Another level (MYG ff.) /+18

42. rész: Bélféreg

Megpillantom a hamu között a tükröt. Azt a tükröt, amiben először megláttam, s szememből utat törnek a könnyek, akárcsak egy kisfiúnak. Kiemelem a tükröt a hamvakból és magamhoz szorítom. Ráesnek könny cseppjeim, zihálva borulok a padlóra. Nem fogtam fel a súlyát a tettemnek, s végül kirajzolódott a kérdésre kapott válasz. Nem, nem éri meg az elvesztését a felszabadulás reménye. Bűntudattal lehet élni, de szerelem és szenvedély nélkül nem. Rettenetes a hiánya és csak most fogom fel, azért öltem, hogy ne öljek többet. De mikor megláttam azt a faszit, a gyilkolás vágya ismét bennem volt. Igaza volt, nem miatta gyilkoltam, ez bennem van és félek, bennem is marad. Belealszok a zokogásba és ismét megnyílik előttem az álmok világa.

" Miért hiszed, hogy eltüntethetsz? " hangzik a kérdés és meglátom egy kövön ülve, szerelmemet. Lábai keresztbe téve, s ugyanúgy pislog rám, mint általában. " Nem tudom, nem téged akarlak eltüntetni, hiszen téged szeretlek" válaszolom, de csak felkacag, s hangja ismét olyan angyali, mint először. " Akit szeretünk, azt nem égetjük el. " mosolyog rám és hív közelebb két ujjal. Odasétálok, és felnézek rá. " Jó hír neked, nem tudsz ilyen könnyen megsemmisíteni. Viszont, azt a ribancot tüntesd el, látod, most is bajt okozott" taglalja " Értelmesebb vagy te ennél" simítja tenyerét arcomra és tűnik el.

Felébredek, már reggel van. A napsugarak besütnek az ablakon és ismét meglátom a kis fekete varjút az ablakban, ami eszembe juttatja anyámat. Basszus, a baba!

Kezemben a tükörrel megyek vissza a szobába és teszem azt az ágyba, a baba mellé. Visszahelyezkedek anyám mellé és folytatom lecibálását. Ő büdösebb, mint a többiek, mégis van gyomrom hozzá. 

Nyílik az ajtó és tudom, hogy a csaj az. - Mit akarsz? -kérdezem, de csak óvatosan belép.- Hát...kéne valami étel és valami ital a testvéremnek mielőtt elmegy és a konyhában elfogyott -magyarázza, mire felállok. - Menj ki, majd én adok neki. -tolom ki és megyek le vele. 

Lemegyek a pincébe és tölteni készülök, de akkor megpillantom azt a hordót. Tökéletes bosszú. Nem fog meghalni, de megfizet. Elvigyorodva odalépek hozzá és elmerítem a poharat. Nézem, ahogy a poshadt nedű belefolyik és eláztatja. Mikor félig megtelik, öntök bele sima, egészséges bort is, ezzel elnyomva ízét és szagát. 

Felviszem, majd a srác elé teszem. Gyanakodva néz rám. - Ejnye, ne nézz így a házigazdára. Te jöttél egy gyilkos házába. -porolom le kezeim és nézek rá. Remegő kézzel megfogja, majd testvérére néz, aki csak nagyot nyelve bólint. Bízik bennem...mindjárt nem fog.