12. rész: Sikerfény

52 2 0
                                    

Miközben chips-sel a kezemben bújom az adatlapokat, amiket a elmúlt 5 évben nyilvánosságra hoztak, hiper sebességgel vágódik ki az ajtó és lép be a testvérem. Jeon Jungkook, a kaszinók királya...legalábbis amíg kártyát kell osztani és italokat felszolgálni. - Sziaa -köszönök oda neki, de rá sem nézek, csak folytatom a keresgélést- Szia -nyom puszit fejemre és huppan mellém- Mi jót csinálsz? -kérdezi, mire bennem mintha csak felkapcsoltak volna egy villanyt

- Mondd, hogy tudsz valami jó sztorit, amit nem hoztak nyilvánosságra, de van bizonyíték és neked mesélték! Annyi részeg ember jár abba a kaszinóba, az egyik csak kotyogott valamit -nézek rá boci szemekkel, mire felkuncog.- Min vagy már besózva így megint? -kérdezi mosolyogva- A kiadó a csőd szélén áll, csak úgy tarthatom meg az állásom, ha találok egy ép kéz láb sztorit, ami igaz -informálom és fordulok vissza a laptopomhoz. - Ami azt illeti, hallottam egy Daegu-i gyilkosról. Nem sokan ismerik, ami azt illeti. De az egyik kártyapartin megemlítette egy olyan 50 éves faszi, igaz már egy kicsit be volt csípve de lehet igaza volt. Elméletileg sehol sem hozták le, és a mai napig nem kapták el -magyarázza, amit csillogó szemekkel hallgatok

- Hol tudok adatokat gyűjteni? -csapom le a gépet.- Daegu-ban ez már amolyan népmese szerű, ha ott rákérdezel, tudni fogják -teszi le laptopom és néz rám, mire csak egy óriásit bólintok.- Holnap reggel indulok -borzolom össze haját és megyek a szobámba. Egy lakásban élünk Seoul szélén, mivel a szüleink már azt akarták, hogy elköltözzünk, de annyira jó testvérek voltunk és vagyunk is a mai napig, hogy nem bírtuk egymás nélkül. Egyszerűen az évek alatt megszoktuk a másik 0-24-es jelenlétét és tekintve, hogy nem volt sok pénzünk meg kapcsolataink sem, úgy döntöttünk, hogy össze költözünk.

Ami azt illeti, másnap tényleg felszállok egy vonatra és elindulok a városkába. A vonaton nincsenek sokan, tekintve, hogy Daegu nem egy turistaközpont. A vonat ülései kopottasak és néhol még ki is vannak szakadva. Ez az egyetlen járat, ami még jár oda. Mióta polgármestert váltottak, az addig is kicsi városka, teljesen leépült. Szinte semmilyen munkalehetőség nincs, s mint megtudtam, az utolsó állásokat a helyi szénbánya biztosította, ám mikor elfogyott a szén, nem tudták miből finanszírozni a további munkálatokat, így több száz ember maradt munka nélkül, s azok családjai. 

Another level (MYG ff.) /+18Donde viven las historias. Descúbrelo ahora