Huszonhetedik

3.8K 202 15
                                    

- Anya! Gyönyörű vagy! - Liam lassan sétált felém, a műtött lábát kicsit húzta, de egyébként jól viselte az állapotát

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Anya! Gyönyörű vagy! - Liam lassan sétált felém, a műtött lábát kicsit húzta, de egyébként jól viselte az állapotát. El sem hiszi, hogy mennyire büszke vagyok rá és arra, hogy "felnőtt fejjel" kezeli a sérülését és szépen gyógyul a baleset óta. A vörös szűk ruhában előre hajoltam, hogy puszit nyomjak a homlokára. Liam válaszul fintorogva letörölte a homlokát. - Anya! Rúzsos lesz a homlokom! - nevetve megborzoltam a haját, majd fejét a mellkasomhoz húztam, hogy magamhoz tudjam ölelni.

- Kincsem! - suttogtam, államat pedig a fejére nyomtam. - Mindennél és mindenkinél fontosabb vagy nekem, ugye tudod? - kicsit eltoltam, hogy a szemébe tudjak nézni miközben csengettek. - Ma este a mama és a papa fog rád vigyázni! Megengedem, hogy egyél jégkrémet is - szigorúan feltettem a mutatóujjam, miközben Liam ajkára helyezte a mutatóujját.

- Randid lesz, anya? - mivel tudtam, hogy tudja, elnevettem magam és ajtót nyitottam anyának és apának, akik mosolyogva a kanapéra pakoltak. - Anyukámnak randija lesz! - bicegett anyához, aki előrehajolt és védelmező ölelésébe fogadta a barna hajú fiamat. Boldog voltam, hogy a történtekhez képest, Liamet szinte csak mosolyogni láthatom.

- És kivel lesz randija? - helyezte apa csípőre a kezét, miközben hallottam, hogy dudáltak. - Csak nem Nicholas Collins fogja elvinni a lányomat? - nézett végig rajtam. A baleset óta apa mindentől félt engem. Anyukámat is annyira megrázták a történtek, mint engem. Azt hiszem, hogy apa Nicholast okolja a történtek miatt, hiszen ő vezetett. Ez nem igazságos,ezért kicsit feszült köztünk a hangulat.

- És már meg is jött! Adj egy puszit anyának! - hajoltam Liam felé, majd mosolyogva magamhoz öleltem. - Mondtam neki, hogy nyugodtan ehet jégkrémet, viszont nem sokat! - pillantottam anya felé, aki kényelembe helyezte magát a kanapén. - Puszillak, hercegem! - intettem, majd kiléptem az ajtón és sóhajtva pillantottam a kapu felé. A második randinkra elegánsan akartam felöltözni, hiszen Nicholas említette, hogy nem mindennapi helyszínre szeretne engem elvinni. A pillangók életre keltek a gyomromban, amikor megpillantottam őt öltönyben és fehér ingben a fekete autónak támaszkodva. A látványa arra késztetett, hogy álljak meg, és alaposan mérjem őt végig. Nicholas elegáns öltözetben és tökéletesen megcsinált frizurájával azonnal levett a lábamról. A kezét kivette a nadrág zsebéből, majd egy udvarias mozdulattal kinyitotta nekem az autó ajtaját.

- Elképesztően gyönyörű vagy - nézett végig rajtam, miközben kezemmel megigazítottam a nyekkendőjét. Tetszett neki a mozdulatom, mert a sötét utcában a lámpa halvány fényében, az ajka szélébe harapott. - Felkészültél életed legszebb estéjére? - érdeklődött, mire a fejemet ráztam és oldalra biccentettem a fejem.

- Azt hiszem, hogy régóta készen állok kettőnkre - hajoltam hozzá, majd lehunyt szemmel megcsókoltam. Nicholas szenvedélyesen viszonozta, egyik kezével átkarolta a derekamat, majd csók közben elhajolt tőlem.

|Nicholas Collins|Where stories live. Discover now