|Nicholas Collins|

Második

Los Angeles, Hollywood

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mit szeretek Hollywoodban, egyszerűen azt válaszolnám, hogy mindent. Szeretem a zsúfolt várost, az éjszakai kajáldákat, éttermeket és clubbokat amik a hangulatos utcára kiszűrődő fényeivel csalogatják beljebb vendégeket. A kedvenc városrészem természetesen a hírességek sétánya, a szórakoztatóipar hírességeinek nevét megörökítő útszakasz, pontosabban járda. A sétány központja a kelet-nyugati irányú Hollywood Boulevard és az északról délre futó Vine Street kereszteződése. A sétányon már több mint kétezer név szerepel, ami időről időre bővül. Ha egy sztár jelentőset tett, alkotott a szórakoztatóiparban, egy csillagot kap a sétányon. Kisfiú voltam, amikor szerepet kaptam életem első filmjében. A film egy hororrfilm volt, egy olyan fiú szerepét kaptam, aki különleges, megmagyarázhatatlan képességekkel rendelkezik. Figyelj a fiúra című film olyan szinten debütált a filmiparban, az embereknek annyira tetszett, hogy ennek a filmnek köszönhetem pályafutásom kezdetét, hiszen azóta számos filmekben látthattak viszont az emberek. Leginkább thriller és horror filmek főszereplőjeként kapok szerepet, de nem panaszkodok, mert az akció filmekből olyan szinten túl nyomják a filmipart, hogy már unalmas minden hónapban azt várni, hogy miről fog szólni a következő akció film. A csillagomat a Haldokló lelkem című film elismeréseként kaptam. Természetesen figyelembe vették az egész pályafutásomat, és két éve büszke tulajdonosa vagyok a csillagnak, ami ott van a többi között.

Hollywood a hírességek városa, ami azt jelenti, hogy mindenhol divat modelleket, énekeseket vagy filmsztárokat lehet látni. Ilyenkor mindig nagy körülöttük a forgás, az újságírók lecsapnak rájuk, idétlen kérdésekkel bombázzák őket, vagy a rajongók támadják le őket. Velem is mindig ez történik. Egy jól ismert film sztárként több dologban is megvan kötve a kezem. Nem viselkedhetek tiszteletlenül, nem viselhetek idétlen ruhát, és nem feltűnősködhetek. Ez azt a célt szolgálja, hogy mi hírességek próbálunk minél kisebb vizet zavarni a jelenlétünkkel, de ez soha nem jön össze. Természetes, hogy az emberek árgus szemekkel figyelnek egy híres embert, aki magabiztosan sétál a felesége vagy a családja mellett. Ilyenkor szoktak rólunk különböző képek felkerülni az internetre. Az undorító az, amikor megszerkesztik a rólunk készült képeket és egyáltalán nem az igazságot tükrözik vissza. Sokszor jártam abban a cipőben, hogy az utcán lefényképeztek, majd egy agyon szerkesztett képet töltöttek fel rólam az internetre. Rengeteg újságíróval találkozok, ha kilépek az utcára, őket sajnos nehéz levakarni. Az újságírók mindig a pletykákból és a kínos témákból élnek, amiket nem félnek megkérdezni. A filmsztárokat jobban szeretik, hiszen mi vagyunk a legérdekesebbek. Érdekli őket, hogy milyen divatot követünk, hogy mit eszünk, hova megyünk edzeni vagy nyaralni. Egyszavas válaszból képesek egy undorító pletykát csinálni, amiket magazinokba és újságba írnak bele a megtévesztő képeinkkel. Én szeretem a munkám, azt is bírom, hogy imádnak, hogy vigyorogva fordulnak felém, de azt ki nem állhatom, amikor rám tapadnak az újságírók és olyan kérdésekkel bombáznak mint pl: magának mekkora a farok mérete?