Egyetlen szabály van Nicholas Collins életében:
Semmiféle párkapcsolat vagy elköteleződés, csak alkalmi szex.
Nicholas Collins élete gyökeresen megváltozik egy szakítás után, miután felesége kellemetlen vizsgálatra küldi férjét. A felesége szerint...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fejem fájt. Olyan érzés volt, mintha múlt este egy baltával ütöttek volna fejbe. Kifejezetten kimerülten nyitottam ki a szemem és erőtlenül hunyorogtam, amikor a nap első sugarai beszöktek a fehér redőny résein. Összeráncolt szemöldökkel pillantottam a farmeremre, hiszen nem szoktam nadrágban aludni. Ekkor jutott eszembe, hogy nagy valószínűséggel ittam múlt éjszaka. Amikor próbáltam felülni, észrevettem, hogy Jenna már nem feküdt mellettem, csak a gyűrött lepedőt láttam.Amikor sikerült az ágy szélére tornásznom magam, halk kuncogást hallottam a nappaliból. A résnyire nyitott ajtó felé pillantottam. Ilyenkor mondaná anyám, hogy így jár az, aki sokat iszik. Úgy éreztem, hogy bármelyik percben elhányhatom magam, de jobban érdekelt az, hogy kimenjek Jennához. Miután pólót húztam rajta, és kilöktem magam előtt az ajtót, a kezemmel a nyakamat masszíroztam mert isten bizony, hogy elaludtam. A meztele talpammal egyenesen a nappali felé sétáltam, Jenna kuncogását csak jobban hallottam. Biztos voltam abban, hogy a kislányunkkal játszik, ezért mosolyogva léptem be a nappaliba, de amikor felkaptam a fejem, a lábam a földbe gyökerezett. Azt hittem, hogy a szoba össze fog nyomni, hogy meg fogok fulladni. Amikor megpillantottam Jenna-t a konyhapulton, előtte pedig Hassan-t, ezért azt hittem, hogy bármelyik percben elájulhatok. Ruha nem volt rajtuk, ők ketten...Jenna nyögve markolt Hassan hajába, aki mélyen felsóhajtott. Megfogtam a falat, kezemet a hasamra szorítottam, hogy ne hányjam el magam. - Jenna?! Mi a fasz?! - kiabálva pillantottak feléjük. Jenna elkerekedett szemekkel pillantott felém, majd mosolyogva ajka elé helyezte a kezét. Még mindig nevetett, még mindig őt simogatta. Mi történik?! Mi ez az érzés? De ekkor...
- Apa! Apa! Ébredj már fel! - úgy ültem fel, mintha puskából lőttek volna ki. Hirtelen ott találtam magam az ágyban Liam-el, aki vigyorogva mellettem ült. A fejére helyeztem a kezem, jobbra és balra kapkodtam a fejem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ez már a valóság. - Rosszat álmodtál, apa? - Liam kíváncsian fürkészte az arcomat, miközben kezemmel beletúrtam a borostámba. Te jó ég! Csak egy álom volt! Egy rémálom!
- Igen - suttogtam még mindig izzadtan. - Apád valószínűleg csak sokat ivott - az ágy szélére ültem és elkerekedett szemekkel kaptam fel a fejem, amikor Jenna lépett be a szobába. Amikor felvont szemöldökkel egy csészét nyomott a kezembe és megkóstoltam az undorító, víz ízű kávéját, rájöttem arra, hogy ez már a valóság.
- Jó reggelt! - magához húzta Liam-et és szúrós tekintettel ajándékozott meg. - Kicsit sok volt az alkohol?
- Azt hiszem, hogy többé nem iszom - a szekrényre tettem a csészét, majd bólintottam. - Rosszat álmodtam!
- A karma! - sziszegte, majd néztük, hogy Liam kisétál a szobából. Jenna visszafeküdt mellém, szorosan a mellkasomhoz hajolt és puszit nyomott a bőrömre. - Tegnap este próbáltam levenni rólad a farmert! - bökött a farmer felé, amiben aludtam. - De nem jártam sikerrel!
- Ne haragudj, hogy ittam! - valóban szégyelltem magam a történtek miatt, de a rémálmot nem tudtam kiverni a fejemből. Életem legszörnyűbb perceit éltem át, még akkor is, ha nem a valóság. Elveszíteni Jenna-t, egyenlő a fejbe lövéssel. Nem bírnám ki. Biztos vagyok abban, hogy öngyilkos lennék, ha elveszíteném a nőt, akit szeretek.
- Megértem! - sóhajtotta és a hasamat simogatta. Szerettem, mikor ujjai vándorolnak az izmokon, hogy néha a nadrágom alá is becsúszik és visszafogottan megérint. - Nicholas! Szeretnék mondani neked valamit!
- Ugye nem szereted Hassan-t?!
- Mi?! - ült fel. - Mégis, hogy kérdezhetsz ekkora hülyeséget? - fürkészte az arcomat. A plafon felé pillantottam, igazából én magam sem tudtam. Talán csak a félelem beszélt belőlem. - Nem szeretem! Én téged szeretlek!
- Ezt jó hallani - fújtam ki magam, miközben tudatosult bennem, hogy nem ártana lezuhanyozni. - Kicsim, büdös vagyok!
- Beszélnünk kell!
- Nem lehetne zuhanyozás közben? - megérintettem a haját, de miután láttam rajta, hogy ebből nem enged, megadtam magam és türelmesen vártam, hogy beszéljen.
- Ígérem, hogy mindent meg fogsz érteni! Hassan valóban a párom volt - bólintott, mire elkerekedett szemekkel megráztam a fejem. Rosszul esett ilyen szavakat hallani, de biztos voltam abban, hogy lesz ez még rosszabb is. Nem tudom, hogy Hassan képé verjem be, vagy a saját arcomat, hogy az alkoholnak köszönhetően rosszat álmodtam. - Ő a férjem volt! Sok éven át együtt voltunk! Csak tudod...történt egy olyan dolog, amin nem tudtuk túltenni magunkat! - amikor megérintettem a haját, ő könnyes szemmel elmesélte, hogy mi történt. Amikor meghallottam, a szemem is könnybe lábadt. Életemben nem hallottam még ilyen szomorú történetet. Fájt, hogy jenna-t sírni láttam, de én próbáltam tartani magam. Éreztem, hogy milyen fájdalmakon ment keresztül, és bármit megtettem volna, hogy ezt elvegyem tőle. Szenvedni és sírni látni, nekem mindennél rosszabb volt. - És amikor a városba költöztem, felkerestem egy magánkórházat, hogy segítséget kérjek tőlük! Féltem! Persze, hogy féltem, de biztosra akartam menni, hogy a baba aki mesterségesen megfogan, a világra is fog jönni! - piszkálta az arany nyakláncomat. - Én csak...megfogadtam, hogy nem akarok kapcsolatot, hogy Sophie halála után nekem már nem kell család! De megismertelek téged és minden megváltozott! - amikor felsóhajtott, láttam rajta, hogy sikerült megnyugodnia, hogy könnyebb lett neki attól, hogy elmondta.
- Nagyon sajnálom, hogy ezen keresztül kellett menned! Azt hiszem, hogy mindent értek és számíthatsz rám! Legyen szó bármiről, én segíteni fogok neked!
Elképzeltem, hogy Jenna milyen fájdalmakon ment keresztül. Egy anyának keservesen nagy fájdalmat jelent végig nézni, hogy a gyermeke meghal. Eddig bele sem gondoltam abba, hogy mi történhetett Jenna múltjában. A sok fájdalom hirtelen megjelent az arcán, és itt tudtam, hogy szüksége lesz rám és a szeretetemre. Egyáltalán nem érdekelt, hogy eltitkolta Hassan-t, hogy nem beszélt róla. Jenna mindent okkal csinált, hiszen távol akart maradni a múltjától és a fájdalomtól. Miközben néztem őt, rájöttem arra, hogy történjen bármi, én mindig mellette leszek és óvni fogom őt.
- Ez volt a nagy titkom! - nevette el magát szomorúan. - Ez a történetem! Így kerültem a városba! Menekültem és bíztam abban, hogy itt új életet kezdhetek! Csak arra nem számítottam, hogy Nicholas Collins lesz a donorom - átkarolta a nyakam és szorosan magához húzott. Ekkor oldalra biccentettem a fejem és megráztam a fejem.
- Én mindig melletted leszek! Ezt soha ne felejtsd el! Minket semmi nem szakíthat szét - töröltem le a könnyeit. - Hm? Oké? - mosolyogtam. - Csinálunk reggelit a gyerekeknek? - Jenna sírva bólogatni kezdett, majd mosolyogva letörölte a könnyeit.
- Először zuhanyozz le!
- Gyere velem! - fogtam meg a kezét és megtámadtuk a fürdőszobát.
