Another level (MYG ff.) /+18

44. rész: Halottnak a csók

Közelebb sétálok a tükörhöz és ismét éberen figyelem fekete tekintetét. - Na mi az? Ilyen fura, hogy látsz? -kérdezi és lépne ki a tükörből de beleütközik.- A jó kurva életbe, hogy mindig elfelejtem! -szitkozódik egy sort és megdörzsöli fájó fejét.- Köszönhetően a magánakciódnak, nem tudok odamenni, nem tudsz megérinteni, csak ezen keresztül tudsz látni, meg álmodban -magyarázza és ül vissza a kis kőre. - De mentségedre szóljon, legalább nyaralok -lóbálja lábait a tengerben és néz rám.- Meg fog halni? -kérdezi, mire bólintok.- Valószínű -ülök le kezemben a tükörrel- Nem úgy volt, hogy nem akarsz többet ölni? -érdeklődve kérdezi, de van benne egy kis szemrehányás is.- De, de rájöttem, hogy ehhez még ölnöm kell. Ahhoz, hogy lezárhassam ezt még meg kell ölnöm pár személyt és aztán vezekelhetek érte. -vázolom fel neki elméletem, mire csak hosszasan gondolkodóba esik.- Ebbe én is benne vagyok? -teszi fel a kérdést, de nem néz rám.- Igen, vagy legalább csak távol maradni tőled. Még ha fájni is fog.- taglalom, de csak cinikusan felnevet.

- Nem tudsz elengedni, a te érdekedben képtelen lennél rá, ahhoz túlzottan szeretsz. De, ahogy akarod, próbáld meg, maximum nem sikerül és hullákat hagysz, bár ez nem feltétlen baj -fejezi be és tűnik el a tükörből. 

Visszateszem a körtükröt és visszafekszem az ágyba. Anyám babája szemez velem, miközben elalszom. 

Reggel hangos bömbölésre ébredek, ami több, mint valószínű, hogy attól a lánytól jön. Nyűgösen kikelek az ágyból és lemegyek hozzá. - Mi van már me- amint leérek megpillantom, hogy a testvéréből ezerszámra másznak ki a csúszó-mászók. A bőrét hasítják át és szeme mellől is előjönnek. Körmei alól és egész teste felületéből áradnak az undorító férgek. Bélférges lett. 

- Hát...ez hamar előrehaladott stádiumba lépett - jegyzem meg és kapom fel a csávót. Kiviszem az udvarra és ledobom a fűre. Kezembe veszek egy kést, bevágom hasát, mire a mellettem sokkosan álló lány felsikít. - Most mi az? Nem látod, hogy halott?! -kérdezem és vágom tovább, de csak zokogását hallom.- Nyugodj már meg, tudtad, hogy ez lesz, menj be. -utasítom de csak mellettem zokog.- Végignézed, ahogy kibelezem? -kérdezem hátrafordulva, de csak gyorsan megrázza fejét. A késre néz, majd rám. Látom, hogy valami átszalad az agyán.- Cicám, ahhoz, hogy leszúrj te kevés vagy, szóval légy jó kislány és menj be.- tuszkolom be a házba, mire engedelmesen bent marad.