Huszonnegyedik

3.6K 219 45
                                    

Ébredés után az első gondolatom Nicholas volt

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Ébredés után az első gondolatom Nicholas volt. Miközben nyújtózkodtam, a trikó felcsúszott a hasamon, a hullámos hajam pedig szétterült a párnán. Ujjaimmal visszahúztam a trikómat, miközben szorosan átöleltem a párnámat és sóhajtva gondoltam Nicholasra és olyan dolgokra, amik rá emlékeztetnek. Harminc évesen nem gondoltam volna, hogy a szerelem képes kislányt csinálni belőlem, de valóban egy kislánynak éreztem magam, aki mintha most élné át az első szerelmet. Izgatott voltam, mert ma újra láthatom őt. Talán megcsókolhatom és magamhoz ölelhetem. Talán közelebb lehetek hozzá és jobban megismerhetem őt. Tudom, hogy a munkahelyen már mindenki sejti, hogy van köztünk valami. Azt viszont nem tudtam, hogy érinti őket a hír. Úgy gondolom, hogy egy kizárólag rám és Nicholasra tartozik. Biztos vagyok abban, hogy lesznek olyanok, akik nem fogják jó szemmel nézni, de felkészítettem magam arra, hogy "megvető" pillantásokkal fognak megajándékozni engem.

Reggel felébresztettem Liamet, reggeli után pedig felöltöztem. Egy bordó vékony selyem trikónál és egy fehér szoknya mellett döntöttem. Magassarkú helyett egy barna szandált húztam magamra és végig kötöttem a vádlimon egészen a térdemig. Mivel meleg volt, a hajamat egy laza copfba kötöttem, majd a táskámból kivettem a kocsikulcsot és szóltam Liamnek, hogy indulunk az iskolába. - Megyek anya! Már itt is vagyok! - összeráncolt szemöldökkel néztem végig a második osztályos fiamon, hiszen valami nem stimmelt vele. A haját hajzselével megigazította. Ez volt a változás. A tükörben alaposan megnézte magát, a fehér pólóját pedig megsimította a hasán. Mivel Liam nem szokta kicsípni magát, kicsit előre hajoltam, majd kuncogva a fülem mögé tűrtem az elszabadult tincseket. - Jó így a hajam, anya? - kicsi ujjával a haja felé bökött, innen már tudtam, hogy valakinek tetszeni szeretne.

- Tökéletes, de szabad kérdeznem, hogy miért csináltad meg? - az arcát megcsíptem, mire sziszegve elhajolt tőlem. - Talán egy kislánynak?

- Nem, anya! A többi fiú is zselézi a haját! - lökte el a kezem, ire felháborodva csípőre helyeztem a tenyerem. - Inkább menjünk, mert késni fogok! - kék hátizsákját a vállára dobta, a tornazsákot pedig a kezébe gyűrte, majd kinyitotta előttem az ajtót, de ekkor váratlanul Nicholas Collinssal találtuk szembe magunkat, aki csillogó szemekkel nézett végig rajtunk.

- Hova ilyen szép katonasorban? - megborzolta Liam haját, majd gyorsan hozzám hajolt és nyomott egy gyors puszit az ajkamra. - Ovis puszi, rémlik? - kacsintott óvatosan. Elpirulva végignéztem a jóképű férfin, majd Liam vállára helyeztem a kezem.

- Az úriember nem szeretne elkésni - suttogtam. - És zselé van a haján!

Ekkor Nicholas a hajára tolta a napszemüveget, majd előre hajolt, hogy Liam szemébe tudjon nézni. - Hát azt látom! Adj egy ötöst! - ekkor Liam a kezébe csapott, majd megindult az autó felé. - Khm! Elmondtad neki? - kezét a tarkójára helyezte, miközben a szemembe nézve várta a választ. Nem mondtam semmit, csak tanácstalanul megráztam a fejem. Nicholas reggeli látványa miatt kisebb sokkot kaptam, ezért nem találtam a szavakat. Térdig érő homok színű nadrágot és fehér inget viselt. Az inget a mellkasáig kigombolta. Ez a laza stílus kiemelte a nyakában csillogó arany láncot és a fekete divatos férfi karkötőjét. - Gyönyörű vagy - nézett végig rajtam, miközben Liam utánunk szólt. - Megyünk az én kocsimmal? - mutatott hátra a válla felett.

|Nicholas Collins|Where stories live. Discover now