|Nicholas Collins|

Harmincadik

A félhomályban megtámaszkodott felettem, miközben szabad kezével a combomat simította végig. A selyem trikóm felcsúszott a lapos hasamon, miközben minden mozdulatom az ajka érintését követte. Mintha erotikus táncot jártunk volna. Én a szemébe néztem, ő mindent elkövetett azért, hogy élvezzem. Kezével feltűrte a trikómat, majd a meztelen mellemhez hajolt, hogy nyelves csókot nyomjon rá. Abban a pillanatban mélyen a hajába markoltam, közben nyelvével a mellbimbómat érintette. Lábammal átkaroltam a meztelen fenekét, közelebb, és még közelebb húztam magamra. A levegő izzott köztünk, türelmetlenül vágytunk egymásra és arra, hogy újra egymásé legyünk. A sötétben a kezét néztem, amivel óvatosan megmarkolta a mellemet, majd megfordította és egyenesen a lábam közé vezette. Nicholas határozott volt. Édes érintéssel simogatta a nőiességem, közben a testem reagált az érintésére. Lábamat felhúztam, kezemmel a takarót markoltam. Amikor hátra hajtottam a fejem, ő édes csókokat nyomott a nyakamra. - Ennyire birtokolni akarsz? - izzadva pillantottam fel rá, ő csak mosolyra húzta az ajkát.

- Minden porcikádat - hajolt ismételten a nyakamhoz, majd az államhoz és puszit lehelt az ajkam szélére. - Minden létező porcikádat - javította ki magát, miközben a lámpa halvány fényében az oldalamra fordultam, ő átkarolta a derekamat, majd négykézlábra állított. Ekkor feltérdeltem, ő egyenesen mögém térdelt, kezemet megfogta és a tarkója köré fonta. - Tudod, hogy miért szeretek benned lenni? - lehelte a fülemhez, miközben végig futott a testemen a bizsergés. A hideg kirázott, a combom elgyengült. Vágytam rá. Akartam ezt a férfit. - Mert minden megszünik körülöttem - miközben oldalra biccentettem a fejem, ő csókot nyomott az arcomra. Ha a szívemre hallgatok, akkor már most elmondanám neki, hogy Liam a fia. Viszont úgy éreztem, hogy ma éjszaka csak kettőnkről szól. Muszáj így lennie.

- Nicholas... - megfordultam, magamra húztam, a lábaimat széttártam, majd tarkója köré fontam a kezem. - Szeretlek - suttogtam, miközben a lábam közé nyúlt, majd egy lassú mozdulattal belém csúszott. Amint a testünk összeforrt, hátra hajtottam a fejem és felsóhajtottam. - Liam már alszik... - biccentettem oldalra a fejem, miközben lassan elkezdett mozogni bennem.

- Akkor maradj csendben - ajkát az ajkamra tapasztotta, majd ki és be mozgott bennem. Hiába mondta, hogy maradjak csendben, nem bírtam magammal. Nicholas álmaim férfija. A férfi, aki elrabolta a szívemet. Nem tudtam csendben maradni, dicsérni akartam őt.

- Annyira jó vagy!

- Sss! - fejét lehorgasztotta a nyakamhoz, ajkát a bőrömre tapasztotta, majd megfogta a kezem és szenvedélyes csókot lopott tőlem.

Korán reggel a nap első sugaraira ébredtem, viszont ez a reggel más volt. Különlegesebb volt mint a többi, hiszen nem egyedül feküdtem az ágyban. Nicholas Collins, a híres hollywoodi színész, szuszogva aludt mellettem. Oldalra fordultam, hogy alaposan megnézzem őt. A hasán aludt. Olyan volt, mint egy gyerek. A nap sugarai megvilágtották a lebarnult hátát, és az apró bőr hibáit. A takaró csak derekáig takarta őt el, ezért megrészegülve fürkésztem az ívelt hátát és az izmos vállát. Az ajkamat önkéntelenül is beharaptam, miközben mellemre szorítottam a takarót. Halkan fel kuncogtam, amikor eszembe jutott, hogy tegnap este Liam majdnem meglátott minket. - Mázlink volt, igaz bébi? - hajoltam a vállához és puszit nyomtam rá, de ekkor két dolog is történt. Nicholas ébredezett, de ami fontosabb volt az az, hogy hirtelen bevágódott az ajtó és Liam futott be rajta. Amint megpillantottam a fiamat, a vér megfagyott az ereimben, és az utolsó pillanatban Nicholas fejére húztam a takarót, aki mozogni kezdett. Liam megtorpant a szoba közepén, közben köztem és a "mozgó takaró" között kapkodta a tekintetét.