Az őrült légkörnek anyám vetett véget, ahogy belépett a szobába. Minden elhalkult, s a zongorajátékom is abbamaradt. Rákaptam tekintetem, de csak dühös és rémült arcát vettem észre, majd így szólt " Elég volt! Az én házamban ez a zongora többet nem fog szólni"
Kijelentette, amitől a legjobban féltem előtte, de most abszolút nem töltött el félelemmel, ezt követően magam sem tudtam miért, kitört belőlem a nevetés. Furcsán nézett rám, de ez kicsit sem zavart akkor. Csak felálltam és közelebb mentem hozzá. Innentől kezdve, minden másodpercre pontosan emlékszem, akárcsak egy százszor visszajátszott filmjelenetre. Lassan elé értem, s esélye sem volt reagálni, hiszen ujjaim, melyek én szememben csontossá, s porcossá váltak, körülfonták anyám gyenge nyakát. Hirtelen emeltem meg, s vittem szemrebbenés nélkül az udvarra.
Kiérve ledobtam, s tőle pár méterre is hallottam csontjának recsegő, ropogó hangját, ahogy találkozott a földdel. Élesen vigyorogva néztem szét, s szinte azonnal szemet szúrt az otthagyott kerti lapát. Odasiettem, de megragadta hosszú, érdes ujjaival ruhám alját. Próbált visszahúzni, de csak elködösült tekintetem kapta válaszul. Elborult szemekkel léptem oda a kerti szerszámhoz, s emeltem a magasba. Tisztán hallottam anyám sikolyait, de már csak az össze, s vissza fröccsenő vérvörös vérét láttam mindenhol, s lehullott fejét, fennakadt szemekkel a lábaim előtt. Arcomról kezemre töröltem a vért, s fejét megragadtam hajánál fogva. Semmit sem éreztem. Anyám lehullott fejére nyomtam egy csókot és vittem le a pincébe, hol még apám italai foglaltak helyet. Felnyitottam az egyik boroshordót, s beledobtam a fejet, mely az egész utat végigvérezte. Fennakadt szemei még most is félelmet árasztóan meredtek rám a fahordó mélyéről, a borban úszva, s vére eggyé vált a mézédes muskotály színével.
Ráengedtem a tetejét és kifelé vettem az irányt a pincéből. Semmi mást nem tettem, csak visszaléptem a szobámba és ismét helyet foglaltam a vörös huzaton, mely már picit ki volt bolyhosodva. Fogalmam sem volt mi váltott ki belőlem ilyen erős érzelmeket, de abban a pillanatban ahogy barna szerelmemet fenyegette meg az immáron fej nélküli édesanyám, átkapcsolt valami az agyamban.
Ujjaimat ismételten a jádeszerű billentyűkre tettem, melyeket beborított az ujjaimról lecseppenő vér. Ekkor kezdtem megérteni jelentőségét...
ESTÁS LEYENDO
Another level (MYG ff.) /+18
Terror" A fehéres jádeszerű billentyűzet tetején, a por felhalmozódott, a külsőd el volt hanyagolva. Habár nem tudtam jelentőséged, mindegy, hol vagyok, te mindig megvédtél" ( Suga - First Love )
