47. rész: Megbánni és meggyónni

29 2 0
                                    

- Mit fogsz tenni? -szól hozzám, a baba elkészülte után. Észreveszem, hogy az ablakban ismét ott ül kis fekete barátom, így hát odamegyek hozzá, figyelmen kívül hagyva zongorám nőjének kérdését. Kíváncsi szemeit újra rám szegezi, majd elrepül a távolba. Szemmel kísérem útját, s a látóhatáron feltűnik egy templom. 

- Oda -mutatok egyenesen a templomra.- A templomba? -kérdezi meg az egyértelműt.- Igen, kántornak...persze, csak az orgona mögött ülnék.- magyarázom, mire szakaszosan bólint.- És, hogyan akarsz bekerülni? -érdeklődik tovább, mire felé fordulok. - Kolostorba vonulok...onnan a legegyszerűbb bekerülni. -vázolom röviden, de nem tudja elrejteni kuncogását. 

-- 1 héttel később --

A bőrönd összepakolva, a tükör eltéve és a babák is egy külön bőröndben vannak. Indulhatunk. 

Közeledvén a St. Maurus kolostorhoz, egyre gyorsul szívverésem és megvallom őszintén, rettegem az elutasítástól. Bekopogom, mire egy talpig feketébe öltözött faszi fogad, és int, hogy menjek be, így hát követem a cuccaimmal együtt. 

Leültet egy szobába, ahol félhomály uralkodik. Velem szemben foglal helyet és szemeimbe néz. - Legyen őszinte, uram, hiszen az Úr figyeli minden lépésünket -mondja ki ezen mondatot, mire nyelek egy óriásit. Háát...akkor a nagyfater nem lehet valami lelkes velem kapcsolatban.- Uhm, igazából, jobban szeretnék beszélni önnel egy gyóntatás keretein beül -magyarázom neki, mivel nem szeretnék börtönbe menni. Rafináltabb vagyok én annál, hogy papi titoktartás nélkül gyónjak.- Ahogy óhajtja -ezek szerint pap a fickó.

Odasétálok a gyóntatófülkéhez, de amint átlépem, valami fura borzongás jár át. Leülök az ezer éve nem használt, fekete, díszített falapra és megvárom míg a pap is beül. Mikor ez megtörténik, veszek egy mély levegőt és belekezdek.

- Tudja, atyám, az életem nem volt könnyű, embereket öltem, köztük a saját anyámat is - kicsit megállok, hagyok időt a feldolgozásra, de szinte látom, ahogy lélegzete vágja a levegőt.- Sajnálatos módon minden próbálkozásom a megváltás elnyerésére, kudarcba fulladt...így hát idejöttem, hiszen ha valahol, akkor itt biztosan sikerül a megtisztulás, már ha valaha is méltó lehetek rá. Illetve másik szenvedélyemnek is hódolnék, ami nem más, mint a zongora -magyarázom el neki nagy vonalakban. 

A pap óriási levegőt vesz, talán kicsit meg is ijedt, de csak ennyit mond.- Bűneid megbocsáttathatnak, hiszen Jézus mondja: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek." -ezzel kilép a gyóntatóból, s, mint, aki babgulyást evett, úgy távozik a helyiségből. 

Another level (MYG ff.) /+18Where stories live. Discover now