|Nicholas Collins|

Harminckettedik

- Nicholas! - suttogtam könnyes szemmel. - Liam a fiad! te vagy az apukája - pillantottam a tükör képembe, miközben felsóhajtottam.- Nem! Ez így nem lesz jó! Khm! - erőltettem magamra egy feszült mosolyt. - Nicholas! Mondanom kell valamit - fürkésztem az arcomat az öltözőben a kivilágított tükör előtt. - Nagyon fontos, ezért nem várhat! Ne ájulj el légyszi, de... apa vagy - sziszegtem, majd egy laza mozdulattal leültem a fekete székbe és sóhajtva túrtam a hajamba. - Mégis, hogy fogom elmondani neki? - suttogtam az egyik ecsetet az ujjaim közé véve. - Csak mondjam el, hogy Liam a vérszerinti fia? - húztam össze a szemem, de ekkor hirtelen nyílt az ajtó és Nicholas Collins lépett be rajta. Amint belépett, minden bátorságom elszállt és a székkel vele szembe fordultam, miközben ő a kanapén foglalt helyett. Nicholas Collins általában mindig jól néz ki. Mindig energiával van feltöltve, viszont ma kifejezetten fáradt és ingerült volt. Ma kétszer láttam a kezében kávés poharat és egyszer egy energia italt is. Eddig nem mertem megkérdezni, hogy mi a baja, úgy gondoltam, hogy talán a forgatás miatt feszült. A balesetekről a hírek kezdenek unalmassá válni, az emberek csak néha hozzák szóba a komoly balesetet. Örültem, hogy ez a súly lekerül Nicholas válláról, viszont valami nagyon nem tetszett. Mintha egész nap agyalna valamin. Feszült volt, kezével folyton a borostáját piszkálta. A film utolsó forgatásához elkészített sminkben és szakadt, lyukas pólóban ült a kanapén. A halántékán fekete "füst folt" volt jelen, a homlokán pedig vér, ami végig folyt a szemöldöke felé. A sminkem valóban élethűnek látszott. Ezt kiegészítette és alátámasztotta a koszos szakadt póló, ami feszült a vállán és a felsőtestén. Csendben ült a kanapén, mintha szikrázott volna körülötte a levegő.

- Minden oké? - suttogtam, miközben székkel közelebb gurultam hozzá. Nicholas nagyokat pislogva pillantott a szemembe, majd felvont szemöldökkel bólintott egyet. - Mert ha nem, akkor nekem nyugodtan beszélhetsz róla - kerestem a szavakat, de Nicholas nem mondott semmit, csak összeráncolt szemöldökkel pillantott a szemembe. - A forgatással van a baj? - ráztam a fejem, de ő csak tovább fürkészett engem. Fél szemmel oldalra pillantottam, hiszen tippelni sem tudtam, hogy mi zaklatta fel őt ennyire. A tekintete könnyben úszott, az ajkát sírásra görbítette. Szomorú és bizonytalan volt. Ritkán találkozok ezzel az oldalával, ezért együttéreztem vele, de akkor sem értettem, hogy mi történt. Mintha a gondolataimban olvasott volna, mintha tudta volna azt, hogy válaszokat keresek, mert hirtelen megmozdult.Hátra tolt el engem, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy egy térdre ereszkedik, majd a farzsebéből kihúz egy összehajtott fehér lapot. Amint megpillantottam a kezében tartott lapot, hogy lassan széthajtotta és felém mutatta az apasági tesztet, az ajkam elé helyeztem a kezem, és megfogtam a fotel karfáját, hogy ne essek össze. A száz százalékos eredmény és Nicholas könnyes tekintete között kapkodtam a fejem. Ebben a pillanatban minden megszűnt számomra létezni. A papírt görcsösen tartotta ujjai között, mintha ő maga sem hinné el, hogy ez igaz. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor az ember elveszti maga felett az irányítást, amikor a jelen diktál helyette. Összezuhantam ebben a pillanatban. Elvesztem. - Nicholas...

- Ez mi? - suttogta mélyen a szemembe nézve. Az arca sápadt lett. Nem mozdult, még mindig egy térdre ereszkedve pillantott fel rám. - Liam az én fiam?! - rázta a fejét, majd vetett egy pillantást a tesztre. - Hogy voltál képes ezt eltitkolni előlem? - szinte lassított felvételben láttam, hogy összehajtja, majd végig néz rajtam és a fejét rázva vissza ül a kanapéra. - Felfogni nem tudom, hogy mit csináltál... - kereste a szavakat, miközben próbáltam félbe szakítani őt, de nem tudtam. - Mikor akartad elmondani azt az "apróságot", hogy Liam az én fiam?!! - emelte fel a hangját, miközben az ajtó felé pillantottam.

- El akartam mondani! Azóta amióta megtudtam! - suttogtam könnyes szemmel. - De minden közbejött! A Bethany ügy és most az, hogy elővették édesapád ügyét...- kerestem a szavakat, miközben szipogva letöröltem a könnyeimet. - Nicholas! Napok óta azon vagyok, hogy megtaláljam a megfelelő pillanatot arra, hogy elmondjam neked! - tettem össze a kezem, miközben oldalra pillantott. - Néz rám, kérlek szépen!

Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy Nicholas ilyen körülmények között fogja megtudni az igazat. Az öltözőben található táskám felé pillantottam, ami félig nyitva volt. Biztos voltam, hogy ott találta Nicholas. - Te belenyúltál a táskámban? - a bézs színű elegáns táska felé pillantottam, belenyúltam, de ekkor egy kék színű ékszer dobozzal találtam szembe magam. Szipogva a kezembe vettem, majd hüvelykujjammal megsimítottam a doboz felületét. - Vettél nekem valamit? - suttogtam, miközben könnyes szemmel leültem mellé a kanapéra, majd felnyitottam az ékszerdobozt, amiben egy gyönyörű ezüst karlánc volt. Ujjammal megsimítottam az apró szemeket, miközben félig összetört a szívem, félig pedig boldog voltam. Felsóhajtottam, miközben kezét a szájára tapasztotta, közben pedig az apasági tesztet olvasta. Könnyes szemmel fürkésztem, hogy apró könnycseppek kezdenek hullani a szeme sarkából egyenesen a lap felületére. - Nagyon sajnálom, hogy így tudtad meg - helyeztem a kék dobozt az ölembe. Kintről hallottuk a többiek hangját, ezért tudtuk, hogy bármelyik percben kezdetét veheti a forgatás.

- És elvárod tőlem azt, hogy percek alatt feldolgozzam ezt?! - mutatta felém a tesztet, mire megráztam a fejem. - Apa vagyok! - húzta fel a szemöldökét. - Van egy fiam, aki végig ott volt a közelemben - tárta szét a kezét, majd tenyerébe temette az arcát és elnevette magát. - Menj a francba, hogy nem mondtad el hamarabb - hajtotta össze a lapot, miközben a fejemet ráztam és utána nyúltam, hogy maradjon velem. - Engedj el, Jenna! Kurvára engedj el! - ekkor átfogtam a tarkóját, és miközben ő letérdelt, addig szorosan az ölelésembe húztam.

- Ne haragudj rám, kérlek - túrtam a hajába, miközben azon voltam, hogy támogassam őt. - Bocsáss meg nekem, Nicholas - csak pusziltam és pusziltam a homlokát. Puszikkal halmoztam el, azt akartam, hogy érezze azt, hogy mennyire szeretem őt. - Csak ne menj el - súgtam magamhoz húzva a testét. - Tudom, hogy ezt nehéz feldolgozni! Nekem is nehéz volt - ráztam meg a fejem, miközben mélyen a szemembe nézett.

- De én nem értem... - ráncolta a szemöldökét, miközben próbálta összekapni magát. - Kilenc évvel ezelőtt...

- Elkeverhették a spermákat - suttogtam, miközben mélyen a szemembe nézett. - A te spermádat ültették belém - pislogtam nagyokat, mire Nicholas végig szántotta a borostáját a kezével.

- Vagy mert rossz helyre tettem vissza - mondta ki, mire összeráncolt szemöldökkel néztem végig rajta. - Volt egy kocsi, aminek két polca volt! - azt hittem, hogy rosszul látok, de Nicholas mosolyra húzta az ajkát. - Béna fasz voltam - fejezte be, mire ajkam elé helyeztem a kezem, hogy ne nevessem el magam. - Nos ez megmagyarázza azt, hogy miért jövök ki ennyire jól Liammel - dőlt hátra a kanapén, mire szorosan hozzábújtam.

- Mit szólsz ehhez? - szívtam be az illatát. - Van egy fiad - fürkésztem a borostás arcát, miközben Nicholas keze libabőrös lett. - Nehéz felfogni?

- Nehéz? - pillantott le rám. - Lehetetlen - fújta ki magát, miközben apró mosolyra húzta az ajkát. - Liam tudja?

- N...nem - suttogtam. - Még nem mondtam el neki! - ráztam a fejem határozottan. - Annyi minden a nyakunkba zúdult - sóhajtottam. - De megértem, hogy veled nem egyszerű! Mindig van valami - kulcsoltam össze az ujjainkat, mire Nicholas a kezünket nézte. - Azért szép fiút hoztunk össze - ráncolta a szemöldökét, mintha ő maga sem hinné el, hogy mi történt valójában. Ekkor másik kezét nevetve a fejére támasztotta. - Ez kész agyrém! Szó szerint kiégett az agyam!

- Nekem is kiégett... nagyon is! - tettem fel a kezem védekezően, mire nyakához hajoltam. - De minden rendben akkor, igaz?

Ekkor mélyen a szemembe nézett, pár másodpercig az arcomat fürkészte, majd kihajtotta a lapot és így szólt:

- Minden rendben! Csak meg kell tanulnom apának lenni!

- Szerintem nem lesz baj vele - nyomtam puszit az ajkára.