Another level (MYG ff.) /+18

15. rész: A kuruzsló

- Tudod, nem tudok sokat, csupán a tényeket. Nem ismertem a családját, de azt hallottam, hogy az apja részeges típus volt. Olyan tütükézős és igencsak erőszakos. Az édesanyja vajszívű teremtés volt, mindenki szerette aki ismerte, pontosan ezért tartják őrültnek a gyilkost. Miután az apja meghalt, azt beszélik cserbenhagyásos gázolásban, a család elszegényedett. Ehhez nem kell ismerni őket, hiszen nem egyedülálló a történet, rengeteg családdal megesett már az elmúlt 50 évben. Aztán egyik este, senki sem tudja az okát, a miértjét vagy a körülményeket, de az egyik turista látta, ahogyan egy lapáttal vágja le a tulajdon édesanyja fejét, a saját kertjükben. Ezután ráhívta a rendőrséget, s a találkozás után, senki sem látta többet azt a két rendőrt. Ekkor szüntették be a rendőrséget. Ők voltak az utolsó itt maradt fegyőrök. Azóta senki sem látta a gyilkost, senki sem hallott felőle, s aki még megmeri közelíteni a házat, száz méterről is hallja, kísérteties zongorajátékát. Egyesek úgy tartják, valamiféle kapcsolatban áll a túlvilággal, amitől megőrült. Egyesek szerint, eladta a lelkét az ördögnek a zongoratudásáért cserébe, ugyanis a családjában senki sem értett a hangszerekhez különösebben. Mások úgy gondolják, valami szerelmi kapcsolatot ápol a zongorával, de az igazat senki sem tudja, s elképzelni sem merjük a valóságot. -zárja le kísérteties meséjét.

- Mégis hány éve mindennek? -kérdezem, s a hideg fut végig a hátamon ettől a mesétől- Nem számolja már azt senki, de nem lehet több egy fél emberöltőnél. - válaszolja tömören, s hangja bemelegedni látszik, mivel már közel sem olyan érdes- És mégis miért nem jelentette fel senki? Vagy legalább hozták a sajtó tudomására? -teszem fel következő kérdésem, s jegyzetelek mindent sűrűn- Jelenteni?! A tulajdon édesanyját megölte, s aztán azt a két ártatlan rendőrt is, nem ér ez annyit, hogy többen meghalljanak. Úgy tűnik, hogyha nem zavarják, ő sem zavar senkit, nem hiányzik az nekünk, hogy ismét gyilkolni kezdjen. Én azt mondom, ne ébresszük fel az alvó oroszlánt! -hallom hangjában az őszinte félelmet és a beletörődést.- Figyelj csak, mi már mind öregek vagyunk, féllábbal a sírban, legtöbbünknek nincs más vágya, csupán békésen akarunk meghalni és kiélvezni az utolsó napokat, amennyire lehet. A fiatalok mind elmentek, nincs az már öt évecske sem, s a város kihal. Mi, itt lakók, nem látjuk értelmét megbolygatni az álló vizet. Öt év sincsen és már egyedül lesz a városban. Már senki sem jön ide, senkit sem fog bántani, mi pedig nem akarjuk növelni a véres listáját. -fejezi be- Ezért kérlek téged is, hagyd őt békén! -kéri, bár inkább felszólításnak hat.