magával, elneveti magát.
- Te mit gondolsz?
Kimérten válaszok.
- Az én választásom,Terrine de foie de volaille.
- ümm. Nem is hangzik rosszúl.
- Azt hiszem valami tészta lehet.
- Ezt miből gondolod?
- Nem tudom, csak tipp, viszont bor az tuti van benne.
Közben a bort is kihozták. Kocintunk, csak egy picit kortyolok, ő viszont lehajtja az egészet. Kimeresztem a szemem.
- Finom. Mondja egyszerűen.
- Ja, az.
Azzal tölti is magának a következőt.
Örülten kíváncsi vagyok, de visszafogom magam.
- Döntsük el gyorsan, hogy mit eszünk, mert éhes vagyok.
- Rendben. Én Coq au Vin Jaune választok és reménykedem benne  hogy húsféle, te pedig mondjuk Blanquette de veau, mit szólsz.
Bólint.- Remek választás Madam, viszont ha csiga, te eszed meg.
- Nem szeretném. Mondom fintorogva.
- Rendeljünk egy harmadikat is, amit becsomagoltatunk és elvisszük JK- nek.
- Escargots de Bourgogne, csodásan hangzik. Javaslom.
- Igen, pont ezért gyanus.
- Akkor legyen ez.
Leadjuk a rendelésünk, és még izgatottan várjuk, vajon mi kerül a tányérunkra,addig JH iszogatja a bort egészen addig még el nem fogyasztja az üveg tartalmát, és közben komolyabb témára tereli a szót.
- Mesélj nekem, mi van köztetek az öcsémmel?
Semmi bevezetés, rögtön a közepébe vág, nyelek egyet és öszintén válaszolok, úgy gondolom felesleges kamuznom, nem szeretném, ha rossz viszony lenne köztünk.
- JK. Hmm. Be kell, hogy valljam, hazudtam.
Meg sem lepődik, csak kitartóan bámul, de nem megvetően még csak  csalódottan sem. Egyszerűen figyel és várja, hogy folytassam.
- Hol is kezdjem?
- A legelején, az lesz a legjobb.
Felszívom magam és belekezdek a mesémben. Elmesélem, hogyan ismerkedtünk meg, azután hogyan szakított velem és hogyan éltem Angliában. Majd rátérek milyen volt vele a találkozás. Furcsa, ahogy vizslat miközben beszélek, nincs semmi harag vagy utálat benne, szemei mosolyognak. Megfogja kezeimet és elkezdi újjaival simogatni.
- Bárcsak hamarabb elmondtad volna.
- Igen, de nem tudtam, hogy tálalni és már totál a hazugságom közepén voltam, és folyton arra gondoltam, hogy fogok ebből kimászni.
- Innentől kezdve ne hazudj többet!....
Bólogatok, hogy rendben.
- Vagyis... Elengedi kezem és hátra döl, kezével a tarkóját kezdi dörzsölni és aggódva mondja.
- Talán egy utolsó hazugság belefér. JK nem tudhatja meg, ami köztünk volt.
- Ettől félek...hogy megtudja és hülyeseget csinál. Néha túl aggresszív.
- Igen én is attól tartok, de nem olyan értelemben. Inkább a bosszútól félek, amit rajtad tölt ki és magának okoz kárt vele.
- hmm. De ha újra kezdem vele, rögtön hazugsággal kezdjem? Ez az egész az én lelkemet is nyomja, és hamár itt tartunk, legyünk őszinték. Nekem nem vagy közömbös. Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok beléd, de... furcsán bizsergető érzés van rajtam a közeledben.
Büszke mosolyra húzza ajkait, majd ujjával végig is simit rajtuk.
- Ez csak vágy, mert nem kaptál meg. Nyugi. Én is ezt érzem. De... túl leszünk rajta. Biztat.
Végre megérkezik csoda ebédünk. Az én választásom bevált csirke, az övé meg valami tejszínes hús, szerinte bárány vagy borju. A harmadikat kérjük becsomagolni, de előbb kielemezzük, hogy mi az. Mindenféle csuszómászó. Csiga az biztos, na meg kagyló, de a többire nem jövünk rá. Megegyezünk, hogy nem adjuk át JK- nek. JK inkább hús imádó, mint puhatestű. Nem valószínű hogy örülne neki, viszont ő tudja kinek adja, úgyhogy nem vész kárba. Miután kiveséztük az ebédet, amin jót nevettünk, na meg fintorogtung, neki látunk a sajátunknak, ami igazán ízletes. Közben rendelünk még egy üvegbort amiből én szintén nem iszok sajnos, pedig a franciborok kiválóak, majd legközelebb. Felettébb jól érzem magam a társaságában és megkönnyebültem, hogy nincs több hazugság, na és persze most már csak egy férfira kell fókuszálnom. Ebédünk után megkér, hogy vigyem el valahova, mert ő ma már nem jön vissza dolgozni. Az autóba beszállok és a vezető ülésre ülök.
Wao életemben nem vezettem még porschet. Végig simítok a kormányon, mintha valami férfi ékesség lenne.  A testem is megremeg, ahogy beindítom és felzúg a motor. A szívem mindjárt kiugrik a helyéről, az arcomra a mosoly ráragad.
- Elindulunk még ma? Kérdezi.
- Naná.
Rálépek a gázpedálra és nem tudom betartani a sebesség határokat,muszáj vagyok neki nyomni, lehet hogy soha többet nem lesze rá alkalmam. Nyomom a gázpedált mint állat, közben pedig síkítok. Utastársam bár nem fél mellettem, de tuti őrültnek néz. És mivel látja mennyire élvezem, zenét kapcsol, feltekeri a hangerőt, mert hát úgy élvezetes hasítani az utakat. (Class Idea) Superstar Seo Taiji- ra esik a választása.Tökéletesen megfelel a hangulatomhoz, az érzéshez ami, leírhatatlan, pedig nem vagyok túlságisan oda a száguldásért, de ez más. Imádom. JH közben mondja az utat, hogy merre menjek és végül mikor elérjük a célt kicsit csalódottan állok meg a szálloda előtt, ahol találkozója van. Vége a száguldásnak. Kiszáll és kiszállnék én is.
- Hova indulsz?
- Hát vissza a munkahelyemre.
- Nyugodtan vidd a kocsit. Mondja mosolyogva. Majd holnap vissza hozod.
- Komoly! ááá imádlak.
- Csak ne törd össze. Ezt már inkább fenyegetően mondja.
- Vigyázok rá megígérem.
Nem tudom, most mi illik mondani, de jó szórakozást.
- Meg lesz. Azzal megütögeti a kocsi tetejét, jelezve hogy mehetek. Intek neki a kocsiból és tovább szelem az utat egészen a JJK Groupig. Nagyképüen szállok ki az autóbal, mintha az enyém lenne, majd boldogsággal feltőltődve térek vissza a munkához. Mivel szeretném az autót vezetni, ha már nálam van felajánlom Minsunak, hogy haza viszem. Örül neki, bár még nem tudja, hogy mivel fog utazni. Igyekszem minnél hamarabb befejezni a munkát, amit JH rám bízott. Először is azért  mert szeretnék korán végezni, hogy JK- vel lehessek, másodszor pedig holnap a project csapattal dolgozom egész nap és semmire nem lesz időm.
Annyari belemerülök a munkába, hogy észre sem veszem, hogy félisten JK áll felettem, fogalmam sincs mióta. Csak akkor kapom fel a fejem,amikor erősen krákog. Biztos nem elöször próbálkozott kizökkenteni. Az öröm kiül arcomra mikor megpillantom. Csodás fekete szemei mosolyognak, és kedvesen érdeklődik, mikor végzek. Siessek, mert várni fog. Na ná sietek, szívem szerint most azonnal rohannék, de előbb még be kell fejeznem a munkám, azután rohanok is. Elköszön, majd távozik. Tele izgalommal gyorsan befejezem elfoglaltságom. Amikor órámra nézek már 5 óra. Minsu- hoz megyek, hogy megkérdezzem végzett-e. Már egy félórája rám vár. Elnézést kérek, de nem fogja megbánni igérem, hogy ennyit várt rám.

Mikor meglátja Minsu az autót örömében sikít egyet. Én pedig büszkén állok az autónak dölve.
- Na mit szólsz?
- Mr. Jeon kölcsönadta az autót?
- Igen, ma nálam lesz a kicsike.
- Nem hiszem el.
- Eszünk egy fagyit, mielőtt haza viszlek?
- Még szép.
Ugyan úgy oda van mint én. Továbbra sem foglalkozom a szabályokkal, csak reménykedem, hogy nem készül rólam portré fotó. Miután fagyiztunk és haza vittem kolléganőmet én is haza megyek. Illatos fürdőt veszek, magamra kapok egy farmer shortot és egy laza toppot. A hajam copfba fogom és indulok is a férfihoz akivel ma vad éjszakám lesz.