Egyetlen szabály van Nicholas Collins életében:
Semmiféle párkapcsolat vagy elköteleződés, csak alkalmi szex.
Nicholas Collins élete gyökeresen megváltozik egy szakítás után, miután felesége kellemetlen vizsgálatra küldi férjét. A felesége szerint...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Befejező rész
- Emlékszel az első találkozásunkra? - Nicholas meztelen felsőtestén feküdtem, miközben fáradtan a hajamat simogatta. Én azzal szórakoztam, hogy mutatóujjammal végtelen jelet rajzoltam a lapos hasán. A kérdése miatt mosolyogva kifújtam a levegőt, hiszen lehetetlenség lenne elfelejteni azt a napot. Mélyen a szemébe néztem, miközben összeráncolt szemöldökkel elmosolyodtam.
- Mire gondolsz? - suttogtam. - Arra amikor beszorult a forgóajtó? - ujjainkat összekulcsoltuk. Ekkor Nicholas izzadt homlokkal az egyik lábát felhúzta, majd végig simított a combomon.
- Nem arra! Inkább arra, ami utána történt! - a fülemhez hajolt, hajamat a fülem mögé tűrte, miközben vigyorral az arcomon visszaemlékeztem az első találkozásunk, kevésbé szörnyű pillanataira. - Egy órát vártam rád! - suttogta a fülembe. - Amikor kijöttél a kórház fotocellás ajtaján, azonnal melléd léptem!
- Még mindig emlékszem, hogy mérges voltam rád! Szó szerint elküldtelek a picsába!
- Egy levakarhatatlan pasinak gondoltál! - folytatta nevetve. Ekkor a plafon felé pillantottam, majd nevetve megráztam a fejem.
- Nem felejtem el, hogy randira hívtál!
- Én pedig azt nem, hogy nemet mondtál! - egy hirtelen mozdulattal megtámaszkodott felettem. A lábamat oldalra csúsztattam, és mélyen a szemébe néztem, amikor egy lassú és mély mozdulattal belém csúszott. Amikor mozogni kezdett, átkaroltam a nyakát, végig simítottam a hátát és felnyögtem. - De az fájt a legjobban, hogy tökön rúgtál! - súgta a fülembe.
- Mire számítottál, Nicholas Collins? - nyögtem hangosan. - Arra, hogy a mesterséges megtermékenyítésem után randizni fogok egy pasival, akivel előtte a forgóajtóba ragadtam?!
Másnap Nicholas egy olyan helyre vitt el, ahova eddig még soha. Az autópályán hajtottunk, miközben kezét gyengéden az ujjamra kulcsolta. Valami szokatlan és aggasztó volt a viselkedésében. At egész úton el sem engedte a kezem. Vezetés közben néha a hajába túrt, de a tekintete és a mimikája elárulta, hogy ezek nem olyan boldog percek. A tenyeremnél is jobban ismertem Nicholas-t, tudtam, hogy oka van annak, hogy így viselkedik. A kocsiban bizonytalanul fürkésztem az ívelt, erős állát, a kicsi borostáját és a tökéletesen megcsinált haját. Nicholas Collins különleges kisugárzással és tökéletes magatartásával örökre a szívem lakója lett. Amit iránta érzek, az nem csak megfogalmazhatatlan, de lehetetlen. Nem csak szerelem, de ez minden. Vele boldog vagyok. El tudom képzelni, hogy mellette öregszek meg, hogy majd mellette hajtom örök álomra a fejem. Nicholas Collins nem csak a férjem volt, hanem a gyermekeim édesapja és a férfi, aki örök időkre bezárta magát a szívembe. - Hova megyünk, Nicholas? - suttogtam, miközben lehajtottunk az autópályáról, majd egy homokos úton végig hajtva, Nicholas leparkol egy temető előtt. Amint megpillantottam a sírköveket, szomorúan elmosolyodtam és nyeltem egyet. Nicholas a kormányra simította a karját. Nem mondott semmit, csak hátra nyúlt és a kezébe vette a csokor virágot és egy kicsi szürke dobozt.
