Ez már nem csak szex!

31.

  A megbeszélt cukrászdához érek. Eonseo már bent vár. Hatalmas mosollyal fogad, cserébe szorosan magamhoz ölelem. Örülök, hogy látom, a kelleténék talán kicsit hosszabb ideig ölelen, de szükségem van most erre. Mikor elválunk megkérdezi.
- Minden rendven van?
Kiváncsian fürkészi arcom. Felhőtlen mosolyt varázsolok arcomra és úgy teszek, minha minden oké lenne. Nem akarom elrontani ezt a napot a nyavajgásommal. Örülök, hogy kettesben vagyunk és cukorba folythatom a bánatom.
- Persze! Soha jobban. Alig várom, hogy belekezdjünk a kóstolásba. Lelkesedésem valódi.
- Az szuper, gyere üljünk le!
Boldogan követem. A cukrászda egy nagyon fantasztikus hely, még nem jártam itt, európai stilusú, klasszicista jegyekkel. A plafon díszítőfestés ékesíti.   A berendezés kora hű 1800 -as évekbeli. Gyönyörű. Hatalmas karosszékek, szófák ovális fa asztalokkal. A legtöbb berendezés világos kék, de felelhető a bordó, bézs, na és az arany. A falon óriási tükrök díszelegnek. Mai szemmel talán giccses, de az akkori kor szemével lenyűgöző. Úgy érezheted itt magad mint az akkori nők. Már csak egy, korabeli ruha hiányzik rólunk. Több helységből áll az épület, a középső terembe ( sarok szalon) invitál barátnőm. Az ablak mellet egy szófán foglalunk helyett. Eonseonra nézek és majd kiugrok a bőrömből, kiváncsian várom a finomabbnál finomabb sütik kóstolását. De rajta nem látom ezt a lelkesedést, tekintete elég zavaros. Megfogja a kezem és mélyen a szemembe néz.  Nyugtalanság lesz urrá rajtam.
- Életem!
Vesz egy mély levegőt!
-Reméleg megbocsájtasz nekem.
Nem értem, mit akar mondani, mi történt?
- Miért? Mit csináltál?
- Még semmit.
Rám mosolyog és megölel. Összezavar viselkedése, szeretném tudni, hogy most mi történik.
- Ne viselkedj ilyen rejtéjesen, mond el, hogy mi van! Utasítom.
- Mindjárt elmondom, de ne legyél nagyon mérges.
- Mérges! Mi bajod van! Beszélj vilagosan.
- Csak egy perc és elmondom.
- Mond el most! Miért várunk egy percet. Ne idegesíts! Mond meg, hogy mit csináltál!
- Oké. Elöször is. Szeretlek, a testvérem, vagy.
Iszonyatosan furcsán viselkedik, aggódom, a pulzusom is legalább 120-at üt percenkétnt, és a gyomrom is émelyeg, remélem nem történt nagy baj.
- Másodszor, azt akarom, hogy boldog légy és...
- De, én boldog vagyok, és most pont azért vagyunk itt, hogy jól érezzem magam, de rám hozod a frászt.
- Harmadszor. Emeli fel harmadik ujját.
- Tudom nagyon jól ki a te boldogságod.
Összeráncolom a szemöldököm, mert még mindig nem tudom összerakni szavait. Majd hirtelen felsíkít
- Szeremem, megjöttél!
Megfordulok, hogy üdvözöljem Jimint, de nem csak ő áll mögöttem, hanem a drága barátja, életem megkeserítője személyes Jungkook is. A meglepettség kiül arcomra is. Bármennyire is szeretnék Jiminnek örülni, nem tudok mosolyt eröltetni arcomra. Továbbra is dühös vagyok az elöttem álló férfira és hát ő sem ugrál örömében, hogy lát engem. Elég fancsali képet vág. Akár hátat is fordíthatna és rohanhatna az ő Heejijéhez. Istenem, miket beszélek, árad belőlem féltékenység.
Eonseon feláll és megfogja vőlegénye kezét, és mintha unszolná, hogy mondjon valamit. Aminek Jimin eleget is tesz.
- Viola! néz rám. -és JK! Pillant rá. Arra gondoltunk, hogy mivel ti vagytok a tanuink, igazán megtehetnétek egy szívességet.
JK- vel egymásra nézünk, hunyorgok rá, ő pedig unottan néz vissza. Azután elfordítja a fejét. Barátnőm átveszi a szót és miközben izgatottan markolassza Jimin kezét, fülig erő vigyorral folytatja.
- Arról lenne szó, hogy nekünk Min- Ho atyával kell találkoznunk, így egyszerre nem tudunk két helyen lenni. Nektek kellene dönteni, hogy milyen sütemények legyen. És mivel, mi bízunk az ízlesetekben, ezért most itthagynánk benneteket, hogy végig kóstolhassátok a kínálatot.
Felém fordítja tekintetét és kacsint egyett, én viszont mérgesen nézek vissza rá. Ez egy aljas húzás volt tőle és ráadásul a második rövid időn belül.
Jimin folytatja tovább a kerítő szent beszédet.
- Remélem nem bánjátok, de nekünk most mennünk kell.
Órájára pillant, mintha tényleg sietős dolguk lenne, de valójaban egyikőnk sem hisz neki.
- Már így is késésben vagyunk.
- Csak azért, mert a legjobb barátnőm vagy, maradok. Válaszolom enyhén flegman.
- De, ne hogy azt gondold, hogy ezzel eléred a célod.
Kacéran vigyorog tovább, nem hatja meg sértődöttségem.
- Ó, és meg valami! Az esküvői tortát is nektek kiválasztani.
Puszit küld mindkettőnknek, azutan elköszönnek és tavoznak. Egyedül maradok az ördöggel. JK- re nézek, aki még mindig áll, mint egy totem oszlop, csak kezei nem széttárva, hanem zsebre dugva. Gúnyos mosolyra húzom a szám, amire ő szintén gúnyos mosollyal válaszol, majd lehuppan mellém a szófára. Olyan közel ül, hogy összeér a lábunk, mivel nem akarok vele érintkezni, arrébb húzodok. Nem mintha bármi jogom lenne a féltékenységre, de most akkor is haragszom rá. Mielőtt egy szót is válthatnánk megjelenik az alkalmazott, aki felszolgálja a sütiket nekünk. Kedves mosollyal az arcán közli, hogy rengetég féle edességük van, ha gondoljuk akkor a szokásos esküvői fonomságokkal kezdené, de ha mi mást szeretnénk, akkor nyugodtan szóljunk, elvégre a mi esküvőnk és ő azt szolgálja fel, amit mi szeretnénk. JK persze, ki nem hagyná az alkalmat, válamra rakja a kezét és magához ölel, majd gúnnyal teli hangjával kérdezi.
- Édesem, te hogy szeretnéd?
Szívesen mondanám, hogy sehogy, mert hánynom kell ettől az egész szituációtól, de folytatom a játékot, amit elkezdett.
- Nekem mindegy életem.
- Kezdjük akkor a szokasossal?
Pimaszul mosolyog rám, amitől felemelkedik a vérnyomásom.
- Ahogy szeretnéd, kezdjük azzal. Felőlem, oly mindegy csak essünk túl rajta.
A felszolgáló, mielőtt elmenne megjegyzi, milyen szép pár vagyunk, majd eltünik.
Amint hátat fordít a lány, azonnal lefejtem magamról JK kezét.
- Most ezt minek kellett? Kérdezem mérgesen.
- Adta a helyzet.
- Felesleges színjáték.
- Könnyen belementél.
-  fff. Mindegy.
Összeráncolt homlokkal kezdi fürkészni arcom.
- Mi van? Kérdezem flegmàn.
- Csak érdekelne, hogy mégis mi bajod van?
- Semmi.
- Miért viselkedsz így?
- Most az a problemád, hogy nem ugrok a nyakadba, vagy mi?
- Innod kellene valamit, akkor sokkal elviselhetőbb vagy.
- Ezt meg, hogy érted?
Mielőtt választ kaphatnék, megérkeznek a sütemények. Hmm incsiklandozóak, csupa színkavalkád. Van itt minden, csokis, habos, krémes, gyümölcsös. Végig nézem a kínálatot és magamba szívom az édes illatot, a kedvem is jobbra fordúl.
- Na, mivel kezdjük? Kérdezi lágyabb hangon kóstóló társam.
- Én ezzel. És elveszek egy diós krémest. - -Mmm. Nagyon finom. Mondom teli szájjal. Ő is megkóstolja.
- Ez biztosan nem kerül fel a listára.
- m.mmiért?
- Mert túl édes.
- Mert sütemény, milyen legyen, sós?
Azután elvesz egy másikat és közli, hogy az megfelel, azután megint én, ami persze ismét nem nyeri el a tetszését. A harmadik után már annyira feldühít, hogy fogok egy jó kis krémes darabot. Feléfordulok és huncut mosollyal kérdezem tőle.
- És, ehhez mit szólsz?
- Szó sem lehet róla.
Azzal a lendülettel a szájába nyomom az egészet. Egy pillanatra megdermedek, mert azt gondolom, hogy nagyon dühös lesz. Elvesz az asztalról egy szalvétát és megtörli a száját, majd megeszi a falatot, ami a szájába került.
- Nem is olyan rossz.
Felemel egy csokis darabot, és olyan gyorsan tolja a számba, hogy esélyem nincs elhúzódni.
- Na milyen? Kérdezi.
Felemelem a hüvelyk ujjam, hogy remek. Valódi mosolyra húzza ajkát, ami meglágyítja a szívem. Úgyhogy a kezembe veszem a villát és azzal kinálom a következő falatot. Jól nevelt fiú módjára nyitja a száját a villára, amivel közelítek. Megegyezünk, hogy ez tényleg jó. Azután már kellemesebb hangulatban folytatjuk a kóstolást. Egészen addig, még szóba nem hozza a hétvégét.
- Mit szólnál hozzá, ha újra csinálnánk?
- Mit?  Felhúzza egyik szemöldökét és kéjesen mosolyog.
- mmm. Nem tudom mire gondolsz?
Karját derekamra fonja és magához szorít, majd a fülembe súgja.
- Érezni akarkak.
Rávághatnám erre, majd ha megtanulsz viselkedni, ahogy ő mondta. Mégis inkább egy másik utat választok.
- Van akit érezzél! Nem?
- hmm. Önelégült vigyor ül arcára, és ahelyett, hogy engedne a szorításból csak még erőssebben ölel. A lélegzetem máris gyorsol. Túlságosan közel vagyunk egymáshoz. Nehéz ellenállni a kisértésnek, de tartom magam.
- Féltékeny vagy?
- Nem, én nem vagyok. Csak a tényeket közlöm.  És eressz el, mert egy cukrázdában vagyunk!
- Tetszik mikor féltékeny vagy.
- Már mondtam, hogy nem vagyok.
- Minnél jobban tagadod, annál kevésbé hihető. 
Igaza van, féltekeny vagyok, de nem fogom bevallani. Még egy pár percig, bámul csodálatos fekete szemeivek azután elenged.
- Nézzük meg a tortákat.
Túl gyorsan vált témát és stilust, még mindig nem tudom hangulat változásait követni. Most épp kedves Jungkookot vette elő és mint egy házasság előtt álló pár, találgatjuk, hogy melyik torta lenne a legjobb. Édesen mosolyog, kedvesen beszél, egészen levesz a lábamról. A Nagy válogatásban végül megállapodunk egy 3 emeletes marcipánnal bevont tortában, amelynek minden emelete más izű. A sikeres választás után hazavisz. Nem piszkál a kocsiban sem, teljesen normálisan viselkedik. Lehet, hogy skizofrén fordul meg a fejemben, de az nem lehet, mert akkor nem emlékezne mindenre. Csupán csak túlságosan szenvedélyes. Lakásomhoz érve, megjérdezi, hogy nem akarom felhívni? de én pimaszúl oda vetem, hogy randim van.

Valójában semmi kedvem nincs ehhez a vacsorához, de ha már megigértem, nem verem át.
Kényelmes ruhába bújok, ami farmer és póló. A hajam összefogom. Egy üvegbort leveszek a polcról és indulok. Bekopogok az ajtón, pár másodperc múlva Sam ajtót nyit, gyorsan vègig vezetem tekintetem formás sportos testén. Nem vitte túlzásba ő sem a készülődést, fekete farmert és szürke pólót visel. Rohadt szexi. Azt hiszem bukok az egyszerű ruhákra, na meg dögös pasikra. Beinvitál. Az orromat finom illat csapja meg. Nagyot szippantok a levegőbe.
- mmm spagetti? Kérdezem örömmel.
- Igen. Szereted?
- Igen. Válaszolom és átnyújtom a bort, amit még mindig szorongatok.
A pulthoz ülök, ő pedig italal kínál.
Azután beszélgetésbe elegyedünk. Kiderül, hogy orvosnak tanul, residens egy kórházban. Vaó, ha valami bajom van tudom kihez kell fordulni. Elöször csak óvatosan ismerkedünk, majd ahogy fogy az ital, úgy válik beszélgetésünk egyre bizalmasabbá. A spagetti nagyon finom, nem győzöm dicsérni, erre ő felajánja szívesen főz nekem máskor. Isteni, örvendek. Szexi, orvos és főzni is tud, mi kell még? A mosolya gyönyörű és... szingli. Lehet váltanom kellene, mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha egy ilyen pasival foglalkoznék és nem JK- vel. Az este végéhéz érve a piálással túlzásba estünk, de szerencsére van még annyi tartás bennem, hogy vissza utasítsam. Közlöm vele, hogy így is bonyolult az életem, nem szeretném még tovább bonyolítani. Úriember módjára viselkedik, elfogadja döntésem, majd elbúcsúzom és haza megyek.