Egyetlen szabály van Nicholas Collins életében:
Semmiféle párkapcsolat vagy elköteleződés, csak alkalmi szex.
Nicholas Collins élete gyökeresen megváltozik egy szakítás után, miután felesége kellemetlen vizsgálatra küldi férjét. A felesége szerint...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Késő este a konyhában ültem, miközben fél szemmel Liamet figyeltem, aki mosolyogva nézegette az új videójátékot, amit neki vettem. Nagyon szereti az autókat, ezért más ötlet meg sem fordult a fejemben. - Ez nagyon jó! Köszönöm, anya! - csillogó szemekkel pillantott felém, miközben a táskámba pakoltam. Még nem tudtam, hogy mondjam el neki azt, hogy lesznek olyan éjszakák, amikor nem leszek itthon, ezért csak mosolyogva néztem, hogy összeráncolja szemöldökét. - Hova mész ilyen későn? - mivel tudtam, hogy nem terelhetem a témát, sóhajtva leültem mellé. Kezemmel megsimítottam a haját, majd ajkamat a homlokához érintettem és beszívtam az illatát.
- Anyának dolgozni kell menni - pillantottam a szemébe. - Tudod, hogy én nagyon híres színészekkel dolgozok együtt. Most egy film forgatásán dolgoznak, és én vagyok a stylist. Ez miatt éjszaka is mennem kell dolgozni! Azért mert este forgatnak - a szemébe néztem, közben türelmesen vártam, hogy válaszoljon nekem. Liam a szemöldökét ráncolta, majd széttárta a kezét és szorosan átölelte a hasamat.
- Veled mehetek? - annyira meglepődtem, hogy elnevettem magam, de szapora puszikat nyomtam a homlokára.
- Természetesen nem! Irány az ágy!
- De én veled szeretnék menni, anya!
- Holnap iskola van, kicsim!
- De ma péntek van, anya! - nevette el magát, miközben tudatosult bennem az, hogy tényleg igaza van. - Szeretnék veled menni! És, ha álmos vagyok...akkor...akkor elmegyek valahova aludni!
- Nicholas Collins öltözőjében szerintem nem célszerű aludni - sziszegtem, miközben elgondolkoztam azon, hogy az öltözőjében található kanapé miket élhetett már át...
Liam elmosolyodott, miközben oldalra biccentette a fejét. A tekintete és az aranyos mosolya levett a lábamról, de akkor sem vihetem el magammal egy éjszakai forgatásra.
Este kilenc órakor a kormányra helyeztem a kezem, miközben bekapcsoltam a biztonsági övet. Felvont szemöldökkel és sóhajtva pillantottam oldalra.
- Mehetünk anya - vigyorgott izgatottan.
- Te egy kis ördög vagy - suttogtam sziszegve. - És álmos leszel! Ágyban a helyed - ráncoltam a szemöldököm, miközben az órámra pillantottam.
- Én csak szeretném megnézni a helyet ahol dolgozol - fejét a támlához döntötte, majd oldalra pillantva a sötét tájat fürkészte. Fél szemmel az arcát fürkésztem, miközben sokadszorra is tudatosult bennem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ő van nekem. A mesterséges megtermékenyítés napján millió gondolat cikázott a fejemben. Vajon milyen személyisége lesz? Fehér lesz a bőre, vagy inkább sötét? Aztán tudatosult bennem, hogy teljesen mindegy, hiszen az én pocakomban fog növekedni kilenc hónapig, és én fogom őt világra hozni. Az első perctől kezdve óvtam és szerettem a kisbabát, aki azon a napon felsírt. Abban a percben tényleg édesanyának éreztem magam. Az első sírásától kezdve ő lett a mindenem, a legfontosabb dolog az életemben. Nem tudom, hogy kinek a természetét örökölte, de egy kincs ez a kisfiú.
