|Nicholas Collins|

Huszonhatodik

Haliii! Bocsi ha ritkán vannak részek! A hétvégém végre szabad lesz és akkor tudok rész maratont írni nektek mert nagyon szeretek ezzel a történettel foglalkozni csak sajnos keveset vagyok itthon! Szeretném behozni a lemaradást a másik könyvemnél is, mert oda is szeretnék majd részeket hozni :)

_____________________

- Liam? - összeráncolt szemöldökkel pillantottam Nicholas szemébe, miközben szívószál segítségével ittam vizet. Nicholas egy percre sem hagyott magamra. Az ágyam mellett egy széken ült, miközben kimerültem próbált megnyugtatni engem és elmesélni azt, hogy mi történt a fiammal. A szívem szakadt meg, miközben végig hallgattam azt, hogy a fiamat nyílt törés miatt megműtötték. A műtét hosszú és kritikus volt. De megnyugodtam, hogy a műtét sikeres volt, viszont szomorú voltam a következmények miatt. A fizikai sérülésnél talán a lelki sérülés az, ami látszódni fog a fiamon. Nyolc évesen túlélt egy autó balesetet, ezért biztos voltam abban, hogy emlékezni fog a balesetre. Próbáltam felkészíteni magam arra, hogy Liam változni fog, hogy a baleset perceire mindig emlékezni fog, de a legfontosabbnak azt tartottam, hogy biztonságban legyen.

Nicholas nem nézett ki túlságosan jól. A karját gipszbe kötötték, a szeme alatt bevérzett lila seb volt. A halántékán egy nagyobb sebet varrtak össze. Miközben a sebes arcát néztem, rájöttem arra, hogy neki köszönhetem azt, hogy nem esett nagyobb bajunk. - Köszönöm - a kezére pillantottam, amivel a kezemet fogta. A szemöldökét barátságtalan ráncba húzta, látszólag nem értette, hogy miért voltam hálás. - Ha az én kicsi kocsimmal mentünk volna, akkor...akkor biztos, hogy nem éltük volna túl - könnyek között pislogtam, majd lassan az arcom felé nyúlt, hogy letörölje a könnyeimet. Nicholas erős volt, de láttam rajta, hogy lelkileg őt is megviselte a baleset. Éltünk, de ez nem azt jelentette, hogy minden zökkenőmentesen megy tovább. Gyógyulás. Felejtés. Szükségünk lesz egy hosszú pihenésre. Billy kijelentette, hogy félbe hagyják a forgatást, ezért Nicholas filmjének a megjelenése csúszni fog. Az újságírókhoz eljutott a hír és mindenki Nicholas Collins, a híres Hollywoodi filmcsillag balesetéről ír a neten. A cikkekben külön kiemelték azt, hogy az ősz végén érkező új kasszasiker filmje késni fog, a várható megjelenést tél végére írták. Nicholas Collins körül minden összedőlt. És miközben ő próbálta befogadni a változásokat, elviselni a pletykákat és azzal számolni, hogy a pályafutása veszélybe került, addig ő itt ült mellettem és a kezemet fogta. Fel sem fogtam, hogy Nicholas ebben a percben önzetlenül viselkedett és csak velem foglalkozott. - Sajnálom, hogy nem tudjátok tovább forgatni a filmet - fürkésztem a lila sebes arcát. Ő csak lesütötte a tekintetét, majd felvonta a szemöldökét. Mintha mondani szeretne valamit, de nem tudja, hogy hogy kezdje el. Az utóbbi időben megtanultam, hogy Nicholas Collins nem arrogáns és nem beképzelt. Egyszerűen csak meg kell tanulni kezelni őt.

- Vért adtam Liamnek - annyira meglepődtem, hogy a szemöldökömet ráncoltam, az alkarommal kicsit feltoltam magam, hogy a szemébe tudjak nézni. Ott ült mellettem a világ leggyönyörűbb férfija, miközben olyan dolgot mondott, amit nem akartam elhinni.