Tizenötödik

3.8K 210 10
                                    

Nicholas Collins luxus autója páratlan kényelmet és hűvös klímát nyújtott nekem

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nicholas Collins luxus autója páratlan kényelmet és hűvös klímát nyújtott nekem. Annyira feszült voltam, hogy mozdulatlanul ültem mellette, miközben lopva pillantottam a kezére, amivel a kormányt fogta. Az interneten sokszor láttam olyan videókat, amibe férfiak fogják a kormányt. A nők szerint jól néz ki. Talán ez miatt nem tudtam levenni a szemem Nicholas kezéről, amivel a luxus autónak fekete bőr kormányát fogta. Az ujjai tökéletesen illeszkedtek a felületére. A vonzó erek megjelentek a kézfején. Lesütöttem a szemem, hogy ne lássa rajtam azt, hogy a látványától odáig vagyok. Miközben jobbra indekszelt nagyot nyelve néztem a kezét, amivel kifinomultan simította végig a kormányt fordulás közben. Megfeszültem és úgy gondoltam, hogy inkább a tájat nézem. Egy magas hídon haladtunk. Az autó felbőgött, miközben váltott a sebességen. Mosolyogva néztem, miközben a magas hídról megpillantottam a várost, az autókat és a tömeget. Tudtam, hogy melyik úton jártunk. A magas hídról be lehetett látni egész Hollywoodot. Páratlan volt a látvány. Nicholasra pillantottam, aki szótlanul vezetett tovább. Folyton azt hajtogattam, hogy ennek nincsen jelentősége, hogy Nicholasnak ez semmi. A baj az volt, hogy nekem több volt. Vonzónak találtam a jóképű, szótlan Nicholast, aki gyönyörű kezével fogta azt a kibaszottul gyönyörű kormányt. Úgy gondoltam, hogy megszakítom a kínos csendet. - Milyen híresnek lenni? - suttogtam, miközben lehajtottak egy lejtőn. Bal oldalon magas sziklák és nagyobb kövek húzódtak, ezért kicsit előre hajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem őket. Úgy láttam, hogy most hajtottunk ki a városból, mert az utunkat sziklák és zöld bokrok követték. Nicholas halvány mosolyra húzta az ajkát, közben növelte a sebességet, ezért jobban kapaszkodtam. - Vagy nem szeretne beszélni erről - suttogtam, de ekkor hirtelen balra indekszelt. Az autó hirtelen verte fel a port, miközben a homokos útra értünk. Hunyorogva pillantottam előre, Nicholas pedig tovább hajtott. - Azért érdekelne! Hogy szokott telni egy "átlagos" napja? - tettem idézőjelbe a kezemet. Nicholas ekkor nevette el magát.

- Jenna, én nem az elnők vagyok! A napjaim ugyanúgy telnek, mint magának, vagy bárki másnak - kicsit lassított, miközben tovább haladtunk a homokos úton.

- De maga egy filmsztár! Az emberek képernyőkön látják viszont magát! - pillantottam rá. - Ez több mint elképesztő! - suttogtam, miközben leparkolt egy sűrű erdő előtt. Kíváncsian pillantottam előre. Nem láttam a sűrű növényzet közé. Csak trópusi fákat és néhány pálma fát láttam magam előtt, ezért összeráncolt szemöldökkel nyitottam ki a kocsi ajtaját. - Tehát egy nyugodt helyre hozott engem - Nicholasra pillantottam, aki a szemére helyezte a napszemüveget és bezárta a óz autó ajtaját.

- Mindig ilyen sokat beszél? - állt mellém, majd rám pillantott. Szégyenlősen vállat vontam, mert erre nem tudtam válaszolni. Ha izgatott vagyok, akkor sokat beszélek. Ha félek valamitől, akkor inkább meg sem szólalok. Most a kettő dolgot éreztem egyszerre. Féltem, hogy érezni fogok valamit Nicholas Collins iránt, közben izgatott voltam, mert látni akartam a helyet, ahova elhozott engem. - Menjünk - egy elegáns mozdulattal mutatta nekem az utat, majd egyszerre indultunk meg a fűben sétálva. A fű nem volt hosszú, ezért kényelmesen tudtam a szandálban sétálni. Kettő magasabb fa között sétáltunk át, miközben egy kitaposott ösvény fogadott minket. - A végén lesz! Maximum két perc - mellettem sétált, miközben beszívtam a természet friss illatát.

|Nicholas Collins|Where stories live. Discover now