Negyvenkettedik

3.3K 186 18
                                    

Enyhén fújt a szél, ezért Jenna és én egyforma homok színű dzsekit vettünk fel

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Enyhén fújt a szél, ezért Jenna és én egyforma homok színű dzsekit vettünk fel. Ahhoz felvettünk egy fekete farmert és egy bőr bakancsot. A kiránduláshoz mindent vittünk magunkkal amire szükségünk volt. Jenna magához vette a fehér háti táskát, ezért fényképezőgépet, kulcsot vízzel, térképet és szendvicseket is pakoltunk. Izgatottak voltunk, de leginkább Liam volt az, aki minden percben vigyorgott. Azt tanácsoltam Jennának, hogy sétáljunk végig az Andrássy úton, hiszen gyönyörű épületek vannak ott. A járdán sétálva Liam néha befogta a fülét, hiszen az autók és a motorok is gyorsan elhajtottak előttünk. - Apa! Az milyen épület? - Liam mellém futott, miközben balra, az út túloldalára mutatott. A fekete napszemüveg lencséje mögött összeráncolt szemöldökkel fürkésztem a szürke, majdnem kék színű épületet, ami az utca sarkán volt. Az épület magas volt, a tetején különleges betűk álltak. A műveltségemnek köszönhetően, egy pillantás alatt eltudtam dönteni, hogy ez bizony a Terror háza. Mivel Jenna is kíváncsi fürkészte az arcomat, próbáltam nem a szépségére, hanem a magas, szürke épületre figyelni.

- Ez a Terror háza! - válaszoltam hangosan, mert au úton egy fehér limuzin hajtott el, a tetején fiatal nők kiabáltak és kezüket a magasba emelve videózták az utat.

- Terror háza? - Jenna megigazította a hátra fogott haját. A frizurája tökéletes volt, szorosan hátra volt fogva, a tincsei fényesen simultak a fejére. A mosolyát jobban kiemelte a hófehér gyöngy nyaklánc, aminek párja a fülében csillogott.

- A háromemeletes, neoreneszánsz épület 1880 - ban Feszty Adolf tervei alapján polgári lakóháznak épült. Kiállításai a magyarországi kommunista és fasiszta rezsimek áldozatainak állítanak emléket, beleértve azokat, akiket az épületben tartottak fogva, vallattak, kínoztak és öltek meg. Az állandó kiállítás az országnak a náci Németországhoz és a Szovjetunióhoz fűződő viszonyát ábrázolja a megszállás és elnyomás éveiben - összeráncolt szemöldökkel húztam magamhoz Jennát, miközben gondolkodtam, hogy mit meséljek még az épületről, de igazából ennyi jutott az eszembe. - Azt mondják, hogy az alagsorban vannak kínzókamrák, akasztófák, börtön cellák és minden olyan eszköz, ami az ember megcsonkítására szolgál! - ekkor kezemet Liam vállára helyeztem, mert láttam rajta, hogy nem tetszik neki amit mondtam. - De ezek ártalmatlanok! Ártalmatlanok! - lehajoltam hozzá, szorosan magamhoz húztam és vigyorogva puszikat nyomtam a hajára.

- Akkor jó apa! Azt tudom, hogy oda be nem szeretnék menni! - pillantott a Terror háza felé. A keskeny bejárat előtt külföldiek, turisták és magyarok álltak, hogy jegyet tudjanak venni. Miközben fújt a szél összehúztam magamon a dzsekimet, majd Jenna kezét a számhoz emeltem, hogy puszit adjak neki.

- Estére van egy meglepetésem! - suttogtam Liam hátát fürkészve, aki előttünk sétált a pesti járdán.

- Meglepetés?! - hozzám nyúlt, a napszemüveget levette rólam és vigyorogva a szemére helyezte. - Már alig várom! - suttogta, miközben végig néztem rajta.

|Nicholas Collins|Where stories live. Discover now