Egyetlen szabály van Nicholas Collins életében:
Semmiféle párkapcsolat vagy elköteleződés, csak alkalmi szex.
Nicholas Collins élete gyökeresen megváltozik egy szakítás után, miután felesége kellemetlen vizsgálatra küldi férjét. A felesége szerint...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sokan úgy tartják, hogy vannak olyan dolgok amik annyira meghatározzák az ember életét, hogy utána az emléket soha nem lesz képes elfelejteni. A meghatározó emlékek mind azt a célt szolgálják, hogy befolyásolják a jövőt és vele együtt a jelent is. Mi emberek érzékenyek vagyunk az emlékekre, akár kincsként tekintünk rájuk. Vannak olyan emlékek amiket vagy azért nem tudunk elfelejteni, mert olyan szép volt, vagy mert olyan rossz volt. A sors választja meg, hogy kinek melyik jutott. Ez ellen nem tudunk mit tenni, csupán tárt karokkal várjuk, bízva abban, hogy nem tesz minket teljesen tönkre. Találkozásom Jennával ébresztett fel engem arra, hogy a szívem mélyén megőriztem az első találkozásunk emlékét. Kilenc év telt el, de a pillantásától mégis ott éreztem magam, mint kilenc évvel ezelőtt a forgóajtóban ragadva.
Meglepődtem, hogy a szemem előtt majdnem a talajra zuhant, ezért minden erőmet összekaparva utána nyúltam. Még mindig emlékszem az illatára ami az orromba szökött. Az esetek többségében a nők seggére és mellére figyelek oda és nem az illatára. Viszont az illata felkeltette az érdeklődésem. Kilenc évvel ezelőtt megfogadtam magamnak, hogy egyszer megfejtem ezt a nőt. Válaszokat szeretnék arra, hogy miért nem rajong értem. A nők két oldalával találkoztam már. Azzal akik imádtak, és akik utáltak. Az utóbbi sajnos töbszőr előfordult, de az én személyiségemnek is megvan az oka.
Amikor jenna elfutott mellettem én hirtelen ötlet miatt utána futottam. Magamnak sem tudtam megmagyarázni, hogy miért indultam utána. Azt láttam rajta, hogy retteg valami miatt. Nem akartam egyedül elengedni. Jenna a rózsaszín kocsija mellé futott, majd remegő kezekkel halászta ki kicsi táskájából a kulcsot. A magán parkolóban állva minden mozdulatát figyeltem. Ő annyira koncentrált, hogy engem nem vett észre. Végül a válla felett egyenesen felém pillantott. Az autója ajtaját kinyitotta, beszállt a kormány mögé, de nem csukta be az ajtót. - Mi a baj?
- Ezt én akartam kérdezni! - apró mosollyal az arcomon hajoltam közel hozzá, megtámaszkodtam a kocsi szélén és egyenesen a szemébe pillantottam. - Kegyed fél valamitől!
- Hagyjuk ezt a dumát, mert nagyon nem érek rá! - arcvonásaiban láttam, hogy bizony itt nagy a baj, ezért most az egyszer félretettem a személyiségem, amit az évek alatt tökéletesre fejlesztettem: tökéletesen távol tudom magamtól tartani az embereket. Nekem csak ez számított.
- Baj történt - kérdés helyett csak kijelentettem, majd váratlanul megkerültem a kocsit és beültem mellé az anyósülésre. Jenna nagyokat pislogva a fejét rázta, az autót esze ágában sem volt elindítani. Bármennyire is hihetetlen, nekem is van egy kevésbé utálatos személyiségem, ami érzelmileg kurvára gyengévé tesz. Az érzelmek pedig nem nekem valóak. Ha érzek, akkor emlékezek. Ha emlékezek, akkor gyenge leszek. - Mivel látom, hogy érzelmileg nem stabil, úgy gondolom, hogy biztonságos, ha önnel tartok!
- Most azonnal szálljon ki a kocsimból! - normál körülmények között beszóltam volna neki, de helyette csak bekapcsoltam a biztonsági övet, szememre nyomtam a napszemüveget és hátra túrtam a hajam, jelezve. hogy én indulásra készen állok.
