Another level (MYG ff.) /+18

32. rész: Pohárnyi keserűség

Yoongi pov.:

Azt hiszi nem hallom?! Teljesen hülyének néz?! 

Az ajtó mögül figyelem, ahogy megszegi a megállapodásunk legfontosabb szabályát. Hosszan kifújom a levegőt és fej rázva megyek vissza a zongorám mögé és ülök le ismét a kisszékre. Valahogy meg kell tanítanom neki, hogy kivel is áll szemben. Csak egy kislány...ch.

- Jujj, nagyon kattogsz -érzem meg nyugtató leheletét nyakamon, mi egy kis sóhajt facsar ki belőlem.- Felhívott valakit -közlöm és túrok hajamba idegesen. Nem válaszol, csupán csak fekete ködöt látok meg körülötte, s szemeit vérbe ömleni.- Mmost mi az? -fordulok szembe vele, hogy ne a zongora feletti tükörből kémleljem. - Megmondtam, hogy ez lesz. Mégis mit gondoltál?! Csak egy naiv kislány, akármennyire el akarja veled hitetni, hogy ez nem így van, nem lenne szabad csapdába esned. Mégis mivel győzött meg arról, hogy az amit műveltek jó ötlet?! -fakad ki teljesen, de nem hadonászik, nem csapkod, mint ahogy egy átlag dühös nő tenné. Csak áll egy helyben, s csak hangjából, s szavaiból vehető ki idegállapota. 

- Csak láttam benne valamit...nem félt tőlem, ami elég ritka...- vallom be és nézek le.- Persze, hogy az, mivel nem találkozol emberekkel és ez így is van jól. -emeli fentebb hangját. - De szerelmem, nyugodj meg, megoldjuk. -próbálom lecsillapítani, de mintha meg sem hallaná.- Meg kell bűnhődnie, neked pedig tanulnod kell belőle. -felvesz egy üvegpoharat és szeméhez illeszti. 

A pohár elkezd megtelni vérrel, ami szemeiből ömlik. Ahogy a pohárba érkezik, minden vércsepp felcsapódik, s a falra pattan, amit vörösre fest. Mikor az üveg megtelik, szemeiből a vér kifogy, s ismét tömör fekete szempárjait látom. - Idd meg! -nyomja kezembe, mire riadtan nézek rá.- Miért? -kérdezem, de csak elnyitja ajkaim.- Csak tedd meg, tudod, hogy sosem ártanék neked -dönti meg picit a poharat, s önti torkomra a feketés vöröses, keserűsen vasízű nedvességet. Nyálkás, darabos, s kegyetlenül keserű. Szinte ihatatlan, de valahogy mégis sikerül lefolyatnom a pohár tartalmát a torkomon. 

Ereim megdagadnak, szemeim bevérzenek, s átjár a bizsergés. Kiráz a hideg, fázni kezdek és felforr a vérem. Hirtelen minden világosabb, tisztább és hatalmasra nő a bosszúvágy. 

- Ügyes. Most állj fel és engedd el a zongorát. -parancsolja, amit kérdés nélkül teszek meg. Eltűnik, s vele együtt az ismeretlen, új érzés is. A hőmérsékletem újra normális, a szemeim is tiszták és megnyugszom.