Another level (MYG ff.) /+18

41. rész: Tűz martaléka

Szemeimben visszatükröződnek a tetőig csapódó lángok. Nézem, ahogy az egykori királynőm a tűz martaléka lesz. Hogy az, amiért anyám az életét adta, most hamuvá ég. A vért lemossa a tűz, s feketére festi az egykor jádeszerű billentyűket. A tükör kormosodik és a tűz tovább terjed. Csendben állva nézem, ahogy mindenemet felemészti a tűz, s szememből lefolyik egy könnycsepp szerelmem sírhelye felett.

Reménykedek benne, hogy eltűnik és ezzel a végét vehetem ezeknek a véres éveknek, de valahol....valahol mélyen mégis azt kívánom, hogy élje túl. Hogy ne tűnjön el, hogy maradjon velem bármi áron. Valahol magamban hagyni akarom, hogy felemésszen és tönkretegyen teljesen. Ha csak magamról lenne szó, ez a tűz sosem történt volna meg...de vigyáznom kell másokra is. Nem engedhetem, hogy emiatt a szerelem miatt holttestek borítsák a teljes házat. Hogy a helyet rettegésben tartsam. 

Letörlöm arcomról a könnycseppet és elkezdem elállítani a tüzet, mely a zongora leégése után szinte mintha megérezte volna, lelassul. Sikeresen eloltom, így nem borul az egész ház feketébe. Még egyszer, utoljára végignézek a hamvakon és behúzom az ajtót. 

Jia rám néz, de én csak anyámék szobájába megyek. Magamra zárom az ajtót és visszaülök a babákhoz. Elkezdem lehúzni a bőrt anyámról is, de mikor belekezdenék, a főbejárat nyitódását hallom. Leteszem anyám testét és odamegyek a hangforráshoz. Egy velem kb. egy korú férfi áll az ajtóban és ölelgeti Jia-t. 

- Ez ki? -kérem számon a lányt, mire csak összehúzza magát.- Kérdeztem valamit! -emelem meg kicsit a hangom.- Uhm...ő...ő a testvérem. -válaszolja, ami áramütésként ér.- Te hívtad ide? -kérdezem és megyek közelebb hozzájuk. Nem válaszol.- AZT KÉRDEZTEM, HOGY TE HÍVTAD-E IDE? - üvöltök rá - IIgenh- fakad sírva és válaszol.- És mi volt az alku? -teszem fel a kérdést már kevésbé ingerült hangnemben.- Aazh, hogy nem hozhatok ide senkit és nem beszélhetek senkivel.- válaszolja.

- Hallottam, amikor felhívtad, de voltam annyira naiv, hogy higgyek abban, hogy bízhatok benned ezek után is, így tettem egy ígéretet. -nézek rá, de csak összekuporodva néz fel rám.- Ez bizony árulásnak minősül, de egyszer és utoljára nézem el neked. De a testvérednek hallgatnia kell. -vázolom fel és megyek vissza, azonban most a saját szobámba. 

Ilyenkor nincs itt. Miattam nincs itt, pedig most nagyobb szükség lenne rá, mint valaha. Mégis mit tegyek egyedül? Mi lenne erre a jó megoldás? Igaza volt...nem lett volna szabad idehoznom, de nekem ide kellett engednem ezt a fruskát...