Egyetlen szabály van Nicholas Collins életében:
Semmiféle párkapcsolat vagy elköteleződés, csak alkalmi szex.
Nicholas Collins élete gyökeresen megváltozik egy szakítás után, miután felesége kellemetlen vizsgálatra küldi férjét. A felesége szerint...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Fel sem fogtam, hogy mi történt. Délután három órára értünk haza Liammel, de már akkor szembesültem azzal, hogy az internet tele van rólam és Nicholasról készült képekkel. A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam a tópartos képünket. Ha kávét ittam volna, akkor biztos, hogy félre nyeltem volna, mert ledöbbentett a hír. A kép intim volt. Nem tudtam, hogy a lesifotósok mennyit láttak a jelenetből, de biztos voltam abban, hogy végig nézték azt, hogy Nicholas a mellemet simogatja. Miközben én belefeledkeztem az érintésbe és az érzésbe amit kihozott belőlem, addig valahol a fák közül lefényképeztek minket. Szégyelltem magam. Egyrészt azért, mert az új hír milliókhoz jutott el, másrészt pedig azért, mert ez nem én vagyok. Nem értem, hogy sikerült Nicholasnak közel férkőznie hozzám. Azt hiszem, hogy túlságosan gyenge voltam ahhoz, hogy ellökjem magamtól. Azt hiszem, hogy a szingli életnek köszönhetem, hogy vágytam egy igazi férfi érintésére. Nicholas egyszerűen csak kihasználta a helyzetet és a sebezhetőségemet. Milliószor megnéztem a képet, de a tekintetem könnybe lábadt.
- Kérsz melegszendvicset, kicsim? - sétáltam a konyhába Liamhez, aki a kanapén ült és egy színes képregényt olvasott. Liam kék színű pizsamában volt. Barna haja vizesen tapadt a homlokára. Fél szemmel felém pillantott, majd egy fejrázással jelezte, hogy nem kér. - Esetleg kakaót? - próbáltam beszélgetni vele, de ma este Liam nem volt nyitott velem. Sóhajtva leültem mellé, majd a Superman képregényre pillantottam. - Sajnálom azt ami ma történt - suttogtam a félhomályban, miközben Lulu, a tengerimalac szénát ropogtatott. - Nem akartalak elfelejteni - fürkésztem a gyönyörű arcát. Liam rám emelte gesztenye barna tekintetét. A csillogó szempárról Nicholas tekintete jutott eszembe, ezért kicsit zavarba jöttem, de hamar összekaptam magam.
- Semmi baj, anya - sóhajtotta, majd felém fordult és szorosan hozzám bújt. Beszívtam a fiam illatát, majd puszikat nyomtam a homlokára. - Nicholas bácsi tetszik neked? - a fejemet rázva elhajoltam tőle, majd összeráncoltam a szemöldököm. A helyzet bonyolult volt. Ott a tóparton történt valami, ami összeköt minket. Ez sok mindent jelentett, de mégis semmit. Jelenthette azt, hogy érez irántam valamit, és azt is, hogy csak szórakozott velem. Nicholas Collins nehéz eset. Olykor beképzelt és arrogáns, néha pedig aranyos és szeret beszélgetni. Talán ez miatt kedveltem meg. Nem szeretem, de nem is közömbös a számomra. - Mert szerintem Nicholas bácsi nagyon jó ember! - suttogta mosolyogva.
- Persze, hogy jó ember - simogattam a haját. - De ne beszéljünk róla, kicsim - biccentettem oldalra a fejem, miközben az óra este kilenc órát mutatott. - Tetszik a képregény?
- Persze, hogy tetszik! Superman itt ölte meg a szörnyet! - ujjával egy színes képre mutatott. Mosolyogva a fiam arcát fürkésztem, miközben felsóhajtottam.
- Elég vagyok én neked? - suttogtam óvatosan. Liam gúnyos vigyorra húzta ajkát, majd az ajtó felé pillantott, mert csengettek. - Kinyitom - ekkor felállt és szapora léptekkel igyekezett az ajtó felé. Nem tudtam, hogy ki lehet az ilyen későn, ezért összeráncolt szemöldökkel álltam meg Liam mellett, aki ajtót nyitott. Az ajtóban Nicholas Collins állt. Annyira meglepődtem, hogy hunyorogva fürkésztem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy biztos, hogy Nicholas áll az ajtóm előtt. Nicholas hétköznapi ruhát viselt. Még nem láttam őt sima pólóban és mackó nadrágban, ezért kicsit feltűnően fürkésztem a Nike pólóját és a fekete nadrágját. Nicholas a kezében forgatta a kulcsot, majd megtámasztotta magát az ajtófélfánál. A szívem mintha reagált volna a közelségére. Mintha vonzott volna.
