Ez már nem csak szex!

4.

Reggel frissen és üdén kelek. Szokásos rutinom után, melegítőbe bújok és új hobbimnak hódolok, ami nem más mint a futás. A lakásom előtt vagy egy park, ideális hely a feltöltődésre, a sportolásra. Egy kis tavacska is található a közepén. Elindulok, fülesbe Eminem szól, mintha futásra írta volna Lose yourself dalát.
Futás közben rájövök nem is kicsi ez a park, sőt elég nagy, még nem bírom körbe futni, ugyhogy megkerülöm a tavat és visszafele indulok. Szemem megakad egy ismerős arcon, ő is megismer. Felém veszi az írány és együtt futhatnánk tovább, de megállok és melegen, egy rövid öleléssel üdvözlöm.
- Szia Tae!
- Szia Viola!
- Örülök, hogy látlak.
- Én is. Itt laksz a közelben?
- Nem annyira, de ide járok futni. Milyen újra Szöulban?
- Csodás. Boldog vagyok, hogy újra itt lehetek.
Sétálva megyünk tovább, közben pedig vidáman beszélgetünk. Beszámol Jisooval való kapcsolatáról, hogy most az apja cégénél dolgozik, és hogy tök jól kijön az após jelöltel. Beszélünk Jimin es Eonseo eljegyzéséről. Végre egy jó kis lagzi, majd bulizunk egy jót. Bár még egy kicsit odébb van. Hétvégén elmennek a szokásos haverokkal a tóparti házukba, jó kis hely a kikapcsolódásra, lehet fürdeni, csónakázni, horgászni ki mit kíván. Megkér, hogy csatlakozzak, de nem igazán szeretnék JK-vel találkozni. Persze ezt megérti, de ha meggondolnám magam szívesen látnak.
Azután megkérdezi, hogy találtam e már munkát, és elmondom, hogy igen és hol. Egy kicsit furcsán néz.
- Talán ismered a vállalatot?
- Igen jól ismerem.
- Az szuper, és mint gondolsz?
- Hogy az öregnek furcsa elvárásai vannak.
- Hozzám kedves volt.
Felhúzza szemöldökét.
- Személyesen ő vett fel?
- Igen. Az szüleim ismerik.
- és kedves volt?
Nem igazán hisz nekem úgy látom arc kifejezésén. Azután témát vált.
- JK- vel találkoztál már?
- Ó nem, és nem is szeretnék! Rángatom a fejem.
- Azért meséld el, az első találkozásotokat. Kiváncsi vagyok a reakciójára, na meg a tiédre is.
Hát ez elég fura, miért olyan kiváncsi.
- Mindent megteszek, hogy elkerüljem. Mivel fogalmam sincs arról, hogy merre van, ezért most ez miatt nem aggódom.
Furcsa mosoly jelenik meg ajkain. Az egész lénye különös. Nem tudom hova tenni és már nem is tudok tovább ezzel foglalkozni, mert rohannom kell, még a végén elkésem. Elbúcsúzunk, és azzal válunk el,hogy feltétlenül találkozzunk a közeljövőben, na meg a hétvége is áll, ha netán meggondolnám magam.

Haza érvén gyors tusolás, öltözés és már rohanok is, már amennyire lehet magassarkúban. Csak 3 sarokra van az iroda. Szerencsére nem kések el. Főnököm korán kelő,ahogy beérek már Minsu jelzi, hogy bent vár.
Egy halom elintézni valóm van mára. Ezek között is rengetek telefonos meló, és foglaljak estére asztalt az egyik étterembe, üzleti megbeszésre 4 főre. Van még egy fantasztikus híre, a testvére sikeres üzletet kötött az amerikaikkal, ezért hamarabb haza jön. Holnap érkezik. Remek legalább hamarabb megismerhetem.
Egésznap a telefonon lógok, pont ahogy gondoltam, na meg a gép előtt. Teljesen elgémberedett a nyakam. Megmaszírozom, majd felállok ki kell nyúltozkodnom, főzök egy teát, mert még inni sem ittam ma, pedig már ebéd idő, de azt hiszem ez ma elmarad.

Megkérdezem Minsut, hogy jó képű főnökünknek szolgált e már fel kávét. Igennel válaszol, de úgy gondolom, hogy egy tea biztos jól esne neki is. Elkészítem és bemegyek hozzá. Ahogy én, úgy ő is a telefonon lóg egész nap. Leteszem a csészét az asztalára és már indulnék is mire int, hogy várjak még. Megvárom még befejezi a telefonálást, majd hozzám lép, kezébe fogja a csészéjét és belekortyol. Furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy ilyen közel áll hozzám kezdem magam zavarban érezni, ezért inkább teszek egy lépést hátra. Észre veszi tettem, mosolyok csészéje mögül.
- Köszönöm a teát, nagyon finom.
- Szívesen. Válaszolom kis pirrel az arcomon. A szívem pedig mintha hevesebben kezdeni dobogni.
- Foglaljak ebédre egy asztalt, vagy rendeljek esetleg valamit? Kérdezem.
- Nem köszönöm. Ma nem lesz erre időm.
- Enni kell. Arra szakítania kell egy kis időt.
Próbálom meggyőzni, nehogy nekem itt tökéletes teste eldeformálódjon az éhezésben.
- Később rendelek valamit.
- Jó rendeben, ha ennyire ragaszkodik hozzá.
Kedvesen mosolyog és zavartságom már el is múlik. Arca barátságos. Szimpatikus nekem ez a pasi.
- Foglalt asztalt estére? Kérdezi.
- Igen 4 főre, ahogy kérte.
- És van mit felvennie?
- Hogy nekem?! Mutatok magamra. Szó sem volt róla, hogy nekem is részt kell vennem a vacsorán.
- Ön az aszisztensem vagy nem?
- de- de makogom. Egy kicsit megdöbbentem, de igaza van, ha ez egy üzleti vacsora, akár én is ott lehetek.
- Persze van mit felvennem. Mondom már kicsit komolyam hangnemben.
Ő pedig szabadkozni kezd.
- Elnézést, én nem akartam ezzel megsérteni, hiszen ma is nagyon csinos, mutat végig ruhámon.
-Akár ebben is jöhetne. Nagyon cuki, ahogy menteni akarja a helyzetet. Elmosolyodom, nem hozom még kellemetlenebb helyzetbe.
- Ne aggódjon, nem sértett meg és vacsárához illően öltözöm, de most kimegyek és rendelek önnek valamit, aztán szépen megeszi, nehogy nekem itt rosszúl legyen.
- Igen is értettem. Válaszol katonásan. Majd hatalmas mosollyal elhagyom az irodát.

Ahogy kilépek a csajok várnak az ajtó előtt, nem is kevesen. Meglepetten bámulok rájuk, vajon mit akarnak? Nem kell sokáig várnom, mindenki arra kiváncsi, hogy Mr. Jeon tényleg holnap hazajön?
Természetesen válaszolok, miért is tagadnám le. Mindenki áradozik, hogy milyen ügyes, pedig mennyire fiatal. Milyen jó az üzleti érzéke. Mindenkit levesz a lábáról, ráadásul mennyire jó képű. Na, most már én is nagyon kíváncsi vagyok, miért van ennyire oda érte mindenki.