43. rész: Tollak és angyalarc

45 2 0
                                    

Visszamegyek anyám szobájába és folytatom a babakészítést. Ismét összevarrom az anyagot és a kotyogós szemeket. Ez most fekete anyagból készül és szemei is feketék, mint anyámnak voltak. Az anyagba belevarrom a parókát, mely hollófeketén csillog. Szemei kétszer akkorák, mint a többinek és ujjait hagyom kilógni. Körmöket rakasztok neki, amiket feketére festek, majd műszempillát. Szemét tussal kifestem és vízvonalát is kihúzom. Állkapcsa ezúttal nem lóg ki, hanem egy csőr szerű részt varrok oda, mint egy varjúnak. Melleihez több anyagot teszek és hátára tollas vázat erősítek, melyek fekete szárnyait képezik. Lábára magassarkút ragasztok, így képes megállni. Felállítom, de eldől.

Morgolódva egyensúlyozom ki, egészen addig amíg meg nem áll. Mikor végre felállítom a két lábára és támaszték nélkül megáll, csak egy sikolyt hallok lentről. Otthagyom a babát és lesietek. A csávó a padlón fekszik, a lány pedig mellette áll, kicsit sokkosan és ijedten. Közelebb sétálok és felemelem a srácot, majd a lány szobájába viszem és az ágyba teszem.- Mégis mi van  vele? - kérdezi féltő hangon.- Csak kimerült, majd felébred -válaszolom és mennék ki, de megfogja karom- Biztos, hogy nem tettél vele semmit? -néz rám félve. Elé guggolok. - Megmondtam, hogy nem bántalak,de azt nem, hogy őt sem -simítok arcára, mire szemei villámokat szórnak.- Nem hinném, hogy belehal, de ha mégis az kizárólag a te hibád -jegyzem meg és megyek most már végleg ki. 

Csak sokkos zihálását hallom és lépteit. Bizonyára a testvére ágyához rohan. Cinikusan kuncogva megyek vissza a szobába és pakolok össze. Meglepően sok itt a felesleg, ahhoz képest, hogy mennyi babát csináltam. De a legbüszkébb akkor is az anyámra vagyok. Tökéletes lett és még a sminkelésben sem kellett annak a csajnak a segítsége. Elégedetten fekszem be az ágyba a többi baba közé és nyom el az álom ismét. 

" Megint nem fogadod meg a tanácsom, tekintettel arra, hogy mi lett belőle legutóbb" hallom meg az ismerős hangot. " Nem azt mondtam, hogy a testvérét iktasd ki, a csaj a hibás mindenért! Mi az isten van veled?! Szereted? "kérdezi cinikusan kérdőre vonva. " Te hülye vagy, dehogy szeretem, de dugnom kell valakit, a csávóba nem fogok beleélvezni! Gondolkozz már!" magyarázom el neki." Jogos, de a  csávó nem tehet semmiről, a csaj rángatta bele, szóval baszd halálra vagy mit tudom én, csak kezdj ezzel valamit. Azt is elérte, hogy ki akarj irtani." mondja szemrehányón, mire csak megforgatom szemeim. " De legalább már nem változom kutyává a zongorádtól. Lásd be, az egy szar döntés volt" mondom neki, mire ő forgatja meg szemeit. " Szükség volt rá, de még így sem értem el a célom" javít ki és tűnik el ismét. 

Felriadok és felülök, mikor megpillantom arcát a tükörben. Hát itt van.

Another level (MYG ff.) /+18Onde histórias criam vida. Descubra agora