Észrevételeim szerint, minden ember egy irányba jött eddig, északról délre, ami azt is jelentheti, hogy keleten és nyugaton valami rossz van. Lehet csak paranoiás vagyok és ezek az emberek csak a helyi füvesasszony kertjét nézegették, de soha nem lehet kizárni semmilyen lehetőséget, mert néha pont ezek rejtik a megoldást. Aztán az is lehet, hogy ez tényleg óriási hülyeség és csak túl sok krimit néztem.
Daegu közel sem olyan nagy város mint volt, és a fele így is csak szemét, nem lehet olyan nehéz megtalálni egy messziről került házat. Gondoltam magamban, mikor egy öreg kezet éreztem meg pulcsimon. Megrángatta picit, amivel sikeresen kivívta figyelmem. Egy 70-es éveiben járó hölgy volt, aki több mint két fejjel maradt alattam.- Uhm...tudok segíteni? -kérdezem rá nézve, de csak komoran bámul tovább. Szemeiből kivehető, amint alaposan szemügyre vesz, majd egy vállrántás kíséretében megszólal.- Nem tűnsz idevalósinak, mit keresel itt? -kérdez rá, s hangja érdes és rekedtes. Mintha csak maga a pokol szólna ki hangszálaiból.- Igen, tényleg nem vagyok idevalósi, de keresek valakit -magyarázom és próbálok egy magasságba kerülni vele. Szája sarka mogorván görbül lefelé, szemei alatt hatalmas táskák és hasa sérvként omlik le. Ezüstös fekete haja kontyba van kötve és álla akárcsak a fazék nyele.
- Kit keresel? Csak nem a gyilkost? Mert ha azt, inkább már most távozz! -int óvatosságra, s indulna tovább- De mégis miért? Annyira veszélyes? -kérdezem, mire megtorpan és kezeivel jobb szeménél kezd matatni. Egy roppanást hallok és az idős hölgy jobb szeme néz velem farkas szemet kezeiben. Szó szerint a jobb szeme....csak a jobb szeme. Teste továbbra is menetirányban áll, szemgolyója azonban rám kacsintgat.- Eezt ő tette? -kérdezem, de csak megrázza fejét és visszailleszti szemét.- Ezt az idő tette, ő viszont rosszabb az időnél. Nem szívesen mesélek róla, de ha ezzel megmenthetek egy életet....talán megteszem. -indul útnak az előbb belőtt irányba- Na nem jössz? -kérdezi de nem néz hátra, s lépteit sem állítja meg.- Ja, de -sietek utána.
A szemközti utca végéig totyog ....vagy tapicskol...vagy nem is tudom mit csinál, de papucsának valami borzasztó hangja van. Kiveszi bal zsebéből a kicsiny kulcsot és a zárba dugja, majd egyetlen határozott mozdulattal elfordítja. Kemény egy asszony lehetett annak idején. Lenyomja a kilincset és belép. A por szaga terjeng a lakásban. Mindent ellepnek az egerek lábnyomai és a szakadt, kopott, s megrágott bútorok.- Ne bámészkodj, csak ülj le! -szól rám, mire helyet is foglalok zavartan, egy jobb állapotú széken.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Another level (MYG ff.) /+18
Terror" A fehéres jádeszerű billentyűzet tetején, a por felhalmozódott, a külsőd el volt hanyagolva. Habár nem tudtam jelentőséged, mindegy, hol vagyok, te mindig megvédtél" ( Suga - First Love )
