Another level (MYG ff.) /+18

28. rész: Beteges párhuzam

Jia pov.:

A látvány ahogy a semmit öleli, teljesen lesokkolt. De az még jobban, hogy nem is tagadja, tényleg elhiszi, hogy valami beteges zongoradémon az élete szerelme. Na igen, ez volt az a pont, ahol többről kezdett szólni, mint egy cikk....meg akartam menteni...

Még ha tényleg ott van és nem csak beképzeli, akkor is beteges, hogy beleszeressen...segítségre lesz szükségem, ugyanis ez bonyolultabb, mint azt valaha is képzeltem. A bokám már jobban van, így tudok mozogni, de azért tekintve, hogy nem akarok elmenni Szöul-ig és nem telefonálok, mert az lenyomozható, csak a kézi verzió maradt. 

Ahogy látom Yoongit eltűnni az ajtó mögött, keresek valami opciót amivel értesíthetem Jungkookot. Posta itt nincs, telefon esélytelen, postagalambot meg csak nem küldök. Erősen kezdek agyalni, de semmi ötletem sincsen. Egyedül biztos nem tudom ezt megoldani, ahhoz kevés vagyok, de ő rengeteg emberrel beszél...ért hozzájuk.

Yoongi pov.:

Szobámba visszamenve az ágyra ülök. Későre jár és eléggé fárasztó nap volt, de a pihenés nem az egyetlen vágyam most. Őt akarom, mellettem, de tudom, ha a zongora nem szól, nem tud itt lenni. A fal felé fordulok és betakarózok. Olyan hajnali 1 lehet, így csak összegömbölyödöm és próbálok aludni, ami szokás szerint fáradtan sem olyan egyszerű. Hiányzik...mindene. Hiányzik a szeme, az érintése, az illata, a hangja, egyszóval mindene....érezni akarom....alvás közben is.

Másnap reggel hangos csörömpölésre kelek, mire kimászok az ágyból és kómásak kiballagok a konyhába. A kis barna kuktáskodik, éppen valami szalonna szerűt készít. Odamegyek hozzá, mire picit megugrik- Oh, szia, ma tovább kéne mesélned a sztorit -kéri és tesz ki egy-egy adagot két tányérra. Csak fáradtan bólintok egyet és enni kezdek, de azért előtte megszagolom- Nyugi, nem mérgeztem meg -mondja és kezd el enni ő is.- Viszont ez a te szerelmed nagyon para....vagyis....látta már bárki őt? -kérdezi, mire csak egy szigorú nézést kap válaszul.- Neked erről semmit sem kell tudnod, ez nem tartozik a cikkhez, ez a magánéletem....mondjuk a többi is. -vonom meg vállam és mikor végzek a kajálással csak bemegyek. Vissza a szobámba, mint minden nap. 

Ismét a zongora elé ülök és mikor játszani kezdek, megpillantom a várva várt nőt. Itt van, mint mindig, hogy mennyei hangjával kísérje játékom dallamát, itt van, hogy zenémnek angyala lehessen, hogy benne öltsön testet a zene. Akárcsak egy közvetítő, mint a fiú aki a vak bácsinak olvas fel, s innen nézve ez valami beteges párhuzamot képez.