Ez már nem csak szex!

9.

JK.

Ma este a bátyámmal vacsorázok, ami annyit tesz, hogy főzök valami finomat, amiben sok hús van. Neki is látok. Gyerek korom óta érdekel a főzés. Imádok enni és főzni is. Édesanyám kiváló szakács. Mikor kicsi voltam sokat főztünk együtt, mivel látta, hogy érdekel a főzés tudománya, ezért megtanított az alapokra. Miután kamasz lettem, már nem volt annyira érdekes együtt főzőcskézni, inkább a haverok, buli, na meg a csajok. Azután következett az egyetem, ahol a tanulás na meg a csajok, majd a bátyám lelépet, rám terhelve minden felelőséget. Bár most vissza jött, mert sikeresen rábeszéltem őt is és apámat is. Persze a cég vezetésén kivűl semmilyen más kötelezettséget nem óhajt vállni, és azt sem akarja örökké, csak még én el nem bírok egyedül a vállalattal. Ami el fog tartani egy darabig. Mára már elég nagy birodalom a JJK Group. Egyre több mindennel foglalkozunk, több ezer embernek biztosítunk munkát. Nem lehet elhamarkodott döntéseket hozni. Nem csak az én megelhetésem forog kockán, hanem több ezer családé is. Valójában ez egy elég nagy teher. Egyedűl cipelni ez a teherhet nem tudom, hogy fogom bírni, de muszáj lesz megbírkóznom vele. Hyung igazi művész lélek és nem szeretné a festészetet elcserélni az unalmas irodai munkára. Pedig igazán jó üzletember. Ketten meghódíthatnánk a világot.
Most, hogy újra együtt vagyunk ki használom a helyzetet gyakran főzök és igyekszem sok időt tölteni vele. Apám szíve is meglágyult, remélem miharabb le tesz tervéről, hogy a Hyndai Motorral egyesüljön. Akkor nyugottan elmondhatnám, hogy nem veszem el Heejit, eszem ágában sincs. Ameddig csak lehet húzom a dolgot.

Az ételel jól haladok, bor és soju behűtve, már csak hyung hiányzik, és ebben a pillanatban megszólal a csengő. Kinyitom az ajtót.
- Hyung gyere be. Üdvözlöm egy öleléssel.
- Micsoda illatok! Pályát tévesztettél.
Már sokadszor hallom ezt tőle, lehet egy pár év múlva nyitok egy éttermet. Hellyel kínálom a pult mellett, majd ki veszek egy üveg bort a hűtőből és töltök mindkettönknek.
Azután beszélgetésbe elegyedünk, de közben még elkészítem a mártást és a salatát is.
- Elmeséled végre, hogy mitől lettél ilyen jó képű?
Mosolygok, mert ez a balhé Changgal igazából boldogsággal tölt el, eszembe jutatja a régi emlékeket, mikor együtt bunyóztunk.
- Emlékszel az egyetemen meséltem egy lányról?
- Igen emlékszem. Komoly arcképpel válaszol.
- Találkoztam a bátyjával, és egy kicsit elszórakuztunk egymással.
Fehúzza szemöldökét, de egy mosoly is megjelenik ajkai szélén.
- Te ezt hívod szórakozásnak?
Elmerengek.
-Hmmm. Már rég volt részem ilyesmiben.
- Emlékszem mikor gimis voltál. Folyton így nézett ki a fejed.
- Hát erről beszélek!
Jót nevetünk ezen, koccintunk és lehajtjuk italunkat. Közben elkészültem mindennel. Tálalok, és neki kezdünk az evésnek. Az este további részét kellemesen töltjük. Felhozódnak a régi emlékek, mennyi ökörséget csináltunk, hogy vertük át a szüleinket. Szóba jönnek a csajok, és rájövök le vagyok maradva kicsit, ahogy nőigyeiről beszél, pedig voltak csajaim szép számmal. Az italok szépen fogynak, mi pedig elég jól érezzük tőle magunkat. Talán túl jól is, mert újra szóba kerül Viola.
Nem érti, hogy voltam képes ezt tenni vele, és magammal. Igazából én sem tudom, de már mindegy. Ha visszamehetnék az időben, talán másképp döntenék. Azután szóba jön új asszisztense.
- Ha látnád, biztos bejönne neked?
- Miért, neked nem jön be?
- De igen, de az én asszisztensem. Nem mozdulhatok rá. Okos belevaló csaj, jól ki fogunk jönni egymással, már most a kezem alá dolgozik. Pedig csak pár napja van itt.
- Alig várom, hogy megismerhessem, ha ilyen jó véleménnyel vagy róla. Rá mozdulhatok?
Hirtelen jött ötlet, de miért ne, ha neki bejön talán nekem is.
Nagy mosolyra húzza a száját, a szemei pedig csillognak, ahogy előadja milyen formás a csaj, milyen kerek a feneke. A szűk szoknyájaban, amiben jár dolgozni csak úgy domborodik hátsója.
- Bejönnek neked az európai nők, na ő az.
Tágra nyitom a szemem. Eddig nem mondta.
- De nem mozdulhatsz rá.
Ezt már komolyabb hangnemben mondja.
- Ha nem szeretnéd nem teszem, a te szavad szent.
Az utolsó pohár sojut öntöm, ennyi elég is lesz már. Plána ahogy élesen témát vált és újra Violánál tartunk.
- Mit tennél, ha találkoznál most vele?
Hunyorít miközben kérdezi. Én pedig kezem a tarkóm alá teszem és hátra dőlök a széken. Egy hangosat sóhajtok.
- Fogalmam sincs.
- Nem hiszem. Csap az asztalra. Őszintén! képes lennél feladni mindent a szerelemért?
- hmmm tényleg nem tudom. Te képes lennél?
- Igen.
Gondolkodás nelkül válaszol.
-Egyszer már megtettem, igaz, akkor az álmom miatt volt, de a szerelemért is megtenném.
- Neked ez annyira könnyen megy! Hogy csinálod?
Válaszát bőven kifejti, hogy lehet bármennyi pénzed, boldogságot nem vehetsz rajta. Papol a fontossági sorrendről az erkölcsről és a végén már ő sem tudja miről beszél. Írígylem életfelfogását, hogy ilyen laza és bátor. De most már ideje eltenni magunkat holnapra. Segítek neki bevánszorogni a szobába, lefektetem az ágyra, úgy néz ki a piát én jobban bírom. Lefekszem mellé az ágyra. Úgy alszunk el mint gyerekkorunkba olysokszor, mert hiába volt külön szobánk mindig átszöktem hozzá és bebújtam melle az ágyba.

Telefon csörgésre ébredek. Kezemmel keresem az éjjeli szekrényen a telefonom, amit sikerül lelöknöm. Kénytelen vagyok az ágyból kikelni. Felveszem a telefont a földről közben rájövök ez az ébresztő, ugyhogy kinyomom. Az ágy másik végére nézek, hyungom sehol. Nem sokkal ezután megjelenik a fürdőböl. Ahogy elnézem, sokkal jobban néz ki,mint én pedig az este pont fordítva volt. Lezuhanyzom én is aztán irány az iroda. Együtt megyünk, de külön kocsiban. A vállalat ajtaján belépve, mindenki szívésen üdvözöl. Igazából bírom a helyzetet. Élvezem, hogy felnéznek rám, lesik minden kívánságom. Tisztelnek és is én is őket. Remek kis csapattal dolgozom együtt. Az irodám ajtaja elé lépve Juwon jelzi, hogy várnak rám bent. Nem is akárki JH asszisztense. Most legakább lecsekkolom. Megigazítom zakóm és a hajam is mielőtt belépek, jó benyomást akarok kelteni. Kinyitom az ajtót és megpillantom a lány,aki az íróasztalomnál áll, nekem háttal. Végig mérem és igazat adok bátyámnak valóban formás. Fekete térdig érő szoknyát visel, ami úgy simul testére, hogy az ember szemét a fenekére vonza. Kerek és formás popsija bámulása közben, megnyalom alsó ajkam. Elindulok felé, közben jelzem, hogy itt vagyok.
- Hozzám jött kisasszony?
Kérdésemre kicsit összerezzen, ez megmosolygtat, de nem fordul meg,így hát tovább mustrálom, ahogy haladok felé. Formás feneke fölött dereka olyan kicsi, hogy talán át érném kezeimmel. Hosszú  szőkésbarna kicsit hullámos haja arra késztet, hogy beletúrjak, eljátszok kicsit a gindolattal. Már nagyon kiváncsi vagyok, hogyan néz ki előről. Már elég közel vagyok hozzá, de még mindig nem fordul meg. Egy mappa van a kezében, valószinű a szerződést hozta, hogy nézzem át.
- Azt nekem hozta?
Tisztán hallom, hogy mély levegőt vesz, majd hirtelen megfordul és szó nélkül távozna is. Egy pillanatra tekintetünk találkozik. A vér megdermed ereimben, ebben az egy pillanatban lejátszódik fejemben minden perc, amit vele töltöttem. Csuklója után kapok, nem engedhetem csak így el. Biztosra akarok menni, nem csak a tegnapi túlzásba vitt alkohol fogyasztásom játszik velem. Nem fordúl felém, ezzel azt bizonyítva nem játszik elmém velem, valóban Viola az. A felismerésmerésre a szívem vadul kezd kalapálni. Ő is felismert,ezért nem mer a szemembe nézni. Bármennyire is szertném, hogy rám nézzen, elengedem kezét, hagyom hogy elmenjen. Figyelem távoldó alakját, és arra gondolok, hogy vajon mennyi az esélye annak, hogy a nő akit szerettél, majd megaláztál, pár év múlva az alkalmazottad lesz.