Egyetlen szabály van Nicholas Collins életében:
Semmiféle párkapcsolat vagy elköteleződés, csak alkalmi szex.
Nicholas Collins élete gyökeresen megváltozik egy szakítás után, miután felesége kellemetlen vizsgálatra küldi férjét. A felesége szerint...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Gyere kicsim! Nem szeretném, hogy elkéss az iskolából! - táskámat a vállamra helyeztem, napszemüvegemet a fejemre csúsztattam, miközben Liam táskáját fogtam a kezemben. Laim kék pólóban és kockás rövidnadrágban futott le a lépcsőn. Haját szapora mozdulatokkal túrta hátra, majd felhúzta a cipőjét és ügyesen megkötötte. Mellém állt, én pedig a hátára helyeztem az iskolatáskát. Kicsit előre hajoltam, hogy a szemébe tudjak nézni, majd megpusziltam a homlokát. - Jól érzed magad, igaz? - suttogtam halkan.
- Igen anya! Minden oké! - nem nézett a szemembe, ami azt jelentette, hogy zavarban volt. Liam mindig őszinte, de most úgy éreztem, hogy nem mond nekem igazat. Az iskola felé vezető úton az egyik piros lámpánál álltam, miközben hátra pillantottam a fiamra, aki megrögzötten pillantott ki az ablakon. Láttam rajta, hogy van valami baja.
- Várod már az első órádat? - ekkor csillogó szemeivel felém pillantott, majd vállát megrántva bólintott. Miután a lámpa zöldre váltott, elindultam. Az iskola parkolója előtt leállítottam a kocsit és kiszálltam, miközben Liam is becsukta maga után az ajtót. - Vigyázz magadra, életem! - három puszit nyomtam a fejére, miközben Liam oldalra pillantott. Én is oldalra pillantottam, miközben próbáltam kitalálni, hogy mit néz. A közelben egy kék autó mellett egy édesapa köszönt el a pici fiától. Az apuka hatalmas puszit adott a fiú fejére, kezével összeborzolta a haját. Liam reakcióját néztem, aki a jelenetett fürkészve összeráncolta a szemöldökét. Hátra léptem egy apró lépést, miközben tudatosult bennem, hogy közelebb kerültem a probléma forrásához. Liam nap mint nap szembesül azzal, hogy a barátainak van apukája. Talán ez bántotta a fiam pici szívét.
- Vigyázz magadra, anya! - kicsi kezével intett nekem, majd a férfit figyelve besétált az iskola ajtaján. Könnyeim közt fürkésztem a fiamat, miközben neki támaszkodtam a kocsinak. Összefontam magam előtt a kezem és lesütöttem a szemem. Liamet az bántja, hogy nincsen apukája, aki eljönne érte suliba? Az bántja őt, hogy minden reggel én viszem és délután hozom? Bele sem gondoltam, hogy a fiam nap mint nap mivel találkozik. Apukákat lát, akik mosolyogva fogadják a gyereküket. Én nyolc évvel ezelőtt tudtam és számoltam azzal, hogy csak én leszek neki. Csak arra nem számítottam, hogy ilyen hamar érdekelni fogja őt a téma.
Este mindenképpen beszélnem kell vele.
- Jó napot! - Nicholas szemébe pillantottam, aki a tükör előtt ült és egy barna pohárból egy kávét kortyolt. Felvont szemöldökkel követte minden mozdulatomat, miközben az öltözőben helyet kerestem a fekete táskának. Az öltöző tágas volt. Kettő darab tükör volt benne. A tükör előtt kicsi asztalok foglaltak helyett. Kicsit olyan volt, mint egy fodrász szalon, azzal a különbséggel, hogy itt jelmezek lógtak a fogasról és a fal mellett található kanapén papírok és ruhák foglaltak helyett. - Hova pakolhatok? - a tükörben a szemébe néztem, miközben engem fürkészet.
- Bárhova! Mostantól itt dolgozik! A lényeg, hogy kényelmesen elférjen - összeráncolt szemöldökkel fürkésztem őt, miközben a másik tükör előtt található kicsi asztalra pakoltam az ecseteket és a smink cuccaimat. Fél szemmel Nicholast figyeltem, aki még mindig engem fürkészet.
