|Nicholas Collins|

Első

Los Angeles, Hollywood

Billy Ross tágas irodájában az egyik bordó széken ülve harmadszorra hallgattam végig a feltörekvő producer káromkodását. A véleményem erről a szarságról az arcomra volt írva, leplezni sem akartam, hogy a tököm ki volt a folytonos hisztijével. Kezemmel a halántékomat masszíroztam, miközben harmadszorra is kiabálva elhadarta kiakadásának fő okát. Én csak annyit értettem belőle, hogy a stylistom szülni fog, ezért szabadságra ment, ami azt jelentette, hogy stylist nélkül maradtam. Ki a faszt érdekel, hogy divattanácsadó nélkül maradtam, miközben a magánéletem nagyobb téma az újságírók körében, mint Beyonce új stílusa vagy Miley Cyrus századik szakítása? A tököm ki volt a folytonos pletykákkal és a neten terjengő szarságokkal, amik tökéletesen kivesézik a magánéletem minden négyzetcentiméterét. Izzadva próbáltam helytállni a filmsztárok világában, közben igyekeztem kevésbé hűtlen férj lenni, bár az utóbbi nehezebben megy. Az egyik recepciós lány felé pillantottam, aki ajkát beharapva az arcomat fürkészte, miközben Billy asztalára helyezett pár dokumentumot. Az emlékek miatt kacsintottam egyet és végig néztem az átlátszó harisnyába rejtett vékony vádliján, amit az éjszaka olyan mohón nyaltam végig. Huncut mosollyal az arcán sétált el előttem, én a forgószékben követtem a mozdulatait, mert olyan jót dugtunk az éjszaka. - Valaki szólna a drágalátos és egyetlen film sztárunknak, hogy ide forduljon és ne megint a farkával gondolkodjon?! - Billy kiabálásától zengett az iroda, ezért egyenesen felé pillantottam, bár képzeletben ott voltam, ahol múlt éjszaka, a csinos recepciós lába között. Nem titok, hogy rám tökéletesen illik a hűtlen férj kifejezés, bár Hanah eddig még nem vette észre, hogy napok óta rúzsfoltos ingekben megyek haza. A magánéletem soha nem volt publikus, igyekszek mindig háttérbe szorítani és csak akkor beszélni róla, ha a témát érinti. Ahogy Billy engem nézett, rájöttem arra, hogy még mindig rám várnak, ezért a napszemüvegemet a hajamra csúsztattam. - Haver! Tudjuk, hogy kibaszottul elvagy szállva magadtól, de az irodában nem kell napszemüveget hordani! - felállt és levette a fejemről, majd a szekrényébe dobta a saját márkás napszemüvegemet. Oldalra biccentettem a fejem, nyelvemmel megnyaltam a fogam, majd elnevettem magam.

- Add csak vissza! - hangomra mindenki megfeszült, a szemüveget úgy adta vissza, mintha a főnöke kérte volna rá, pedig én nem voltam a felettese. - Mi a zűr?! Szülni megy a stylist? Ki a faszt érdekel?! Majd kerestek egy másikat a helyére! - megtámaszkodtam a szék karfáján, majd felálltam és vigyorogva Billy felé fordultam, akinél pár másodpercen belül elszakadhat a cérna és elveszítheti a maradék higgadtságát is. Farkasszemet néztem a producerrel aki a filmjeim megvalósításának feltételeit szokta meghatározni, illetve ő is szokta figyelni esetleg irányítani a film megvalósításában részt vevő munkatársakat. Elég lúzer munkája van, de szép összeget kap érte.

- Ha nem lennél magadtól annyira elszállva, akkor már rég pontot tettünk volna a probléma végére! - dobta a tollat az asztalra, miközben a többiek egyszerre pillantottak felém. - Újra kezdem, hogy az agyadig is eljusson! - hajolt előre, hogy a szemembe tudjon nézni. A karórámat megigazítva vártam rá, de ekkor az egyik munkatársa végignézett rajtam.